Miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy a napraforgó-termesztők gyatra árat várhatnak a terményükért az olajgyáraktól, aközben a szerbiai étolaj ára ismét a tavalyi csúcsokat döngeti. Miután az étolajgyárak két ütemben is megszüntették a még tavaly adott árkedvezményeket, júniusban 100-ról 110 dinárra, júliusban pedig mintegy 125 dinárra emelkedett az étolaj ára. Tavaly 145 dináros csúcsárról engedték le 95 dinárra, miután – részben a gazdasági válság hatására is – a gyártóknak azt kellett tapasztalniuk, hogy megcsappant a kereslet az étolaj iránt.
Az említett áremelésben az a fölöttébb gyanús, hogy egyszerre vonta meg az árkedvezményt mind a négy vajdasági étolajgyár – a nagybecskereki, a magyarcsernyei, a verbászi és a zombori –, mintha titkos, kartellszerű megegyezést kötöttek volna az egységes föllépésről a piacon. (Azaz csak három, ugyanis a két utóbbi gyár az Invej keretében működik.) Ez kelthette föl a kereskedelmi minisztérium figyelmét, amely a monopolisztikus viselkedés gyanúja miatt a Versenyvédelmi Bizottságnál följelentette az említett étolajgyárakat. Slobodan Milosavljević kereskedelmi miniszter azt reméli ettől, hogy hatására újból csökkentik az étolaj árát.
Az olajgyáraknak is vannak az érveik. Milovan Radić, a magyarcsernyei olajgyár igazgatója szerint az áremelés oka, hogy tavaly 350 eurót fizettek egy tonna napraforgóért, miközben a környező országokban csak 220 eurót ért. Emiatt kölcsönöket kellett fölvenniük, s a visszatérítésük terhét be kellett kalkulálniuk a mostani árakba. Néhány fontos tényt elfelejtett megemlíteni az igazgató. Például azt, hogy időközben az étolaj ára szintén Szerbiában volt a legmagasabb. Az Európai Statisztikai Hivatal adatai szerint 2008-ban az étolaj Franciaországban 22,8, Németországban 32,4, Hollandiában pedig 81,50 százalékkal volt olcsóbb, mint Szerbiában.
