A kombájnok többet állnak, mint dolgoznak – a hektolitersúly a kezdeti 82-ről 74-re csökkent – Félő, hogy a búza egy részét nem is tudják betakarítani a gazdák, hiszen egyre gyomosabbak a parcellák – A gazdák nyilatkoztak a Magvetőnek
Alig másfél hónappal ezelőtt úgy tűnt, hogy korai és gyors aratás vár a gazdákra, s a 300 000 hektáros vajdasági búzamezőn Péter-Pálig (valamikor ekkor „szakadt meg a búza töve”, lehetett készülni a betakarításra) jóformán befejeződik a nagy munka. Annak ellenére, hogy június derekára már beérett a búza, az ismétlődő esők/esőzések miatt elhúzódik az aratás, hiszen a közel egy hónap során összességében egy hetet sem dolgoztak a kombájnok, s a hozamcsökkenés mellett egyre nagyobb gondot jelent a szem minőségének romlása. Bár a földművesek megalázónak tartják a kilogrammonként 10 dinár alatti árat, amiről csak beszélgetnek a malmok és a gabonakereskedők, most mégis a betakarítást tartják fontosabbnak, hogy mielőbb biztos helyre kerüljön az értékét és tekintélyét vesztett kenyérgabona, mintsem az ár körüli alkudozást. Igaz, a Pancsova környéki gazdák figyelmeztető tiltakozást szerveztek, de az elmúlt években termelőink bármikor tették szóvá az agrárium sarokba-szorítottságát, legfeljebb ígéretet kaptak, hogy helyzetüket rendezik majd.
– Nincs értelme tiltakozni, erőszakkal kényszeríteni ki igazunkat, hiszen most már a termés mentése az elsődleges, alig várjuk, hogy fölszikkadjon a föld, egy kicsit megszáradjanak a kalászok, ha csak pár óra munkára is, de máris zúgnak a kombájnok – mondja Szakál Ferenc magyarittabéi gazda, aki mintegy 50 hektáron termesztett búzát, július 10-ig ennek felét sem sikerült még betakarítania. – Június 15-én már érett volt a búza, de mindössze egy napot arattunk, s július 3-áig kényszerpihenőn voltak a kombájnok, csak három napot tudtunk folyamatosan dolgozni. Holdanként 3 tonnás az átlagtermés, de a hektolitersúly a kezdeti 82 százalékról 74–re csökkent, félő, hogy a még talpon álló búzáknál ennél is rosszabb lesz.
Cindel Antal: A korral haladó gazdaságban nélkülözhetetlen lesz a tároló és a szárító
A gazda örökös kérdése: tárolja-e a búzát, vagy nyomban aratás után adjon túl rajta. A szaktárca vezetője ez előbbire bátorítja a termelőt, de fölkínálta a búzáért történő mezőgépcserét meg 3 dináros felárral az árutartalékok igazgatóságának történő szállítást. Vonzó-e a gazda számára valamelyik modell, vagy inkább a tárolás mellett dönt?
-Ha rendelkeznék a megtermett búzamennyiséggel, tárolnám, mert biztos vagyok benne, hogy hamarosan jelentősen növekedni fog a búza ára. A gabonámmal azonban nem rendelkezek, mert késő ősszel, a télen úgy számítottam, hogy ha bőséges termésünk lesz, mert ígéretesek voltak a búzák, úgysem tudom méltányos áron értékesíteni, jobban járok, még ha kedvezőnek nem mondható arány alapján is, becserélem műtrágyáért. Ha utánaszámolok, így 9 dinárt sem ér a búza kilogrammja. De legalább megoldottam a termőföldek tápfenntartását…
- Az idén nem igazolódott be a Medárd-napi időjóslat, mert olyan szép napos idő volt, hogy aratásra kívánni sem lehetett volna szebbet, úgyhogy június 10-e körül learattuk az árpát, majd a tritikálét, huszadika után meg, úgymond két eső között, igaz, 18-19%-os nedvességtartalommal a búza is biztos helyre került, de még a szalma is – idézem a tordai Kónya Józsefet, otthon tárolja a gabonát az utolsó szemig. – Nem foglalkoztat a búza fölvásárlási ára, mert mivel állattenyésztők, tejtermelők vagyunk, takarmányként értékesítjük. Persze nem szemes állapotban vagy daraként, hanem korpáért meg takarmánylisztért cseréljük be. Így tettünk akkor is, amikor 22-24 dinárt is fizettek a búzáért. Hogy miért alacsony a búza ára? Egyszerű a magyarázat: kiváló kukorica meg szójatermés ígérkezik, s ha most alacsony a búza ára, a jól termő terményeket sem fogják túlfizetni.
