David Livingstone, a híres Afrika-kutató úgy írja le a görögdinnyét, hogy a Kalahári-sivatagban rengeteg található belőle, úgy gondolják, hogy innen származik, és itt szabadon nő. Nem ismert, hol termesztették először, de a legkorábbi feljegyzett görögdinnyeszüret nagyjából 5000 évvel ezelőtt a dinasztikus Egyiptomban történt, hieroglifával is megörökítették. A növényt gyakran helyezték fáraók sírkamrájába élelemként a túlvilágra.
A 10. században már termesztették Kínában, mely a világ legjelentősebb görögdinnye-termesztője ma is. A 13. században mór hódítók hozták be a gyümölcsöt Európába.
A török megszállás idején sok dinnyefajta került hozzánk. A Kárpát-medence éghajlatának köszönhetően elmondható, hogy kedvezőbb sav-cukor arány alakul ki a gyümölcsben, a mediterrán térségekből érkező gyümölcsökkel összehasonlítva.
A dinnyenemesítés egyik nagy vívmánya a mag nélküli dinnye. A világon elsőként Japánban állították elő. Az 50-es években Vajdaságban is megindultak az ilyen irányú kísérletek, melyeknek eredményeként a 60-as években hazai hibrid is a termesztők rendelkezésére állt.Az olasz piacon megjelent a már meglévő fajtaszelekciójával előállított 2-3 kilós dinnye. Minősége kiváló, átjáróba, teraszra is ültethető, vásárlása is egyszerűbb.
A hagyományos, fekete héjú, vörös húsú, apró magvú, kiváló minőségű magyar görögdinnyefajták elsősorban nagy méretük miatt szorultak ki a piacról. Helyettük a vastagabb héjú, világos alapon sötétzöld csíkos, a betegségekkel szemben ellenállóbb hibridek kerültek előtérbe. A 2-4 kg-os, gömbölyű dinnyéket a nyugat-európai piac szívesen fogadja. A 9-10 kg-os görögdinnyék a hazai fogyasztás kielégítése mellett esetleg cseh és lengyel exportra kerülhetnek. A hazai piac a mag nélküli dinnye nagyobb termelési költségét még nem tudja megfizetni, ezért Szerbiában kevésbé ismert a vásárlók körében.
