Immár harmadszor ült össze a szerbiai mezőgazdasági minisztérium állategészségügyi igazgatósága és a Szerbiai Méhészszövetség, hogy megvitassák a méhesek megjelölése és nyilvántartásba vétele körüli problémákat. Mint az a szövetség közleményéből kiderül, most is csak részleges eredményről számolhat be
A méhészetet is érinti az a rendelet, amelyet a szerbiai mezőgazdasági minisztérium hozott néhány évvel ezelőtt az állatok megjelölésével és nyilvántartásba vételükkel kapcsolatosan. Mivel a méhészetben több technikai akadályba is ütközött ez a folyamat, az illetékesek mindeddig halogatták a végrehajtását. Mivel azonban ez az egyik feltétele annak, hogy állami szubvenciókhoz jussanak a méhészek, mielőbb el kellene kezdeni.
Az állategészségügyi igazgatóság még a nyár elején kiadott egy határozatot, azonban az számos megoldatlan kérdést tartalmazott, amelyeknek megoldására a Szerbiai Méhészszövetség adott ötleteket. Az augusztus 27-i megbeszélésen ezeket a konkrét javaslatokat vitatták meg.
A határozat egyik szegmense szerint, amelyet a szövetség is kifogásolt, a méhészeknek minden számbeli változást 15 napon belül jelenteni kell az illetékeseknél, akik kötelesek a helyszínen meggyőződni a bejelentett adatok pontosságáról. Mivel szinte naponta történik változás, a méhészek szerint teljességgel lehetetlen eleget tenni ennek a kritériumnak. Főleg a főidényben – amikor beindul a rajzás – nehéz követni a méhcsaládok számát. A méhész új rajokat hoz létre, vagy éppen családokat egyesít, attól függően, hogy az adott helyzetben mi a legjobb megoldás. Óriási kavarodást okozna, ha minden méhész minden változást bejelentene, nem utolsósorban pedig a helyi illetőségű felügyelő sem jutna el időszűke miatt minden méhesbe. Az Állategészségügyi Igazgatóság elfogadta a szövetség ilyen irányú érvelését, és ígéretük szerint a határozat ezen részét módosítani fogják, így a méhészeknek csak évente kétszer, áprilisban és októberben kell jelenteniük méhállományuk számbeli állapotát.
A másik kérdéses szakasz, a kaptárok számokkal történő ellátása körül felmerülő problémák továbbra is megoldatlanok maradtak. Az igazgatóság szerint európai uniós követelmény, hogy minden méhlakás saját azonosítószámmal rendelkezzen, azonban ez a gyakorlatban ugyancsak akadályokba ütközik. A méhészkedés technológiájából kifolyólag a kaptárnak nincs állandó része, minden elem cserélhető, valamint gyakran kerül sor javításokra, illetve fertőtlenítésre, ami miatt megsérülhet a számot tartalmazó tábla. Vándorlás alkalmával ugyancsak fennáll a szám elvesztésének veszélye. A méheket nem lehet más háziállatokkal összehasonlítani. Az újszülött borjú ugyan az az egyed marad élete végéig, azonban a méhcsaládnál egy anyaváltás már teljesen megváltoztatja a közösség genetikai összetételét, a betegségekkel szembeni ellenállóképességet, gyakorlatilag egy egészen más család alakul ki.
Egyébként a 27 európai uniós országból 26 felismerte a méhészeti termelés specifikusságát, és nem a kaptárokat, hanem a méheseket jelölik meg. Egyedül Bulgáriában van hasonló határozat, amelyet még az EU-ba lépés előtt hoztak meg, a kommunista rendszer alatt.
Nálunk egyenlőre az egész határozatot visszavonta az illetékes igazgatóság a részletek kidolgozása miatt. A méhesek bejegyzése tehát továbbra is várat magára. Ha azonban a határozatban nem történik lényeges változtatás, fennáll a veszélye, hogy a méhészeti termelés teljesen megbénul.
