Miért is indult ötszáz évvel ezelőtt Kolumbusz Kristóf Amerikába? A kérdésföltevés már eleve rossz. A spanyol király szolgálatában lévő genovai hajós ugyanis Indiába készült, s nem aranyért, mint gondolnánk, hanem fűszerért. Az indiai fűszer ugyanis aranyat ért az Óvilágban, súlyos aranyforintokat fizettek érte az európaiak, mivel a nyári időben, akkor, amikor még nem ismerték a mélyhűtőt, a gyorsan romló húsételek émelyítő ízét a csípős indiai fűszerekkel lehetett legjobban semlegesíteni.
Kolumbusznak nagyot kellett csalódnia, mivel nem Indiába jutott, mint sokáig maga is hitte, ráadásul az Antillákon, ahol kikötöttek a hajói, nyomuk sem volt az indiai fűszereknek. Helyettük olyan őslakók által termesztett kultúrnövényekre leltek az új telepesek, amelyek semmivel sem voltak értéktelenebbek a drága ételízesítőknél. Sőt. Ma már el sem tudnánk képzelni a konyhánkat az Amerikából származó burgonya, paprika, paradicsom, kukorica nélkül.
A kukoricát az indiánok emberi táplálkozásra használták, ma az állati takarmányozás egyik legfontosabb kultúrnövénye, ami voltaképpen hatalmas luxus, hiszen egy ízletes és tápanyagokban gazdag növényről van szó. Szerencsére az utóbbi időben egyre közkedveltebb termékké válik a csemegekukorica, ami külsőleg csak annyiban különbözik a takarmánykukoricától, hogy keskenyebb a levele, gyökérzete kevésbé agresszív, és termésének magasabb a cukortartalma. Külsőleg a csövek között nincs jelentősebb különbség, emiatt a járatlan vásárlókat könnyen átejthetik az élelmes piaci árusok, a takarmánykukoricát csemegekukorica gyanánt értékesítve. A tényállás könnyen ellenőrizhető: az előbbinek a csutkája vörös, míg a csemegekukoricáé fehér.
Mindkét kukoricafajta termesztése gyakorlatilag ugyanaz. A csemegekukorica kertben, családi szükségletre kiválóan termeszthető. Művelése egyszerű, csupán néhány szabályt kell betartani. Lehetőleg időben, még áprilisban el kell elültetni, s utána csak egy dologra kell vigyázni: szorgalmasan kapálni, nagyobb eső után mindig. Ezt nemcsak a gyomok eltávolítása miatt fontos megtenni, ugyanis a laza talajfelszín a föld nedvességtartalmának megőrzését is elősegíti. Öntözéssel egy évben több termés is leszedhető. A csemegekukorica vízigénye a címerhányás és a szemfeltöltődés idején legnagyobb, ebben az időszakban mindenképpen tanácsos öntözni. A növényen sűrűn növő fattyakat nem kell eltávolítani, és nem kell feltölteni a kukorica gyökerét sem, ezektől nem várhatunk termésnövekedést.
Végezetül egy, a főzéssel kapcsolatos tanács: a főtt kukorica íze sokkal jobb lesz, ha a csőről leszedett csuhélevelekkel kibéleljük a főzőedényt és a csöveket is betakarjuk velük. A főzővízbe egy kis zsírt vagy vajat, és egy kevés cukrot is keverhetünk.
