Gyomnak tekinthetjük azt a növényt, amely ott nő, ahol termesztési szempontból nem kívánatos (akár kultúrnövény árvakelése is lehet). A Föld kb. 300 000 ismert növényfajából mintegy 30 000 gyom. Gazdasági kárt hozzávetőlegesen 1 800 faj okoz, amelyek közül a világon kb. 300, térségünkben viszont 24 gyomnövényfaj tekinthető vesztegzár (karantén) alá eső veszélyes gyomnak.
Hogyan különböztethetjük meg a gyomokat eredetük alapján?
Milyenek lehetnek szaporodásbiológiájuk szerint?
Az évelő, vegetatív, föld feletti szervekkel szaporodó gyomok nem jelentősek, de a földben szaporodó formák nagy része veszélyes gyomnak számít. Ilyen szaporodási szervek a tarack: tarackbúza (Agropyron repens); a rizóma: fenyércirok – vadcirok – (Sorghum halepense); a gyökértarack: mezei acat (Cirsium arvense); gyökértörzs (gyöktörzs): egyes útifűfélék (Plantago lanceolata), a gyermekláncfű – pitypang – (Taraxacum officinale), a csorbókák (Sonchus spp.) stb.
A földművesek tapasztalhatják, hogy a fentebb említett – főleg tarackkal, rizómával és gyökértarackkal szaporodó – gyomnövények csupán mechanikai úton (talajművelő eszközökkel) igen nehezen irthatók, mert földbéli szerveik feldarabolásával még egyre inkább el is szaporodnak. Nem is beszélve arról, hogy ezeknek az évelőknek egy jelentős hányada ráadásul magról is szaporodik (pl. fenyércirok, mezei acat, de hanyag agrotechnika mellett a többi felsorolt faj is). (Ebben a rovatban gyomirtó szeres kezelésről legfeljebb érintőlegesen beszélünk, mert a herbicidek használatával kapcsolatos ismertetések a növényvédelmi szakszolgálatok hatáskörébe tartoznak.)
Nagyon sok veszélyes (és kevésbé veszélyes) egyéves gyom kizárólag magról szaporodik. Egyesek "önmaguktól" (autochor fajok) szaporodnak, és így magvaik mindössze néhány méter távolságra terjednek (disznóparéj, libatopok stb.), mások valami által terjesztődnek (alochor fajok), például szél által (anemochor) terjednek a szádorgók („vajfüvek"), valamint a repítőkészülékkel rendelkező fészkes- és keresztesvirágú fajok. Továbbá az egyes gyommagvakat állatok is terjeszthetik (zoochor fajok), amelyekre különböző módon rátapadnak a magvak. Ilyenek a ragadós galaj (Gallium aparine), a szerbtövis („csicskura") fajok (Xanthium spp.) stb.
Korántsem csak esztétikai szempontból károsak, mert „nem illenek" a kultúrnövények közé! Tudjuk, hogy termesztett növényeinknek óriási konkurenciát jelentenek, és ezzel gazdasági kárt is okoznak. Mindez a következőkben nyilvánul meg:
– vízért, fényért való küzdelem;
– tápanyag-elvonás;
– árnyékolás;
– élősködő gyomnövények;
– mikrogombák és baktériumok köztes gazdanövényei, de lehetnek vírusvektorok (vírushordozók, -terjesztők) is;
– szennyezik a vetőmagot;
– egyesek állatokra és emberre mérgezően hatnak;
– mások allergia és dermatitis (bőrgyúlladás), valamint egyéb betegségek okozói.
