Tágabb értelemben trágyának nevezzük mindazokat az anyagokat, amelyek atalaj termékenységét növelik, szűkebb értelemben viszont trágyának minősülnek azok az anyagok, amelyek táplálják anövényeketés a talaj mikroorganizmusait.
A szerves trágyák leginkább a mezőgazdasági termelésből származnak és csak kb. 1%-uk kerül ki ipari vagy más üzemekből, háztartásokból (fekália, városi szemét, élelmiszeripari hulladék stb.).
Szűkebb értelemben szerves trágyának tekintjük az istállótrágyát, a híg trágyát (ezeket már vázlatosan ismertettük) és a zöld trágyát. Az egyéb szerves trágyák közé tartozik a szalmatrágya, kukoricaszár, pillangósok tarló- és gyökérmaradványai, komposzt, városi szemét, fekália, tőzeg, baromfitrágya, ipari szerves hulladék stb.
Más szempontból beszélhetünk közvetlen (növényi trágyák) és közvetett (talajtrágyák) trágyákról.
Az említett csoportokból (az istállótrágyához hasonlóan) csupán a komposzttal és a zöld trágyákkal foglalkozunk részletesebben.
A komposzt alapanyagai hulladék szerves anyagok, amelyekből bonyolult mikrobiológiai lebontás és szintetizálás útján mesterségesen előállított trágya nyerhető. Az alapanyagoktól és a kezelési eljárásoktól függően különböző összetételű és egynemű (általában morzsalékos szerkezetű) komposztokat különböztetünk meg.
Az alapanyagok lehetnek zöld levél- és szárrészek, zöldségfélék hulladékai, avar (mindhárom csoport tőzeggel, műtrágyával dúsítva elsősorban cserepes dísznövényeknél használatos, és szintén kertészeti felhasználásra készül az istállótrágya (ami komplex N, P, K tartalmú), juhgyapjú (főleg N-t tartalmaz) és páfrány (szárítva levelesen, bálásan vagy aprítva; főleg magas K-tartalom jellemzi) keverékéből álló komposzt.
Nem újdonság, de kiváló beltartalmi értékű és szerkezetű az ún. gilisztakomposzt is.
Más célra (szabad földre) készülő komposztok alapanyagai lehetnek a segédüzemek hulladékai, kenderszár, dohányszár, lentörek, gyümölcstörkölyök stb. Az alapanyag kedvező C:N arányú legyen, s jól irányított folyamattal a komposztban ez az arány szűkebbé válik (20:1).
Az érlelés komposzttelepen történik. A prizmák hossza 10-12 m, magassága 1,5-2,0 m (domború – „boltíves”), szélessége 2,5-3,0 m (a dimenzió természetesen függ a készítendő komposzt mennyiségétől). A prizma alján, közepén (hosszanti irányban) célszerű rőzseköteget végigfektetni, valamint a komposztkazalba függőlegesen 1-2 méterenként (úgy, hogy a tetején kiálljanak a masszából) 10-12 cm átmérőjű csöveket elhelyezni. Mindez a jobb levegőzés elérése céljából szükséges. (Talajba süllyesztett prizmáknál sokkal nehezebb biztosítani a szakszerű komposztálás valamennyi feltételét!)
Naptól, széltől védett helyen lazán össze kell rakni az alapanyagokat és az adalékanyagokat, s közben nedvesítésre is szükség van.
A prizmát elkészítése után földdel betakarják.
– A prizmában való érlelés kezdetétől néhány napra a massza hőmérséklete 60-65 Celsius-fok lesz (elpusztulnak a növénykárosítók és a gyommagvak egy része).
– Két hónap múlva kb. 30 Celsius-fokra csökken a hőmérséklet (az oxidatív szakasz után ki kell húzgálni a csöveket a komposztkazalból!).
– Ekkor az egész szervesanyag-tömeget át kell lapátolni, közben nedvesíteni is szükséges.
– 2–4 hónapi érlelés után a komposzt sötét színű, egynemű, földszerű, könnyen lapátolható anyaggá válik.
Az alapanyagoktól és a kezelés szakszerűségétől függően a komposzt elkészítésének időtartama 0,5–1 év.
A komposztot kertészetekben (cserepek, konténerek töltésére, tápkockák készítésére stb.), szőlőkben, gyümölcsösökben, rétek, legelők trágyázására használják fel. Szabad földön, a túl kötött vagy túl laza talajokon kedvező a hatása. Adagja 12–17 t/ha. Az istállótrágyához képest tápanyagtartalma sokkal kisebb, viszont a talajszerkezetére gyakorolt hatása sokkal nagyobb.
