Az intenzív termesztésben nélkülözhetetlen a tápoldatozás. A termelők nagy többsége továbbra is a földi termesztés problémáival küzd. Mit kell tudni a földi termesztés tápoldatozásáról?
A föld fizikai és vegyi tulajdonságai nagyban meghatározzák a termesztés lehetőségeit. A növény számára megfelelő összetételű tápoldat sem biztosíték a megfelelő minőségű és mennyiségű termés előállítására. A fő gond a földben keresendő. Felülről jön a tökéletes tápoldat, de a gyökér térségében a föld beavatkozik a kémiába. A két legfontosabb tényezőnket, a pH- és EC-értéket igyekszik a föld megváltoztatni. Sokkal nagyobb a baj, ha a tápoldat összetételét is befolyásolja.
Ez ritkábban fordul elő, mert az intenzív tápoldatozás a földben levő könnyen oldódó sókat kimossa. A lerakódott sók többsége a tápoldatból származik. Ha földünk komolyan beavatkozik tápoldatunk összetételébe, akkor ajánlatos évente egy részletes földanalízis a makró- és mikroelemekre. Az EC és pH értéket magunk is meghatározhatjuk. Növénytelepítés előtt ajánlatos elvégezni a méréseket, és ha szükséges, akkor számításba jöhet a tápoldat tényezőinek megváltoztatása is. Kezdjük az EC-érték meghatározásával, melyből következtetni lehet a földben levő összes sótartalomra. Lehetséges a közvetlen műszeres mérés, vagy pedig egy kis leleményességgel a meglevő EC-mérővel pontos eredményhez juthatunk.
A föld vezetőképességét erre a célra kifejlesztett műszerekkel is meg lehet határozni. Ezek több elektródával rendelkeznek, melyeket ha földbe szúrunk, megkapjuk az összes sótartalomra utaló mérési eredményt. A műszerek nagyfrekvenciás áram segítségével mérik le a föld vezetőképességét. Léteznek rádióhullámokat sugárzó műszerek is, melyek valamivel nagyobb pontossággal és mélyebb rétegekben is képesek meghatározni a föld tulajdonságát. A pontosabbak akár a mélyben húzódó vízerek összetételét is meg tudják határozni. Nagyobb földterületek pH- és EC-értékének feltérképezéséhez traktor vagy akár személyautó után kapcsolható folyamatos mérésre alkalmas berendezések is kaphatók. A földmintát folyamatosan begyűjti a szerkezet és menet közben leméri a pH- és EC-értéket. Ezek a műszerek magas áruk miatt az átlagtermelő számára nem felelnek meg. Léteznek nagyon olcsó földbe szúrható kézi műszerek is, amelyek egyszerre több paraméterről szolgáltatnak adatokat. Leolvasható a föld nedvesség- és sótartalma is. Pontosságuk természetesen arányban van az alacsony árukkal. Talán egy virágcserép vagy kiskert földjének gyors vizsgálatára megfelelnek, de egy nagytermelő számára nem nyújtanak elegendő információt. Maradjunk a szerény lehetőségeink és a meglevő műszereink mellett.
Mire szolgál az EC- és pH-mérő?
A termésterület nagyságától függően a vizsgálathoz ajánlatos több helyről venni földmintát. Minél több helyről veszünk mintát, annál pontosabb átlageredményt kapunk. A földterület négy sarka és a közepe ideális a mintavételre. Nagyobb területnél 10 vagy 20 méterenként is vehetünk földmintát. Létezik csőből készített földmintavevő, de ennek hiányában az ásó is megteszi. Az intenzív tápoldatozásban a föld felső és a gyökér mélységében elhelyezkedő rétegek a fontosak számunkra. Egy mintavételre 1-2 liter földet szükséges összegyűjtünk egy edényben. Minden mintavételnél lehetőleg egyforma mennyiséget vegyünk, mert ezzel is pontosabb lesz a mérési átlagunk. A lehető legpontosabban mérjük le az összegyűjtött minta térfogatát. Ha túl sok földet gyűjtöttünk, akkor többszöri keveréssel jól forgassuk át. Ebből a mennyiségből vegyünk ki két litert és edényben keverjük össze négy liter desztillált vízzel. Egy órát hagyjuk állni és utána papírszűrön keresztül szűrjük át. A kávéfőzőkben használt papírszűrő megfelel, és nem kell apróbb pórusú laboratóriumi szűrőpapírt használni. A szűrletből vesszük a mintát a pH- és az EC-méréshez is. Ha egy módszert kidolgoztunk, akkor minden alkalommal ugyanúgy végezzük a mintavételt és a mérést is, hogy pontos összehasonlítási alapunk legyen az előző