– Sietek, hagyjatok már békén – figyelmeztetem a gyerekeket. Most akartok beszélgetni, amikor ennyi dolgom van?!
– Csak ezt hallgasd meg – könyörög Jánoska.
No jó, de utána békén hagytok. Béla fiunk tisztes távolságból jelzi, hogy megéri egy pillanatra leülni, most valóban érdekes viccet kapok ajándékba.
– No halljam!
– Két egér találkozik a mozi pincéjében. Miközben rágcsálják a Háború és béke egyik másolatának filmszalagját, így szól az egyik: „No, kedves barátom, hogy tetszik a film?” Mire a másik: „Nem rossz, nem rossz, de a könyv jobb volt.”
Hatalmas nevetés, majd Béla fiunk:
– Öcsi könyveit is megrágták már az egerek, egész héten nem láttam olvasni. Inkább a focilabdát rúgta, ahelyett, hogy a könyvet fogta volna.
– Milyen gonosz vagy, pedig én olvastam. Te nem olvastál! Nem tudnám megmondani, mikor láttam utoljára könyvet a kezedben.
– Jó, jó – csitítgatom gyermekeimet. Majd később rátérünk a tankönyvek és más taneszközök átfésülésére is, mert hamarosan itt az iskola. Egyelőre még sok munkám van.
Az időszerű teendőket végeztem. Paradicsomfőzést, a paprika savanyítását, mindezt azért ekkora sietséggel, mert pihenni is szeretnék az idén. Édesanyámmal magyarországi fürdőben szeretnénk tölteni a késő nyári, kora őszi napokat. Valószínűleg, a következő alkalommal már onnan jelentkezem.
Az év elején, az esőnek köszönhető talán, hogy nagyon szépen megindultak a zöldségfélék a kertben, de a virágoskertem is szemet gyönyörködtető színfoltja volt az udvaromnak. Azért csak volt, mert következett a száraz időszak, amikor nem győztem az öntözést. A víz hatására is inkább megfőttek, mintsem hogy kizöldültek volna a növények. Így hamar leért a zöldbab és az uborka, igaz az utóbbiból sikerült bekészítenem a télirevalót. A kevéske krumplit is már fölszedtük, a paradicsom pedig, amely két héttel ezelőtt még ereje teljében volt, mára már csak étkezésre ad néhány termést. Nem szoktuk vegyszerezni, mert azzal csak magunkat mérgeznénk, de szemmel látható, hogy az idén ráfért volna. Apró tetvek támadták meg, gombabetegség érte. Az idény elején volt néhány tő padlizsánunk is. Ezzel sem dicsekedhetek, mert a férjem megpermetezte a krumplibogarak ellen, közben megfeledkezett arról, hogy a permetezőt korábban gyomirtásra használta. Az udvarban, a téglák között feltörő jégfüvet és vadkamillát permetezte vele. Így mindjárt az első szedés után leperzselte a növényeket. Egy tapasztalattal több.
A fokhagymának örülök, gyönyörű fűzéreket aggattunk a magtár oldalára. Olyanokat, mint amilyeneket a minap mutattak a tévében, Ludasról.
Fokhagymafesztivál. Nagyon tetszik. Az egész falu kivonult a szebbnél szebb terméssel. Bemutatva, hogy e sokrétű zöldségfélének, gyógynövénynek, a közösségi életre is mágikus hatása lehet. Az emberek társalogtak, táncoltak a takaros fűzérek árnyékában. Azt tartják, hogy a fokhagyma sokrétű, gyógyhatású növény, mely tisztítja a szívet és a véredényeket. Napi egy gerezd elfogyasztása elősegíti az ún. káros zsírok csökkentését, a vérnyomás szabályozását, javítja a vérkeringést, valamint jó hatással van a trombózisként ismeretes véralvadékonyság kezelésére is. Ezért fogyasztjuk oly előszeretettel, sonka, szalonna mellé. Szép szelet ropogós héjú kenyérrel, ha lehetséges házikenyérrel, sonka, szalonna, fokhagyma, vöröshagyma, paradicsom, paprika. A paraszti étrend tartozékai, de nemcsak azok, egyben a falusi élet jelképei is. Az egyszerű, egészséges táplálkozásé. Igen, most talán sokan azt mondják, hogy nincs igazam, de ősidők óta tudták elődeink, hogy néhány falat szalonnához, sonkához, fokhagymát és bőséges mennyiségű zöldségféléket kell fogyasztani, mert ezek ellensúlyozzák legjobban a zsír hatását. A nehéz munkákhoz viszont szükségük volt az energiára, kaszával aratni szilvalekváros kenyéren nem nagyon lehetett. A paraszti étrend kultúránk részévé vált. Megfelelő mennyiségű zöldségfélével kiegészítve, szinte elősegítve a vidék egészségi állapotának természetes megőrzését. Őrizzük, vigyázzuk és ápoljuk ezeket a hagyományokat! Fogyasszunk házias ételeket, tájainkon megtermelt zöldségfélékkel. Ez illik legjobban az itt élő emberek alkatához. Segítve a hagyomány fennmaradását is.
Baráti üdvözlettel
Kertész Katinka
