A szerbiai mezőgazdaság általános helyzetét illusztrálja a málnafölvásárlással kapcsolatos körülmények, amire a málnatermesztők ariljei tüntetése hívta föl a közvélemény figyelmét. Három pontban összegezhető ez a lesújtó helyzetkép: a gazdáknak elfogadhatalanul alacsony, a termelési költségeket sem fedő fölvásárlási árat ajánlanak föl; a minisztérium eközben tehetetlen, amit tesz, azok többnyire látszatintézkedések; a megszólított fölvásárlók rá sem hederítenek a termelők tiltakozására. Így volt a búzával, s most így van a málnával is.
A múlt heti események rövid krónikája: a málnatermesztők részéről monopóliummal vádolt hűtőházak tulajdonosai el sem mentek az elképzelés szerint az agrártárca által koordinált megbeszélésre a gazdák képviselői és a hűtőházak tulajdonosai között. A mezőgazdasági minisztériumnak a médián keresztül bejelentett, szokásos hangvételű intézkedései, miszerint „mindent megtesznek a fölvásárlói monopólium letörésére” valójában megreked a szavak szintjén, amiből a málnatermesztők a közeljövőben nem sok gyakorlati hasznot láthatnak. Az agrártárca a Versenyvédelmi Bizottsághoz fordult, hogy indítson vizsgálatot a hűtőházak monopolhelyzetével kapcsolatos megalapozott gyanú ügyében. Tudjuk, hogy az említett bizottságban nem egyik napról a másikra születnek a döntések. Ráadásul, azzal is tisztában lehetünk, hogy eddig a szerbiai versenyvédelmi szerv minden egyes döntése meghozott ítélet nélkül ott vesztegel a bírósági procedúra útvesztőjében.
Igazságtalan volna mindezért kizárólag az agrártárcát hibáztatni, hiszen nyilvánvaló, hogy a források elvételével megkötötték a mezőgazdasági minisztérium kezét. A kérdést, hogy miért vonult ki az állam a mezőgazdasági termények árának az alakításából a monopolhelyzetben lévő fölvásárlóknak kiszolgáltatva ezzel a termelőket, igazából az aktuális kormányoknak kellene föltenni. A jelenleginek és az őt megelőzőknek is.
