Mintha nem egyenlő mértékkel mérnének. Szűkebb Szerbiában csak a múlt héten fejeződött be a búza állami fölvásárlása, Vajdaságban ehhez mindössze 1-2 napra volt szükség. A konkrét tények ismeretében újból fölvethetjük a kérdést: helyesen állapította meg a kormány a fölvásárlási kvótákat, amikor Vajdaság számára a 65 714 tonnából 37 259 tonna, míg szűkebb Szerbia számára 28 455 tonna kenyérgabona átvételéről hozott határozatot. Arányában ez megközelítőleg 56 százalék 44 ellenében a tartomány javára. Laikusan nézve azt mondhatnánk tehát, hogy Vajdaság járt jobban ebben az üzletben. A tények viszont arról szólnak, hogy a tartományban, ahol egyébként többet is termelnek, a kenyérgabona túlnyomó részét eladásra szánják a gazdák, szűkebb Szerbiában viszont csak a megtermelt mennyiség elenyésző részét, annak mintegy 15 százalékát. Minden vitát szükségtelenné tesz a fönt említett adat, nem lehet ugyanis kizárólag a későbbi aratással megmagyarázni, hogy amíg a vajdasági gazdáknak két napig tartott megtölteniük a Köztársasági Árutartalékok raktárait, addig szűkebb Szerbiában ez csaknem egy hónapig elhúzódott.
Mi volna például, ha mondjuk a meggy- vagy a málnatermesztőknél is hasonló arányokat állapítanának meg? Ezeknél a terményeknél ugyanis a Szávától délre élő földművesek a vezető árutermelők.
