Trágyázással valójában növeljük a talaj termékenységét, azaz pótoljuk a kultúrnövények fejlődéséhez szükséges tápanyagokat, közben törekedve a minél nagyobb és jobb minőségű hozamok elérésére.
Egyes számítások szerint a fontosabb agrotechnikai műveletek a következő mértékben befolyásolják a hozamokat:
Trágyázás + fajta = 50%
Talajművelés = 20%
Vetés = 10%
Gyomirtás = 10%
Betakarítás és egyéb = 10%
100%
Természetesen a fenti megállapítás vitatható, mert a felsorolt hatások a talaj- (talajtípus, fizikai talajféleség, kitettség stb.) és éghajlati viszonyok (a csapadék mennyisége, eloszlása, a hőmérséklet alakulása stb.), továbbá a fenti tényezőktől is függő gyomtársulások összetétele, valamint az egyéb növénykárosítók támadási mértéke szintén lényeges mértékben (és változóan) befolyásolják a termés mennyiségét és minőségét.
Még az I. világháború előtt (közel 1 évszázada) a műtrágyák jelentőségétlebecsülték. Hektáronként mintegy 2–2,5 kg hatóanyagot használtak fel. Ma viszont már az említett adagnak több mint százszorosát kijuttatják (250–300 kg/ha). Ezzel (és a nemesítésnek köszönve) a terméshozamok is megtöbbszöröződtek (pl. búza esetében 1,5 t/ha-ról átlagosan 4-5 t/ha-ra növekedtek a hozamok).
Kétségtelen, hogy a műtrágyázás szerepe a termésnövelésben döntő jelentőségű (főleg megfelelő csapadékmennyiség és -eloszlás esetében, illetve öntözéses gazdálkodásban).
Szervestrágyák alkalmazása nélkül, csupán műtrágyázással is hosszabb ideig fenntartható a talajtermékenysége. A műtrágyák raktározási, szállítási és kijuttatási költsége a szervestrágyákhoz képest sokkal kisebb.
Szervestrágya egyre kisebb mennyiségben áll rendelkezésre, a műtrágyagyártás kapacitása viszont növelhető.
A trágya érvényesülését több tényező befolyásolja. A tápanyagtartalom a talaj kémhatásától, kötöttségétől és a tápanyagtőkétől is függ. Növekvő érvényesülés akkor valósul meg, ha jó a biológiai felhalmozódás, oldódás és feltáródás (a növények által felvehető állapot).
A trágya érvényesülése csökken, ha a talajban nem megfelelő az oldhatóság, nagymérvű a megkötődés, kedvezőtlen a víz- és levegőgazdálkodás és a szervesanyag-ellátottság.
Egyes tápanyagok felvehetősége a kémhatástól is függ. A káros ionok talajoldatba kerülése a kémhatáson keresztül negatívan hat a trágyák érvényesülésére. Nem elhanyagolható szempont a talaj mikroorganizmusainak élettevékenysége és a trágyaszerek megválasztása sem.
Leszögezhetjük, hogy a szerves és szervetlen kolloidokban (humuszban és agyagásványokban) gazdag talajok nagyobb adagú szerves- és műtrágyákkaltrágyázhatók, mint a homoktalajok, mert jobb a pufferképességük (kiegyenlítő, tartalékoló és fokozatos tápanyagleadó képesség).
A talaj adszorpciós képessége (a kolloidok felületén történő tápanyagmegkötés mértéke) befolyásolja a tápanyagmegőrzést, továbbá a talajoldat és a kolloidok felületén adszorbeált tápanyagok közötti egyensúlyt is.
A talajkolloidok negatív töltése miatt a kationok (+) lekötődése erős, míg az anionok (PO4-, SiO2-, CO3-, NO3-, Cl-, SO4-) inkább könnyen kimosódnak. Ezért sem mindegy, hogy mikor és milyen trágyatípussal trágyázunk.
A talaj biodinamikáját befolyásolják a gyökér és tarlómaradványok, a szalma és szárrészek, a szervestrágyák és a mikroorganizmusok (algák, sugárgombák, baktériumok, penészgombák, élesztőgombák, protozoák) is. További jelentős hatást gyakorolnak az autotróf és heterotróf baktériumok, éspedig az ammonifikáció, nitrifikáció, denitrifikáció, szénhidráthatás (C:N arány), valamint a talaj foszfát- és káliumtartalma révén.
Tehát a talaj élő, háromfázisos rendszer, ezért kellő odafigyeléssel kell művelni!
A következő számtól a szervestrágyákról olvashatnak.