- Amikor aratásról esik szó, csak a búzát és a körülötte tornyosuló gondokat emlegetjük, pedig a tordai határban szép területen termesztettünk olajrepcét is – veszi át a szót Dvorák Ede, a szövetkezet igazgatója, s nem tartja dicsekedni valónak, hogy 70 hektáron alig 1,6 tonna volt az átlagtermés, míg tavaly ugyanekkora területről 2,3 tonnás hozamot takarítottak be. Most a búzát sem lehet dicsérni. – A hektáronkénti 3,5 tonnás termés, bármilyen árat is fizetnének érte, csak veszteséget jelent. Persze hogy gond a szinte minden nap zuhogó eső, csak júniusban 100 mm csapadékot mértünk, nincs is ideje megszáradni a szalmának, a kalásznak. Most már nem is kellene arra várni, hogy ideálisra, 12-13%-ra csökkenjen a szem nedvességtartalma, akár 19-20 százalékkal is arassunk, csak menjen a munka, csakhogy a szárítás a veszteségek növelését vonná maga után… Félő, hogy a búza egy részét nem is tudják betakarítani a gazdák, hiszen egyre gyomosabbak a parcellák, s vannak olyan területek is, amelyeken az esők és a meleg hatására olyan erőteljesen fejlődnek a gyomok, hogy nem is látszik a haszonnövény. Ráadásul a szalma, a kalász penészesedik, rothadásnak indult, táplálkozásra nem lesz alkalmas az ilyen búza.
Amikor a jobb ár reményében a tárolás kerül szóba, sok gazda fölveti a kérdést: a gyönge minőségű gabonáért, még hiány esetén is vajon méltányos árat kap-e? Kevés kifogástalan minőségű, 80 kg feletti hektolitersúlyú búza került tárolókba, netán a termelők padlására. A szárítás, igaz tetézi a termelési költségeket, az idén mégis a magasabb nedvességtartalommal történő betakarítás jelenthette volna a megoldást, vagy inkább kényszermegoldást…
- Mint ahogyan a korral haladó gazdaságoknak saját tárolóval kell rendelkezniük, szükségszerűnek látszik, hogy ehhez szárító is párosuljon – vallja Cindel Antal bajmoki gazda. - Tavaly ősszel, egy kicsit a kényszer terhe alatt vásároltam szárítót. Biomassza, tehát szármaradvány képezi az energiaforrást, a meleg levegőt erős ventilátorok fújják a terményre, így óránként 7 tonnányi gabonát száríthatok meg. 18-19 %-os nedvességtartalommal arattuk le a búzát közvetlenül az eső előtt, s bár nagy részét itthon tároltuk, nem helyeztem üzembe a szárítót. A búza elfogadható áráról nem szívesen beszélek, de a 16 dinár alatti érték eleve veszteséget okoz. A vetést 3500 dinárosa vetőmaggal végeztük, a műtrágyáért több mint 6000, a gázolajért 92-93 dinárt fizettünk, tehát ez alapján kellene meghatározni a fölvásárlási árat, nem pedig világpiaci meg tőzsdei árra hivatkozni, ami egyértelmű, hogy a malmok meg a gabonakereskedők malmára hajtja a vizet.
A gazda, elsősorban az állattenyésztő gazda, számára nem csak a mag jelent értéket, hanem a szalma is, amit szerves trágya formájában visszajuttat a termőtalajba.
- Minden szármaradvány értékes, hiszen a talajba forgatásával javul a tápanyagháztartás. Azt a szalmát, amit nem bálázunk be és nem szállítjuk ide a tanyaudvarba, fölaprítjuk és beletárcsázzuk a földbe. Az eső nemcsak a mag minőségét rontotta, hanem a tarlón maradt szalmát is tönkretette, nem tanácsos alomként használni. Különösen a sertéseknél, illetve a malacoknál okozhat gondot a penészgombákkal fertőzött szalma, így célszerűbb, ha a talajba forgatjuk, s megkíméljük magunkat az állatorvosi költségektől, mondja akár figyelmeztetőül is a tapasztalt termelő.
