A zöldtrágyázás a szervestrágyázásnak az a formája, amikor egy (vagy több) növényfajt abból a célból termesztünk, hogy zöldtömegét virágzás előtt, bimbózáskor alászántsuk. Ezt a talaj termékenységének növelése érdekében tesszük.
Sokáig csak homoktalajokon volt elterjedve, de az utóbbi évtizedekben kötött talajokon, öntözéses gazdálkodásban, lejtőkön, gyümölcsösökben is gyakran alkalmazott trágyázássá vált.
A zöldtrágyanövények lényegesek talajtakarási, tápanyag-utánpótlási és szerkezetjavítási szempontból is. A műtrágyázással kiegészített zöldtrágyázás jelentősen növelheti a terméshozamot.
A zöldtrágyák leszántására a bimbós állapot a legmegfelelőbb, nemcsak azért, mert tápanyagtartalmuk ekkor már igen magas, hanem később leszántva már gyomosítanának is (a mag utóérik a talajban!).
A helyben vetett zöldtrágya minden más szervestrágyázásnál gazdaságosabb, mert elmarad a szállítás és a szétteregetés munkafolyamata.
Fontos megjegyezni, hogy folyamatos pillangós zöldtrágyázás után nitrogéntöbblet léphet fel, ezért a tápanyagpótlást okvetlenül ki kell egészíteni P- és K- műtrágyákkal! A nem pillangós zöldtrágyák után átmeneti nitrogénlekötés – pentozánhatás –, nitrogénhiány állhat fenn, ezért még N-műtrágyát is kell adagolni. Ez utóbbi különösen túlzottan tág C/N arány esetében fordul elő (pl. későn leszántott napraforgó), amikor a cellulózbontó baktériumok sok nitrogént fogyasztanak.
Zöldtrágyanövények
Amint látható, a napraforgó szinte minden nálunk előforduló talajtípusra megfelelő – zöldrágyanövényként.