méréssel. Egy valamivel pontosabb labormérés kissé más körülmények között történik, de számunkra elegendő az így nyert információ is. A kapott adatok kiértékeléséhez némileg segíthet a termesztett növény számára megfelelő tápoldat. A fejes saláta sokkal alacsonyabb sótartalmú földet szeret, a paradicsom pedig elviseli a magas sótartalmú környezetet is. A magas EC-érték zavaró hatását időnként tiszta vizes átmosással tudjuk csökkenteni. Ha a mért pH-érték nagyobb, mint 7,5 és alacsonyabb mint 5,5 egység, akkor szükség van egy kis gyógykezelésre. Az alacsony pH-értékű, savas talaj is tiszta vízzel történő átmosással javítható. Amennyiben lúgos a talaj és a pH-érték 7,5 fölött van, akkor a tápoldat pH-értékét egy kis sav hozzáadásával 0,5 pH-értékkel csökkenthetjük. Házi használatra megbízható információt adhat a tápoldattal történő mérés. A begyűjtött földhöz adjunk kétszer annyi tápoldatot, jól keverjük össze, és szűrés után mérjük. A jó föld nem változtatja meg nagymértékben a szűrlet pH-értékét. Jó esetben 0,5, rosszabb esetben 1 pH-val is különbözhet a mérési értékünk az eredeti tápoldat pH-értékétől. A túlzottan sok tápanyaggal tápoldatozott földben felhalmozódhatnak a sók, és ez hátráltatja a növény fejlődését.
Miért fontos tudni az EC és a pH értékét?
Az előzőkben már szó volt az egyes növények tápoldatra vonatkozó követelményeiről. A földre ez még jobban vonatkozik. A gyökér az ozmózis törvényei alapján veszi fel a tápanyagokat a földből, illetve a tápoldatból. A gyökér sejtjeiben és a földben levő sókoncentráció igyekszik kiegyenlíteni egymást. Ahhoz, hogy az ozmózis végbemehessen, a tápoldatban kevesebb oldott tápanyagnak kell lennie, mint a növény sejtjeiben lévő folyadékban. Más szóval, a növény sejtjeiben lévő folyadéknak koncentráltabbnak kell lennie, több oldott anyagot kell tartalmaznia, mint a víznek, amit a gyökerek elérhetnek. Fordított esetben – ha a tápoldat több sót tartalmaz – a sejtekből visszafelé áramlik a tápanyag, és ez a gyökér, illetve a növény elhalásához vezethet. A sejtekben levő sók töménysége növényenként változó, ezért nagyon fontos tudni a föld és a tápoldat EC-, illetve pH-értékét.
A szakemberek már egyhangúlag azt hangoztatják, hogy állandóan tápoldatozni kell a növényeket, nem elegendő tiszta vízzel öntözni. Az időnként vízzel, majd tápoldattal történő váltakozó öntözés nem felel meg az intenzív termesztés követelményeinek. Ha föld EC-értéke magasabb, mint amilyen megfelelő lenne a növényünk számára, akkor is tápoldatozhatunk, de kevesebb, fele annyi tápanyaggal. A tápoldatok készítésénél egyes tápelemek egymás közötti aránya fontos a növények fejlődése szempontjából. Ezt az arányt semmiképpen sem szabad megváltoztatni. Készíthetünk arányosan kevesebb tápanyagokból is öntöző oldatot, és ez sokkal hatásosabb a földi termesztés során, mint az időnkénti víz és magas sótartalmú váltakozó öntözés.
A szigorúan ellenőrzött körülmények között folyó termesztésben is oda kell figyelni a tápoldat EC-értékére, mert ha túl magas, akkor károsodhatnak a gyökerek és terméskieséssel vagy minőségromlással kell számolni.
A tápoldatokhoz felhasználható tápanyagok felsorolásánál az alapműtrágyákon van a hangsúly. Ezek között eddig nem említettük a kálium-kloridot és a kalcium-kloridot. Mindkét só használható földi és hidrokultúrás termesztésben is. A klórra érzékeny növények esetében (paradicsom, dohány, burgonya, málna, hagyma) ne használjunk klór alapú műtrágyát. A kálium pótlására kálium-szulfátot kell használni. Ugyanez a helyzet a kalcium-kloriddal. A kalcium pótlására használhatjuk a klórra nem érzékeny növények esetében. Amikor nem növelhető a nitrogén mennyisége a tápoldatban és nincs elegendő kalcium, a kalcium-klorid adagolása a megoldás. Kálium-klorid helyett használhatunk kálium-szulfátot is a kálium pótlására. Kalcium esetében a kalcium-szulfát (vízben oldhatatlan gipsz) nem felel meg, és a vízben jól oldódó kalcium-nitrát használata az egyetlen lehetséges megoldás.
