Néhány héttel ezelőtt nekem adatott meg az a megtiszteltetés, hogy lapunk fennállásának 80. évfordulója alkalmából interjút készíthessek Dujmovics Györggyel, amelyben a Magyar Szónál eltöltött éveire tekintett vissza, felidézve az időutazás során mindazokat az élményeket és emlékeket, amelyek megmaradtak benne az újságnál eltöltött majd három évtized során. Ezért váratlanul ért és megrendített a hír, amikor megtudtam, hogy Gyuri bácsi örökre lehunyta a szemét. Lapunk szerkesztőségének egykori oszlopos tagját mindössze hét évvel ezelőtt ismertem meg személyesen, amikor felkerestem és felvázoltam neki az első világháborúban harcolt temeriniekkel kapcsolatos kutatási eredményeim. Nagy örömmel fogadta a megkeresésem és azonnal beleegyezett, hogy helyet biztosít az írásaimnak. Ezt követően időnként főként helytörténeti témájú írásokat közöltem a Temerini Újság hasábjain és gyakorlatilag Gyuri bácsinak köszönhetem, hogy mostanra újságíróként tevékenykedem. A könyvkiadásom kapcsán is bátorított, ahogy csak tudott, támogatott mindenben. Habár nem ismertem hosszú ideig, de mindig is kedves, segítőkész emberként marad meg az emlékezetemben, ugyanakkor a tartalmas beszélgetéseinkre is szívesen gondolok vissza.
Mindig is szívügyének tartotta a temerini magyar közösségért való ténykedést, ezért a helyi magyarság számára is hatalmas érvágást jelent az elvesztése. Nevéhez fűződik a jövőre harmincéves múltra visszatekintő Temerini Újság újraélesztése is, amit halálával örökül hagyott ránk. A múltban szerzett számos elismerés mellett az idén júliusban szülőfaluja Temerinért díjjal ismerte el a közösségért végzett évtizedeken át tartó önfeláldozó munkáját. Egy a közösségéért mindig tenni akaró, igaz emberrel lettünk szegényebbek.
Isten veled Gyuri bácsi, nyugodj békében!
