Az extra minőségű nyerstej literjéért nálunk legfeljebb 17-18 dinárt kap a gazda, Európában a legkevesebbet! – A šabaci tejüzem hajlandó együttműködni minden kistermelővel, tekintet nélkül a leszállítandó tej mennyiségére
Ha valamely mezőgazdasági termékből/terményből kevés van – nem jó. Ha sok terem – még rosszabb. A piac kereslet-kínálat törvénye így érvényesül az agrárágazatban. Tapasztalják ezt a búzatermelők, újabban a tiltakozó málnatermelők is, a kukorica-, a napraforgó- meg szójatermelők pedig előre rettegnek az őszi terménybetakarítástól, még az átlagos terméstől is. Az alacsony terményár és a tartalékok logikus következménye lenne (persze ismert piaci, termelési körülmények közepette) az állattenyésztés föllendülése/föllendítése, amihez a szaktárca – névlegesen – támogatást is nyújt. Csakhogy a sertéságazatot követve a tejágazat is a szakadék felé tart, mind a törzsállomány, mind a napi tejtermelés csökkenését illetően. A feldolgozóipar privatizálása (még) kilátástalanabb helyzetbe szorította a nyersanyagtermelőt, a kistermelőt, mint amikor a különböző előnyöket, kedvezményeket élvező állami nagyüzem önkényeskedése határozta meg jövedelmét. Monopolhelyzetben a feldolgozó, esetünkben a tejüzem, ennek nemcsak a termelők, hanem a fogyasztók is kárát látják – hangoztatják a türelmüket vesztett gazdák, amit vagy két éve nem sikerül bizonyítani. Fél éve sincs, hogy több tejüzem egyoldalúan bejelentette a kistermelőkkel való együttműködés, vagyis a tej átvételének megszüntetését, több falusi fölvásárlóhely bezárását, lévén, hogy nem tudnak mit kezdeni a halmozódó tejjel, a tejtermékekkel. Részben a szaktárca közbenjárásának, részben pedig az önkormányzatok kérelmének eredményeként erre mégsem került sor, de talán mondani sem kell, hogy azóta sem javult a tejtermelők helyzete, lassú ütemben ugyan, de megkezdődött a törzsállomány fölszámolása, ami hamarosan a tejüzemeknek szállított tejen is megmutatkozik. Erre utal, a hiányt elkerülendő, a šabaci tejüzem illetékesének nemrégi fölhívása, mely szerint hajlandóak együttműködni minden kistermelővel, tekintet nélkül a leszállítandó tej mennyiségére. Az árról és a minőségi követelményekről nem szól a történet, de elegendő, ha tudjuk: a tejüzemek minden követelményét kielégítő, extra minőségű nyerstej literjéért legfeljebb 17-18 dinárt kap a gazda, Európában a legkevesebbet! Az 1 dináros (több hónapos késéssel érkező) prémiumra is csak a kifogástalan minőségű tejet leszállító termelő jogosult. Mint említettük, csökken a szarvasmarha-állomány, ezzel együtt a tejtermelés, de továbbra is szép számban vannak kistermelők, akik nem adják fel. Magyarcsernyéről a zombori tejüzem szállítja a napi 6-700 liternyi nyerstejet, s kora tavasszal csak hosszas győzködéssel sikerült úgymond életben tartani a felvásárlóhelyet, ahol Nagy Angéla, egyébként maga is termelő, látja el az átvevő szerepét.
– Mintegy húsz termelőtől veszem át a tejet, s mindössze ketten vagyunk, akik naponta 150-200 litert biztosítunk a feldolgozónak. Akadnak olyan kistermelők is, akik naponta mindössze 10 liter tejet adnak át. Az átadott tejből mintát veszek, a többi, vagyis a minőség meghatározása, és hogy milyen árban fizetnek bennünket, már a tejüzemen múlik – mondja Angéla asszony, s csak megerősíti, hogy 18 dinárnál nem kapnak többet a tejért, késik a kifizetés, késik a prémium. Pedig sokan éppen azzal a céllal tartanak 1-2-3 tehenet, hogy folyamatosan érkezzen az a néhány dinár, amire olyan nagy szüksége van a termelőnek. – Kora tavasszal attól tartottunk, hogy lakat kerül a fölvásárlóállomásra, ami szerencsére nem történt meg. Nem tudom, mihez kezdenénk, ha föl kellene számolnunk az állományt…
N Hogyan, miért kezdtek tejtermeléssel foglalkozni?
