Nemcsak Szerbiára jellemző, hogy a fölvásárlók és a földolgozók lefölözik a gazdát illető hasznot. A spanyolországi COAG, az ottani földműveseket és állatartókat tömörítő szervezet szerint például az ottani „ forgalmazási ár majdnem az ötszöröse annak az árnak, amit a termelők kapnak”. Nem újdonság tehát ez a jelenség Nyugaton sem, jelentős különbség köztük és köztünk csak az, hogy Spanyolországban szövetkezéssel és összefogással a termelők megpróbálnak tenni is ez ellen az elfogadhatatlan helyzet ellen. Szerbiában, ahol egyik oldalon a hazai tajkunok (újgazdag mágnások) monopóliumával, a másik oldalon a nyugati termelők sokszoros tőkeerejével kell versenyre kelni, a kis és közepes méretű gazdaságoknak szövetkezés és összefogás nélkül hosszú távon nem sok esélyük van a fennmaradásra.
Erre az egyik legelterjedtebb, Magyarországon is bevált módszer a termelői és értékesítői szövetkezetek létrehozása, melyeknek a munkamegosztásában a szövetkezet fő feladata a termékek értékesítése és az újratermelési alapanyagok beszerzése, a gazdáké pedig a termelés. Senki se gondoljon itt a rossz emlékű, földvagyont kollektivizáló szocialista birtokokra. Ezeknél a szövetkezeti formáknál a cél nem az erőszakos egybevonás, hanem az önálló, családi gazdaságok megőrzése, melyek nagy része az őket összefogó szövetkezetek nélkül tönkremenne.
Nyugaton a kereskedői közvetítést teljesen kiiktató, a terméket közvetlenül a fogyasztóhoz eljuttató szövetkezeti formák is sikeresen működnek. Németország és Svájc még a hetvenes években elsők között Európában kiépítettek egy olyan rendszert, mely az élelmiszerek közvetlen értékesítését tette lehetővé. Napjainkban e téren Franciaország jár az élen. Az országban működő AMAP („Association pour le Maintien de l’Agriculture Paysanne”, magyarul Paraszti Mezőgazdaság Fenntartásának Szervezete), amint azt a szervezet neve is üzeni, a hagyományos termelési formát próbálja nagy sikerrel újjáéleszteni, mely során még a családi gazdaságban megtermelt termék egyenesen a vásárlók kezébe jutott. Ennek egyik mai modern módja, hogy a vásárló vállalja, megveszi a termelő hat hónapi termékét, ennek fejében az garantálja, hogy nem használ műtrágyát és gyomirtó szereket.
Ez a régi módszereket fölújító értékesítési mód a többi nyugati országban is gyorsan terjed. Japánban például a háztartások egynegyede részt vesz a fogyasztói szövetkezetek mozgalmában, melyekhez hozzátartoznak a francia AMAP mintájára létesült híres Teikeik is.
