A szakirodalom szerint méhészeti szempontból augusztus a legjelentősebb hónap. Ilyenkor ugyanis véget ér a méhlegelők utáni hajsza, a család a kimerítő munka után kicsit megpihenhet. A méhésznek ebben a hónapban kell gondoskodnia arról, hogy méhcsaládjai kellő népességgel és elegendő élelemmel készüljenek a telelésre.
Az idei méhészév sikeresnek mondható. Azok a méhészek, akik nagyobb figyelmet szenteltek a betegségek megelőzésére és a Varroa megfékezésére, átlagos mézhozammal dicsekedhetnek. A tavaszi akáclegelő után a naraforgó sem okozott csalódást. A virágzás előtti kiadós esőzések biztosították a talaj megfelelő nedvességtartalmát, míg a virágzás alatt a szélcsendes, meleg időjárás serkentette a nektárképződést. Az erős, egészséges méhcsaládok maximálisan ki tudták használni a napraforgó nyújtotta nektárt és virágport. Azonban ennek is vannak hátrányai.
A túlhajszolt munkásméhek rövidebb ideig élnek, a kaptárban viszont a sok nektár mellett gyakorlatilag nem marad hely az új fiasításnak, így a család népessége lényegesen lecsökken. A már megtermékenyített napraforgóvirág ragacsos, gyantaszerű anyagot bocsájt ki, amelybe a méhek beleragadnak, sérülhet a végtagjuk, ami munkaképtelenné teheti őket. Ehhez még társul a növényvédő szerek toxikus hatása miatt bekövetkező méhelhullás is. Ha mindezt tetézi a méhész figyelmetlensége miatt elhatalmasodó Varroa-fertőzöttség vagy más betegség, a méhcsalád nagyon kis túlélési esélyel vág neki a télnek.
A napraforgó virágzása után a létszámkiesést egy egészséges méhcsalád gyorsan pótolni tudja, így eléri a 30 ezres egyedszámot, ami a teleléshez szükséges. A learatott búzatarlókon virágzó tisztesfű minőséges nektárja és virágpora megfelelő feltételeket nyújt ehhez.
Fontos, hogy augusztus elején megtörténjen az utolsó pergetés. Csapadékos időjárás esetén megengedett némi késés, azonban arra ügyelni kell, hogy a család mézkészlete ne csökkenjen 8 kg alá. Az augusztusban virágzó másodvetésű napraforgóról és a tisztesfűről a méhek tudnak annyit gyűjteni, hogy meglegyen a teleléshez szükséges 15–17 kg méztartalék. Lényeges, hogy pergetés után az anya ne érezzen hiányt nektárból, akkor nem áll le a petézéssel. Amennyiben közbeszól az időjárás, élelempótlásra van szükség. A szabály az, hogy a téli élelemkészletnek legkésőbb szeptember 15-ig a kaptárban kell lennie.
A méhcsaládok telelésre való felkészítésének egyik legfontosabb mozzanata az atkairtás. A Varroa atkapopuláció augusztusban és szeptemberben éri el a csúcspontját, amikor a méhek száma lecsökken. Ha a méhész ilyenkor nem avatkozik közbe, szinte biztosra vehető, hogy a közösség nem éri meg a tavaszt, hiszen az augusztusban lerakott petékből lesznek az áttelelő méhek. A vérszívott álcákból kelt méhektől azonban nem várható sikeres áttelelés. Hiába van elegendő méz, a telelő méhfürtbe kerülő atkapopuláció nyugtalanítja, ingerli, többletfogyasztásra készteti a méheket, aminek a végeredménye a család elhullása.
Annak ellenére, hogy augusztusban véget ér az idei méhészidény, a méhésznek mégis számos teendője van a méhesben. Úgy is mondhatjuk: augusztus a jövő évi termelés megalapozásának ideje!
