Magassága elérheti a 10–20 métert is, lombkoronája széles, hatalmas szív alakú levelekkel. Röviden így lehetne jellemezni ezt a Kínában honos, de a világ más tájain is egyre jobban elterjedő fát.
I. Pál orosz cár leánya, Anna Pavlovna Romanova (1795–1865), II. Vilmos holland király felesége tiszteletére, nevének németesítésével adta a növénynemzetségnek a Paulownia nevet Philip Franz von Siebold német orvos, Japán-kutató és természettudós. Innen a magyar nyelvterületen elterjedt neve, a Császárfa.
Bár a fa Kínában honos, magja először Japánból érkezett Franciaországba. A császárfa a tátogatófélék családjába tartozik. Lombozatát finoman szőrözött óriási szív alakú, élénkzöld levelek alkotják, amelyeknek a hosszúsága 12–30, sőt 50 cm is lehet, szélessége pedig 15–25 cm. Mai tudományos fajnevét is a puhán szőrözött levelekről kapta. A tomentosa latinul szőrözöttet jelent.
Az aranylóan barna, nagyméretű, molyhosan szőrös virágrügyek már ősszel megjelennek a fán. Halvány ibolyakék virágai 20–30 cm magas felálló bugákban már április–május folyamán nyílnak. Őszre ezekből megfásodott, 3-4 cm hosszú toktermés fejődik. Tél végén a felpattanó toktermésből tömegesen repülnek ki az apró, szárnyas magvak.
A kínai hagyomány szerint a szülők lányuk születésekor császárfát ültettek. Amikor a lány eladósorba került, a fát kivágták és abból, hozomány gyanánt különféle háztartási eszközöket, bútorokat készítettek. Ez a hagyomány is jelzi a fa igen gyors növekedését.
A császárfa közkedvelt a parkokban. Fiatalon rendkívül erőteljes növekedésű, egy év alatt 3-4 métert is nőhet. Friss 3-4 cm vastag hajtásai gyakran nem érnek be télig, ezért vidékünkön a fiatal növény kissé fagyérzékeny.
A fa kifejezetten meleg- és napfényigényes. Ezért védett fekvésben, nem túl száraz, tápdús, jó vízáteresztő képességű, laza talajon érzi jól magát.
Szaporítását leggyakrabban magvetéssel végzik, bár gyökérdugványról is nevelhető. A késő ősszel begyűjtött tokterméseket célszerű tavaszig a hűtőszekrényben tárolni. Április és május folyamán a magokat kerti földdel megtöltött ládába kell ültetni és vékony földréteggel letakarni. A ládára borított műanyag fólia hozzájárul a magok kikeléséhez szükséges mikroklíma kialakításához. Fontos a talaj nedvességtartalmáról és az árnyékolásról is gondoskodni. A későbbi átültetések során célszerű földlabdával együtt átültetni, mert húsos, fiatal gyökerei igen törékenyek. Az első néhány télen a facsemeték számára érdemes védett, fagymentes helyet biztosítani. Idősebb korukban azonban megfelelő téli védelem mellett a szabadba kiültetve is átvészelik a telet.
