Augusztus 20-a ünneplésre állítja le a dolgos hétköznapokba belefáradt falusi embereket. Megállunk, visszapillantunk az elmúlt időszakra, majd megkóstoljuk az idei búzából elkészített kenyeret. Közben Szent István királyunkra, az államalapításra, a Szent Koronára emlékezünk.
Juhász Ferenc (Könyörgés középszerért … ) verssorai jutnak eszembe:
Te boldog isten légy velem,
hadd éljem le kis életem,
csak egyszerűn, józanul,
napokat számlálatlanul.
…..................................
Te boldog isten add nekem,
csak legyen krumplim, kenyerem,
örömömet ne vedd zokon,
legyen jó testvér, jó rokon.
Könyörgünk azért, hogy átéljük az elkövetkező, csöppet sem könnyűnek ígérkező hétköznapokat. Azt a gazdasági évet, mely a mindennapi kenyerünk születésével kezdődik és a következő év aratásáig tart. A parasztember számára a túlélést jelentette/jelenti manapság is a kenyér és a kiegészítőként oly sokszor használt krumpli. Klári barátnőm szeméből a minap ezer irányba sugárzott a boldogság.
– Képzeljétek, most értünk haza Budapestről, Szentendrén is jártam, a Skanzenben.
– Mi az, hogy Skanzen? – tudálékoskodott Jánoska.
– Hasonló, mint a falunkban lévő tájház, csak olyan, mintha sok faluból hoznának ide egymás mellé különböző tájházakat, pontosabban nem csupán házakat, hanem a körülöttük kialakított gazdasági létesítményeket is, mint például kovácsműhelyt, pékséget vagy gyönyörű szélmalmot.
– Ez akkor éppen olyan, mint az Ópusztaszeri Emlékpark. Elsős koromban nagymamával éppen Szent István napján jártunk ott, onnan utaztunk Budapestre, az ünnepségre. Milyen csodálatos volt a város – emlékezett vissza Béla fiunk. Az utazás végén a busz leparkolt a Mátyás pincéhez. Onnan indultunk tovább a Duna-partra. Isteni lángost ettem akkor, óriásit, tejföllel és sajttal volt megpakolva. Amint az elsőt elfogyasztottam, még egyet kértem. Talán sehol nem láttam olyan csodálatos tűzijátékot, mint aznap ott Budapesten. Anyu, te mikor sütsz lángost? Az ünnepek alatt, ugye, készítesz nekünk. Majd én hozok tejfölt, sajtot, meglátjátok, hogy milyen finom lesz...
Mi mást tehet egy anya ilyenkor, minthogy teljesíti gyermekei kívánságát. Csak az a gond, hogy az én receptem bizonyára másmilyen, mint a budapesti lángossütőé. De azért kipróbáljuk, szerintem a sütés hangulata felidézi majd a Duna-parton átélt élményeket. Otthon a következő recept szerint készítem a lángost:
A burgonyás lángos receptje szerint készítem a közönséges lángost is, azzal a különbséggel, hogy tej helyett vízzel dagasztom, a burgonyát pedig liszttel pótolom:
Egy mély tálban összedolgozok 30 dkg lisztet, két deciliter langyos tejet és 1 csomag friss élesztőt. Ha a tészta elkészült, letakarva meleg helyre teszem. Közben megtisztítok és még melegen áttörök 40 dkg főtt burgonyát, Amikor kb. 20 percen belül a kovász megkelt, hozzáadom a még langyos, áttört burgonyát, 50 dkg lisztet, 1 kiskanál sót, valamint kb. 3 dl langyos vizet. Lágy, nyúlós és ragacsos tésztát dagasztok belőle. Amennyiben kemény, még egy pici vízzel megöntözöm. Addig dagasztom, amíg el nem válik az edény falától. Ha már finom simára kidolgoztam, tetejét megszórom liszttel, majd kb. 1 órán át kelesztem. (Amint említettem, aki a kenyér ízű lángost szereti, az a krumplit liszttel pótolhatja, a többi ugyanúgy történik, mint a krumplis lángos készítésekor. Most ez utóbbi szerint készítettem, mert talán ilyet sütöttek Budapesten is.)
Amikor a tészta háromszorosára dagadt, összegyúrás nélkül, vizes kanállal szaggatom ki a tojásméretű darabokat. Egymástól távolabb helyezem őket, majd még negyed órát kelni hagyom. Arra kell ügyelni, hogy a tésztát ne nyomkodjuk össze még a végső, sütés előtti fázisban sem, mert elveszíti a kovászos ízét. Miután megkelt, vizes kézzel húzgáljuk meg a tésztát kb. tenyérnyi nagyságig, majd bő olajban (zsírban) süssük aranysárgára. Túlsütni sem szabad, mert rágós lesz. A kisült lángosokat ne rakjuk egymásra, mert ropogós kérgük megpuhul.
Mondanom sem kell, a gyerekek máris hozták a tölteléket, házi tejfölt, apróra reszelt sajtot, és mindent ráolvasztottak. Férjem fokhagymásan szereti, megkente először zúzott fokhagymával, utána rakta rá a tejfölt és a sajtot.
Kóstolják meg Önök is, jó étvágyat kívánok hozzá!
Baráti üdvözlettel,
Kertész Katinka
