A szója- és a napraforgó-termelők sem járnak jobban, mint azok, akik búzát vetettek
És hogy a kép teljes legyen: a Magvető olyan információkhoz jutott, hogy egyes malmok a kilónkénti 9,5 dináros áron felvásárolt idei búzát kilónként 0,16 eurócentért szállítják az egykori közös országunk tagköztársaságaiba (a múlt heti árfolyam szerint ez 14,8 dinár). Igaz, nagy csendben. A piacon pedig teljes a káosz, egyes malmok például a T 500–as lisztet kilónként még mindig 27 dinárért árulják, mások állítólag mindössze 14 dinárért kínálják. Nincs felügyelőség, mindenki azt tesz, amit akar, demokrácia van. Nem ezt akartuk, nem erre szavaztunk?
Messze vagyunk még ugyan az aratástól, de már érezhető, hogy a felvásárlási árral bizony baj lesz. A szakemberek előre kijelentették, ne várja senki sem, hogy megismétlődik a tavalyi év, sőt azt is megjósolták már, hogy az idén a szója sem hoz olyan hasznot, mint egy évvel ezelőtt.
Persze mindent el lehet majd adni, van kereslet, a feldolgozók nem utasítanak vissza senkit. De a fizetéssel már baj van, baj lesz. A termelők egyelőre csak abban lehetnek biztosak, hogy minden szóját és napraforgót el tudnak majd adni, azaz a felvásárlók, akikkel leszerződtek, átveszik a termést, de az ár továbbra is kérdéses. Érdekes módon a szerződésbe az árkalkulációt nem foglalták bele, hanem már akkor úgy egyeztek meg, hogy majd a piaci feltételek diktálják a felvásárlási ár nagyságát.
Olga Čurović, az ipari növények feldolgozói társulásának igazgatója óva inti a termelőket: ne reménykedjenek, hogy olyan szép haszonra tehetnek szert, amilyet tavaly elkönyvelhettek maguknak. Emlékeztessünk rá: a napraforgó tavaly 300 eurót ért tonnánként, avagy kilogrammjáért 24-25 dinárt fizettek. A termelők még a tavasszal leszerződtek arra, hogy az idei összes termést átadják, de már akkor kötötték az ebet a karóhoz a felvásárlók, hogy ők bizony nem tudnak semmiféle árat ígérni, legfeljebb csak azt, hogy mindent átvesznek, ami megterem. Talán ez is ad némi biztonságot, de az biztos, hogy világszínvonalon az adásvétel így nem működhet, és nem is működik, hiszen zsákbamacskát kínálnak azok, akik átveszik adott esetben a szóját és a napraforgót. Čurović asszony azt állítja, hogy a szója- és a napraforgópiac csak az aratás után képes megszabni a felvásárlási árat, szerinte ez augusztus vége előtt még véletlenül sem történhet meg. Leszögezte, a világpiacon az ipari növények ára esik (ami csak részben igaz), s ennek következtében nálunk is ugyanez tapasztalható. Az biztos, hogy elég napraforgó és szója fog teremni, hiszen az időjárási feltételek eddig kedveztek ezeknek a növényeknek. A rendelkezésünkre álló adatok szerint Vajdaságban mintegy 180 000 hektárt vetettek be napraforgóval, szójával pedig 140 000 hektárt. Ezen ipari növényeknek az időjárás meglehetősen kedvezett, úgyhogy legrosszabb esetben is közepes hozamra számíthatnak a termelők. Egyelőre nem is panaszkodnak az ipari növények fejlődésére, bizakodnak abban, hogy kedvező lesz az aratás, viszont azt sehogy sem tudják megérteni, hogy az illetékesek miért nem tudnak megszabni legalább egy hozzávetőleges felvásárlási árat. Ezen felül a termelők azt is nehezményezik, hogy sem a szójára sem a napraforgóra nem kapnak külön támogatást, pedig a szomszédos államokban ezen ipari növények termelőit az állam szubvencionálja. Ezen ne lepődjön meg senki, hisz egy olyan országban, ahol még a búza sem stratégiai termék, ugyan minek volna az a szója vagy a napraforgó.
És hogy a kép teljes legyen: a Magvető olyan információkhoz jutott, hogy egyes malmok a kilónkénti 9,5 dináros áron felvásárolt idei búzát, kilónként 0,16 eurócentért szállítják az egykori közös országunk tagköztársaságaiba (a múlt heti árfolyam szerint ez 14,8 dinár). Igaz, nagy csendben. A piacon pedig teljes a káosz, egyes malmok például a T 500–as lisztet kilónként még mindig 27 dinárért árulják, mások állítólag mindössze 14 dinárért kínálják. Nincs felügyelőség, mindenki azt tesz, amit akar, hisz demokrácia van. Nem ezt akartuk, nem erre szavaztunk?
