Végérvényesen búcsúzik a nyár, éppen ezért bőven akad tennivaló a kertben. A késői gyümölcsök és zöldségfélék betakarítása és raktározása csak most kezdődik. A körte, az alma, a káposzta, a hagyma mellett most szedhető a csemegekukorica is.
A zeller és a tök maradhat tovább a földben, mert ilyenkor még súlyban gyarapszik. A burgonyát viszont fel kell szedni. Némi szerencsével – ha nem esik sok eső – a szeptemberi napsütés érleli a paradicsomot, tehát szedhető még, akárcsak a paprika és a padlizsán.
Ilyenkor a meteorológiai ősz kezdetén – amikor a naptár és az időjárás még nyarat mutat – sok munka akad a kertben: a háztájiban és a nagyüzemiben egyaránt, de már összeköthetjük a kellemeset a hasznossal: szedhetjük a termést, közben gondolnunk kell a jövő évi kertre is elvégezve az előkészítő talajmunkákat, a növényvédelmet, és tervezve az őszi–téli vetést, valamint az évelők koronájának alakítását
Vetés előtti tervezés
A mostani vetéssel nemcsak téli–tavaszi zöldségszükségletünket nyerhetjük, hanem megalapozzuk és megkezdjük a jövő évi kerttervezést is. Alaposan gondoljuk tehát át, hogy mit hova ültetünk, mert ezzel részben meghatározzuk a későbbi telepítéseket is. A tél alá vetés egy részéből ugyanis csak kora tavasszal szüretelhetünk, akkor, amikor már vetni kell a legkorábbi zöldségféléket, és ez – pl. a tél elhúzódásával – befolyásolhatja a tavaszi vetési tervet. Az sem mellékes, hogy melyik növényt vethetjük a másik után, azaz szaknyelven melyik lehet a másik elő- vagy utónövénye, melyik szeret a friss trágyázott ágyásban, és melyiknek árt – mindezt figyelembe kell venni már most az őszi vetéseknél.
Szeptemberi vetés
A téli és a galambbegysalátát a hónap derekán, legkésőbb a hónap végéig vessük el. Ha később vetjük, akkor a növények rendszerint túl kicsik maradnak. Az őszi vetésből tavasszal korábban szedhetünk termést. Mindkettő szabadföldi ágyásba vethető. Takarás nem kell télen sem, csak, ha kifejezetten hideg, fagyos az időjárás. A télen elfagyott levelek miatt nem kell aggódnunk, kora tavasszal újra kihajt a saláta, új leveleket fejleszt.
Vethetünk még hónapos retket, fekete retket, spenótot és céklát. Mindből rövid tenyészidejűt, hogy minél hamarabb szedhető legyen. Nem kell nagy hozamot várni, de friss zöldet igen.
Szüret a gyümölcsösben
A hónap elején folytatódik az augusztusban megkezdett korai szőlő és az őszi gyümölcs szürete. A szedés befejeztével a lehullott termést is szedjük össze a fa alól, mert a földön maradva rothadnak, terjeszthetik a moníliafertőzést, és nem kisebb gondot okoznak a darazsak is, ha a lehullott gyümölcsöt támadják.
A tőkéről a beteg szőlőfürtöket, a fáról pedig a gyümölcsöt, a most érő szilvát, almát is szedjük le, és semmisítsük is meg azonnal.
Szüret a zöldségesben
A zöldségesben sem hagyjunk beteg növényi maradványokat, főleg ne a termésből, de ajánlatos a növényi hulladékot, a leveleket és a szárát is felszedni az ágyásból. Az egészséges részek visszaforgatásával a talajban hasznos zöldtrágya, a komposztrakásban pedig humusz képződik. A beteg növényi részekből is lesz ugyan hasznos anyag, de nagyobb kár származik, ha a betegség tovább fertőz belőle. A levél és a gyökér is fertőzési góccá válhat. A száraz, beteg növényi részeket legjobb azonnal elégetni, ugyanis az így keletkezett légszennyezés kisebb kárt okoz, mint a fertőzés terjedés miatti vegyszerezésből eredő kár. Persze az lenne a legjobb, ha sikerülne megelőzni a betegségek kialakulását!
Növényápolás a díszkertben
Az elhervadt nyári növényeket is szedjük fel. Nemcsak szépérzékünk miatt, hanem azért is mert, ezeken megtelepszenek a kártevők, akár a következő vére is begubózhatnak. Az évelőket is vizsgáljuk át. A kartevőket mindenképpen szedjük le, és időszerű a hernyófogó övek felhelyezése a fás szárúakra.
