A jól értesültek szerint ősszel távozhat hivatalából mind a mezőgazdasági, mind a kereskedelmi miniszter. Hiába bizonyítottak mindketten, még ez sem szavatolhatja a helyüket az új fotelban, amely az eltelt több mint egy év során bizonyára már kényelmesen hozzáidomult az ülésvonalaikhoz. Ebből az is kiderül, hogy a médián keresztül üzengetve hiába próbálták a mezőgazdaságot sújtó bajokért áttolni a felelősséget egymásra, most mégis mindketten rákerülhetnek arra a listára, amelyen azoknak a neve szerepel, akiknek útilaput kötnek a lábára.
A forró nyár után forrongó őszt ígérnek a politikai klíma előrejelzői. Az elszegényedett szerbiai társadalom elért a tűréshatár küszöbéig, állítják, s a túlfeszített húr várhatóan most ősszel szakad el. A sztrájkok és a járvány kapcsolata kölcsönösen fölerősíti majd egymás hatását. Szinergia (együttes erő), mondják erre az ógörögből vett szókapcsolattal, de egy romboló szinergia, ami akár a jelenlegi, már régtől fogva inogó kormányt is megdöntheti. Ezzel tisztában vannak az országot irányító legfelsőbb testületben, a kiszivárgott hírek alapján már tervezik a személycseréket az egyes tárcák élén. (Megelőzve a sorsot így kerülhetik el, hogy az események őket is elsodorják.)
A mindig jól értesült Blic szerint a leváltandó jelöltek között van a mezőgazdasági és a kereskedelmi tárca vezetője is, tehát az a két személy, akiknek a hivatala legnagyobb befolyással van van a szerbiai mezőgazdaság helyzetére.
Saša Dragin, az agrártárca vezetője volt az, aki a jelenleg hatalmon levő kormány tavalyi megalakulása óta a támogatási pénzek elosztásáról, azaz megvonásáról rendelkezett. Az utóbbi kifejezés – tudván, hogy az idén egynyolcadára sikerült letornázni a földalapú támogatásra jogosultak számát – sokkal inkább megfelel a valóságnak.
A másik jelölt, akinek útilaput köthetnek a talpára, Slobodan Milosavljević jelenlegi kereskedelmi, volt mezőgazdasági miniszter, akinek a tárcája a Köztársasági Árutartalékok Igazgatósága fölött rendelkezik. Milosavljević eddigi tevékenysége során inkább a kereskedelmi vénájáról, mint a mezőgazdaságot szolgáló tevékenységéről tett tanúbizonyságot. Talán éppen ennek jutalmaként bízták meg a kereskedelmi tárca irányításával. Ő döntött például – még az agrártárca vezetőjeként – a több ezer tonna tejpor behozataláról, valamint a kukorica és a búza kivitelének megtiltásáról. Máig nyögik a gazdák mindkét határozatnak az átvételi árban is megmutatkozó következményeit.
Hiába bizonyítottak – fölfelé – mindketten, még ez sem szavatolhatja a helyüket az új fotelban, ami pedig az eltelt több mint egy év során bizonyára már kényelmesen hozzáidomult az ülésvonalaikhoz. Ebből az is kiderül, hogy a médián keresztül üzengetve hiába próbálták a felelősséget a mezőgazdaságot sújtó bajokért áttolni egymásra, most mégis mindketten rákerülhetnek arra a listára, amelyen azoknak a neve szerepel, akiknek útilaput kötnek a talpára. Hacsak nem hírlapi kacsáról van szó.
A kacsák helyett beszéljünk inkább a disznókról! A forrongó őszről szóló kilátásokhoz ugyanis közvetve e jóravaló haszonállatoknak is közük van, pontosabban a róluk elnevezett világjárvánnyá avatott kórnak. Egyiptomban a muzulmán kormány lemészároltatta a keresztény kurdok disznait, pedig szegény sertéseknek az volt az egyetlen vétkük, hogy róluk nevezték el az új influenzát. Az is könnyen lehet, hogy az influenza vírusát laboratóriumban szándékosan előállították. Az influenzajárvánnyal járó őszi veszélyt véletlenül sem szabad lebecsülni, de amint az egyiptomi eset is bizonyítja, a vétkest ott kell keresni, ahol az valóban megtalálható. Nem a bűnbakokká kinevezett disznókban, sokkal inkább a disznóságokban.
Az uraknak nevezett gátlástalan nyerészkedők által elkövetett jól leplezett disznóságokban kellene inkább azokat az okokat keresni, amelyek miatt ez az ország és annak mezőgazdasága ott tart, ahol tart.