– Elcsépelt szólamként hangzik, hogy ebben láttunk távlatot. A férjemmel munka nélkül maradtunk, nem ülhettünk ölbe tett kézzel, csak növénytermesztésből nehezen élhetnénk meg, így választottuk a tejtermelést, s a kezdeti egy fejőstehénről tíz év alatt 15-re duzzadt az állomány. Önerőből növeltük a termelést, mert a tejüzem nem kínált hitelt fejőstehenek vásárlására vagy istálló építésére, korszerűsítésére. Bankhitelre meg nem is mertünk gondolni. Azért tartottam jónak a tejtermelést, mert havonta kétszer fizettek az átadott tejért, tehát még ha szerény is, de folyamos volt a bevételünk. Növénytermesztésünkből ennek a törzsállománynak biztosítjuk a takarmányt. Ha növelnénk az állományt, ahhoz több termőföld kellene, így a bérlés lenne a megoldás, márpedig a kistermelő nem jut hozzá az állami földhöz! Ilyen viszonyok közepette nagyon nehéz fejlesztésről beszélni, meg kell elégednünk ezzel a termelési szinttel, amely családunk megélhetését szavatolja…
N – A klasszikus istállóban, klasszikus almozással és takarmányadagolással több munkája akad a gazdának, illetve a gazdasszonynak, a szép állomány sokszor a gondokat is feledteti…
– Szimentáli és holstein fajtákat tartunk, melyek napi tejhozama 25 liter körül alakul. Ha hagyományos módon is tartjuk az állatokat, fontos számukra a kényelem, a tisztaság. Az eredményes termelés egyik alapkövetelménye a megfelelő takarmányozás. Kukorica, tritikále, korpa, vitaminok mellett lucernaszéna is kerül a jászolba, ez növeli a tejzsírt, bár az utóbbi években a tejüzem jobban becsüli a fehérjét. Az idén lehet, hogy gondok lesznek a takarmánnyal, mert éppen akkor köszöntöttek ránk az esőzések, amikor a lucerna második kaszálását végeztük, s bizony tönkrement egy kaszálás. Ha szűkös lesz a takarmánykészlet, kénytelenek leszünk takarékoskodni vele, ami minden bizonnyal megmutatkozik a tejhozamon, de ha a tejüzem nem hagy cserben bennünket, nem szeretnénk csökkenteni vagy fölszámolni az állományt.
N– Amikor a tavasszal elkezdődtek a „tejgondok”, a szaktárca azzal biztatta a termelőket, hogy fogjanak össze, kis tejüzemet működtessenek, amihez a mezőgazdasági minisztérium is hozzájárulna. A csernyei termelők nem foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy a napi 700 liter tejet itt dolgozzák föl?
– Erre nem gondolunk, mert a nem kis beruházáshoz nem tudunk pénzt biztosítani. Ha történetesen lenne is pénzünk egy kis tejüzem működtetéséhez, kérdés, hogy hol tudnánk értékesíteni a tejtermékeket, amikor a már meghatározott piaccal rendelkező nagy tejüzemek is arra panaszkodnak, hogy nem tudnak mit kezdeni a tejjel, a tejtermékekkel. Nem újabb beruházásokban látom a megoldást, hanem a nyersanyagtermelők, esetünkben a tejtermelők megbecsülésében. Biztos vagyok benne, hogy ha tejhiány jelentkezik, márpedig erre számítani kell, a feldolgozók nem válogatnak, hogy falusi fölvásárló helyről vagy korszerű törpefarmról szállítják a tejet, ami reménnyel tölt el bennünket, hogy mégiscsak szükség van a kistermelőre – vallja a magyarcsernyei Nagy Angéla.