Az elnyílt egynyáriakból – mielőtt felszednénk őket tövestől –, gyűjtsünk magvakat a következő ültetésre. A legszebb példányok magját érdemes összeszedni. A magokat száraz és hűvös helyen jól meg kell szárítani és aztán bent, papírtasakokban tárolni.
Évelőágyások kialakítása
Minden olyan évelő dísznövényt, amely tavasszal vagy nyáron virágzik, szeptembertől ismét lehet telepíteni. Az ültetési idő valójában csak a talaj menti fagyok kezdetével ér véget.
A szeptember és az október azért megfelelő az ültetésre, mert ilyenkor a föld egyszerre nedves, de még eléggé meleg is. Ilyen körülmények között a tél beállta előtt a növények begyökeresednek.
Az őszi telepítéskor műtrágyát nem tanácsos az ültetőgödörbe rakni, kezdő tápanyagnak inkább érett istállótrágya vagy komposzt felel meg jobban. Kezdetben ugyanis a fiatal növényeknek alig van szükségük tápanyagra: ha túl sokhoz jutnak, hamarabb indul a fejlődésük, és így csökken a téltűrő képességük.
Ültethetők az örökzöldek (fenyők, tuják, borókák) és a rózsák is.
A most nyíló évelőket, mint az aszterek, vagyis az őszirózsák meg a krizantém, csak október–novemberben szabad átültetni. Ezeket azonban alaposan be kell takarni, mert lehet, hogy nem sikerül teljesen begyökeresedniük, vagy gyengék maradnak a hideg beállta előtt. Nálunk a tavaszi átültetésük terjedt el.
Kétnyáriak kiültetése
Vannak olyan dísznövények, amelyeket előbb magról vetve előnevelünk, majd utána kell átültetni végleges helyére, ahol viszont csak a következő évben virágzanak. Az árvácskát, a nefelejcset és a sárgaviolát – melyeket június–júliusban elvetettünk –, most ültessük ki abba az ágyásba, ahol jövőre szeretnénk megtartani.
Hagymások fiatalítása
A hagymás dísznövényeket időnként át kell telepíteni, vagyis új ágyásba ültetni, mert különben felhasználják a tápanyagot a talajból, szaknyelven talajuntság áll be. Ilyenkor gyengébben fejlődik a növény, kevesebb bimbót hoz, és a virágok is kisebbek lesznek.
A hagymák felszedése és szétválasztása, vagyis a fiatalítás 3 évenként ajánlott. Nálunk az az elterjedt népi megfigyelés, hogy az áttelepítésre szánt hagymásokat, Medárd-nap, azaz június 8-a, az esős időszak kezdete előtt kell felszedni, és most szeptemberben kell új helyére ültetni, a tél beállta előtt.
A talajt forgassuk át legalább 25 centi mélyen. A kötött, agyagos talajt lazíthatjuk komposzttal, tőzeggel.
Az ültetés mélységéről általánosságban elmondható, hogy a hagymákat magasságukhoz viszonyítva kb. háromszor mélyebbre ültessük, de legalább 2 centi talajréteg fedje őket.
A rebarbara szaporítása
Egyre több rebarbara van a vajdasági kertekben. Azok, akiknek már van, azt mondják, elegendő belőle egy bokor is, ugyanis akkora és annyi levelet, levélnyelet lehet róla szedni, hogy egy családnak bőven elegendő. Ilyenkor ősszel lehet szaporítani. Ha elsárgulnak a levelei, le kell őket szedni, ugyanakkor szaporításra és átültetésre alkalmas a tő. A két munkát egybeköthetjük, de, ha úgy szükséges, lehet csak átültetni, vagy csak levágni egy részét a tőnek, és ezt másik helyre vinni. Ha nagyon terebélyes lett, akkor egy részét ásóval levághatjuk a tőről. Elültethetjük, vagy, ha már van belőle elegendő, akkor elajándékozzuk.
Ha máshova szeretnénk telepíteni, akkor kiemelhetjük az egész tövet, és átültethetjük. A legjobb azonban, ha a nagyra nőtt tövet kettéosztjuk, mert a tőosztással serkentjük a további fejlődést. A nagyon besűrűsödött tő gyengébben terem. Olyan helyre ültessük a tövet, ahol legalább 1×1 méteres térben terebélyesedhet. Félárnyékban, ereszaljban szeret, ahol kap elegendő vizet, de nem áll mindig vízben.
Mint ismeretes, a rebarbarának a levélnyele fogyasztható. A meghámozott és szeletekre vágott levélnyélből kompót főzhető, de süteménybe sem utolsó. A zöld és a bordószöld levélnyelű fajta a leggyakoribb.
