Az országban a legjelentősebb levélbetegség, amely minden répatáblán fellép, ha az ökológiai viszonyok kedvezőek, akár 20–25%-os termésveszteséget is okozhat.
Júniustól a külső leveleken kerek, 2–3 mm átmérőjű tipikus vagy 4–7 mm átmérőjű atipikus szürkésbarna foltok jelennek meg, kerületük egyes fajtákon vöröses (antociános) színű. Erős fertőzéskor a foltok összefolynak és a levél vagy az egész levélzet elhalását okozzák.
A gomba a talajban elhalt növényi (levél-) maradványokban, elsősorban mikroszklerócium formájában telel, és a talajban lévő szerves anyagokon szaprotrófként akár 2-3 évig is életképes marad. A fertőzést leggyakrabban konídiumok okozzák, amelyek a megfelelő környezeti körülmények hatására a mikroszkleróciumokból fejlődő hifákon keletkezett konídiumtartókról válnak le. A konídiumok különböző módon (szél, eső, rovarok segítségével) juthatnak a répalevelekre. A levelek mindkét oldalán megtapadva 6–24 óra alatt csíratömlőket hajtanak, amelyek a légzőnyílásokon át behatolva a sejt közötti járatokba, ott micéliumot fejlesztenek, és a környező sejtekből táplálkoznak.
A fertőzést, illetve a konídiumok csírázását a meleg, nedves időjárás (95% feletti páratartalom és a 25 °C körüli hőmérséklet) segíti. Az inkubációs idő viszonyaink között 7–17, hűvös körülmények között 35–40 nap is lehet. A konídiumok párás, meleg éjszakán fejlődnek ki, tömegesen a déli órákban érnek be és válnak le, majd elsősorban a szél segítségével terjednek. A gombatelepek micéliumából szkleróciumok képződnek, amelyek a levéltörmelékkel a talajba kerülnek és áttelelnek.
Védekezés:
– agrotechnikai: a vetésforgó 4 év, káros szomszédság elkerülése, növényi maradványok mély aláforgatása,
– nemesítés: cerkospórarezisztens és rizomániatoleráns fajták termesztése,
– kémiai: fungicides permetezések (fungicidrezisztencia-vizsgálatok alapján).
