Az esős időjárás kedvez a fuzárium gomba elterjedésének. Ez most nagyon is aktuális, hisz ennyi csapadékra nem volt példa az elmúlt évek során. Amikor már–már úgy tűnik, hogy a gabona nedvességtartalma a megengedett szint alatt van, s lehetne aratni, újabb felhők jelennek meg az égen, bőséges csapadékkal áztatják át a már amúgy is nedves, sáros talajt.
A penészgomba a mérsékelt égövön tenyészik elsősorban, s így Szerbia is az általa veszélyeztetett térségek közé tartozik. A fertőzés a gabona esetében a magfejlődés utolsó, 5-6 hetes szakaszában történik, s az idén pontosan ebben a szakaszban kezdődött el az esőzés. A nagyobb baj, hogy a megfertőzödött gabona, habár a penészgomba a betakarítás után hamarosan elpusztul, a későbbiekben is veszélyt jelent az egészségre. A fuzárium leggyakoribb toxinja, a DON-toxin, „csak” emésztőszervi problémákat okoz. Környékünkön ez az enyhébb lejáratú egészségügyi problémát okozó fuzárium méreg a gyakoribb a gabonában és a kukoricában. A legújabb magyarországi élelmiszerbotrány viszont arra mutatott rá, hogy a mitoösztrogénnel is számolni kell. Ez a fitoösztrogénnel rokon molekula, de nem növényi (fito-), hanem gomba (mito-) eredetű.
A mikotoxinok egyes penészgombák által termelt erős biológiai hatású anyagok, melyek az élelmiszerekben természetes módon képződő legveszélyesebb méreganyagok közé tartoznak. Egyes penészgombák antibiotikumokat termelnek, melyeket az orvostudomány hasznosít. Más penészgombák a növényi, állati, emberi sejteket károsító méreganyagokat állítanak elő, melyeket mikotoxinoknak nevezünk. A mérgező gombafajok egyike a fuzárium. A mikotoxinok meghatározott körülmények között szinte mindig terméscsökkenést okoznak, és hozzájárulnak a betegségek kialakulásához.
A fuzárium fajok betakarítás előtt fertőzik a gabonaszemeket. A fertőzésre és a mikotoxin-képződésre számos kockázati tényező hat. A növekedés alatti éghajlati körülmények – különösen virágzáskor – nagyban befolyásolják a mikotoxin tartalmat. Ugyanakkor helyes mezőgazdasági gyakorlattal (fémzárolt vetőmaghasználat, növényvédelem stb.) a kockázati tényezők minimálisra csökkenthetők, ezáltal a fuzárium gombák általi szennyezés bizonyos fokig megelőzhető.
A probléma, hogy az ellene való védekezés kisebb hatásfokú a kalászosok levélbetegségei kémiai kezelése hatásfokának. Horváth András a következőképpen összegzi a védekezéssel kapcsolatos kérdést: „A fuzárium elleni küzdelem tekintetében két eltérő álláspont uralkodik a szakmai berkekben. Az egyik a kémiai állománykezelésre, a közvetlen kalászvédelemre helyezi a hangsúlyt, kiemelve az egyes hatóanyagok (gyakran laboratóriumi, vagy mesterséges körülmények közötti) hatékonyságát, míg a másik, a megoldás igazi kulcsának a következetesen végigvitt, a teljes termelési folyamatra (tárolásra is) kiterjedő magas szintű agronómiát tartja. Mindkét megközelítésnek neves és tapasztalt képviselői vannak, és mindkét álláspontban sok az igazság. Sőt vannak olyanok is, akiknek fejében, gyakorlatában a két megközelítés egyaránt és egyenlő súllyal szerepel, és akikben az inkább elméleti (ezért nagyon fontos!) két hozzáállás viszonylag harmonikus összképpé áll össze.”
Nincs minden országban szabályozva a fuzárium megengedett mértéke a kalászosokban és a kukoricában. Az Európai Unióban 2007-ben, tehát csak két éve fogadtak el egy erre vonatkozó jogszabályt. A tagállamok a toxinok humán kockázatát felismerve, már elfogadták, vagy tervezik elfogadni a fuzárium toxinok egyes élelmiszerekben található legmagasabb megengedett értékeiről szóló nemzeti jogszabályt. Ennek következtében az egyes tagországokban meghatározott toxin határértékek között olyan különbségek alakulhatnak ki, amelyek a piaci verseny torzulását okozhatják. Ennek megakadályozására mindenki által elfogadott egységes szabályozásra volna szükség.
