Milyen körülmények között alakult meg a Hangya-szövetkezet?
A jobbágyfölszabadítás után Magyarországon az agrárterületeken archaikus állapotok kezdtek jelentkezni. A kialakult agárválságot fokozta az Amerikából beözönlő gabonadömping. A középbirtokosság a nagy uzsorahitelek következtében földjeit elveszítette és csaknem teljesen tönkrement. Jellemző, hogy 1870-ben 6,5 millió katasztrális hold volt a középbirtokok területe, 1890 körül már csak 3,9 millió katasztrális hold, és tovább zsugorodott. Ezt követően sorra kerültek a kisbirtokosok is, akiknek nagy része tönkrement. Földjeiket a különféle hazai és külföldi spekulánsok vásárolták föl. Ezek után a földjeiket elvesztettek százezrei „tántorogtak ki” Amerikába.
A 19. és a 20. század fordulóján alakult hitelszövetkezetek a tagjaik által jegyzett üzletrészekből és betétekből alacsony kamattal kölcsönöket folyósítottak a kisembereknek. Ezek a kölcsönt pénzügyi nehézségeik megoldására vagy gazdaságuk fejlesztésére fordították. A szövetkezet tagjai az üzletrészek és a betétek után az év végén osztalékot kaptak. A hitelszövetkezetek a hiteluzsorát nagymértékben visszaszorították. A hiteluzsora után megjelent az áruuzsora. Az agrárgazdálkodásban alapvető áruféleségekből mesterségesen hiányt idéztek elő, majd ezeket a piacra dobva uzsoraáron forgalmazták.
A hitelszövetkezetek mellett a Hangya-szövetkezetek képezték a szövetkezeti mozgalom alapvető formáját. A magánkereskedelem túlkapásai ellen nyújtottak védelmet azáltal, hogy jó és megbízható minőségű árut biztosítottak méltányos, sokszor önköltségi áron. Ha haszonra tettek szert, akkor év végén a vásárlások arányában szétosztották vagy közhasznú célokra fordították.
A Hangya-mozgalom hazai szükségletre, a történelem sürgető nyomására, és nem külföldi mintára szerveződött. Célja a fogyasztók olcsó és becsületes kiszolgálása, a szociális törődés és a hátrányos helyzetbe került falusi népesség közelebb hozása az üzleti élethez.
A Hangya Termelő-, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet 1889. január 23-án alakult meg. A mozgalom eredményeként vidéken szilárd árak alakultak ki. A központ állandó összeköttetést tudott teremteni a belföldi és a külföldi piacokkal. Összegyűjtötték a falusi árukat, ezeket földolgozták, piacképessé tették, nagy tételben tudták szállítani és eladni, figyelembe véve a termelők érdekeit, akik szintén Hangya-tagok voltak.
A Hangya az egyéni gazdálkodáson alapult. Fő célja a gazdák összefogása volt a szakszerű gazdálkodás érdekében. Nagy gondot fordítottak a korszerű gépek beszerzésére, amelyek termelékenyebbé, jövedelmezőbbé tették a gazdálkodást.
A múlt és a jelen
A 20. század első évtizedeiben a Hangya-mozgalom nem csak befolyásolta, meg is változtatta a falu és általában a vidék kulturális és anyagi életét. Már puszta jelenléte megszüntette az áruuzsorát. „Az eredeti Hangya rávezette a falut az egymást segítés, az önsegélyezés jelentőségére, életet, sorsot formáló erejére. Ésszerűen számító, okosan takarékoskodó kisemberek tömegeit nevelte föl.” A Hangya tulajdonképpen modellül szolgált a nyugati mezőgazdasági szövetkezeti rendszer kiépítéséhez.
A Hangya Szövetkezeti Központ 1940-ben 2000 tagszövetkezettel, 700 000 taggal, 400 Hangya-bolttal, 30 saját konzervgyárral és 20 ipari üzemmel rendelkezett. A Hangya-szövetkezet valós megoldást nyújtott a vidék életszínvonalának növelésére. Ezt munkalehetőségek teremtésével, az élelmiszerekkel és iparcikkekkel történő ellátással, a kulturális programok és a falusi mikroközösségek szervezésével érte el. A Hangya a tagjainak és a vidéknek az érdekeit szem előtt tartva szervezte meg az összes föladatát a vetőmagbeszerzéstől a termény értékesítéséig, beleértve a raktározást és a marketinget is.
A jelenlegi állapotokat összehasonlítva a 19. és a 20. század fordulóján lévőkkel, szinte lehetetlen észre nem venni a sok hasonlóságot. A mai terményárak és az újratermelési anyagok közötti nagy áraránytalanság nem emlékeztet-e az áruuzsorára? „Tíz évvel ezelőtt 4 vagon búza áráért hozzájuthattak a termelők egy IMT (Ferguson) traktorhoz, ma viszont 10 vagon búza árát kell fizetniük érte.” (Magvető, 87. szám.) Mi ez, ha nem uzsora hazai módra?
A ma kisemberének is olyan sivár és kilátástalan a helyzete, mint a múltban az eladósodott középbirtokosoké volt. Napjainkban a középosztály áll a teljes elszegényedés előtt. Ma is százezrek, milliók várják sorsuk jobbrafordulását a kivándorlástól vagy a külföldi munkavállalástól. A mai kivándorlókra az jellemző, hogy nagyon sok közöttük az egyetemi oklevéllel rendelkező és a magasan képzett szakmunkás. A múltban sem tett, és ma sem tesz semmi hathatós intézkedést a vezető és uralkodó elit a kivándorlás mérséklése érdekében. Szükség esetén azonban készek a külföldi (távol-keleti) vendégmunkások fogadására is.
A múlt példája igazolta, hogy a Hangya vezette összefogással lehetséges volt a szövetkezeti tagok gazdaságát föllendíteni, helyzetüket megerősíteni. Miért nem segíthetne a mai nehéz helyzeten egy, a jelenlegi körülményekhez igazodó, a Hangyához hasonló összefogás?
