Az aktuális kormányok – állítólag nem létező – mezőgazdasági stratégiája alapján átalakulóban van az évtizedeken át nagyrészt változatlan szerbiai és vajdasági földtulajdoni szerkezet. A tendenciák egyszerre több irányban mutatnak: kialakulóban vannak a 100 hold körüli, nyugati típusú farmergazdaságok, pusztulófélben vannak a valamikor megélhetést biztosító 10 hektár alatti kisgazdaságok és a sokaknak megélhetést szavatoló mezőgazdasági birtokok, létrejönnek az újgazdag mágnások, a tajkunok nagybirtokai. A szerénynek mondható becslések szerint Miroslav M išković 25 000, Miodrag Kostić 24 000, Petar Matijević 16 000 saját és az államtól bérelt földet művel.
Negyedik meghatározó tényezőként hamarosan a tehetős külföldiek is bekapcsolódhatnak a kiváló befektetésnek ígérkező vajdasági földüzletbe. A magánosított mezőgazdasági birtokok társadalmi tulajdonban lévő földjei valójában már jelen is vannak a szerbiai földpiacon, de négy év múlva, a stabilizációs és társulási egyezmény kitétele szerint a külföldiek számára még érvényes földvásárlási tilalom föloldásával szabad utat kapnak, s nem nehéz kitalálni, hogy mit jelent majd ez a vajdasági, Európa legjobb minőségű földjeivel kapcsolatban.
Miroslav Malešević professzor, az újvidéki mezőgazdasági egyetem tanára szerint az aláírók nem gondolták komolyan át, hogy mit vállalatak ezzel a nemzetközi szerződéssel. A professzor szerint legkevesebb tízéves földvásárlási tilalmat kell életbe léptetni a külföldiek számára.
– Ha semmi sem változik, akkor joggal vetődik föl a kérdés, hogy miből élünk majd a jövőben? A hazai újgazdagok fognak hasznot húzni a helyzetből, mert nekik semmit sem jelent a néhány ezer euró egy hektár földért, amit később a külföldieknek húsz-harmincezerért adhatnak majd tovább – figyelmeztet Malešević.
