Köztudott, hogy életmódunk változása az utóbbi évtizedekben nagyban hozzájárult egészségünk romlásához. Szervezetünk fokozatosan elsavasodott, és ezzel egy időben gyengült az immunrendszerünk, megjelentek a betegségek. A mezőgazdasági termékek minőségi romlása is drasztikus méreteket öltött az elmúlt 50 év alatt. Mindez talán tudatosan a nagyobb hozam és jövedelem érdekében történik. Ha ehhez hozzáadjuk az egészségünkre felhasznált gyógyszerek megnövekedett mennyiségét, kezd kialakulni egy nézet, és logikus következtetés, mintha mindez tervszerűen történne. A globalizált világot a pénz irányítja, és az ember a háttérben csupán eszköz. A betegség is a pénzvilág érdekeit képviseli. Kezdjünk el gondolkodni, és talán tehetünk valamit mindannyiunk érdekében. Sorozatunkban szó lesz arról, amit megeszünk, a vízről, az adalékanyagokról, a permakultúrás termesztésről, szervezetünk savtalanításáról, és arról is, hogy mit tehet a mezőgazdaság a minőségesebb termelés érdekében. Kezdjük a rázósabb témával. Hova jutott a mezőgazdaság a tudománynak köszönhetően?
Mint tudjuk, az utóbbi évek mezőgazdaságát az állítólagos nagyobb jövedelem érdekében a termelt mennyiség növelése alakítja. A különböző génmanipulált növényeket a nagyobb hozam és a betegségekkel szembeni ellenállóképesség jellemzi. A minőségről szó sincs. Bár a génmanipulációt ki lehet mutatni, sokszor a nemesítés kacskaringós útjain már nehéz választóvonalat húzni, hol is kezdődik a génmanipuláció. A növénynemesítők céljai is ugyanazok. Nagyobb termésmennyiség és ellenállóképesség a betegségekkel és az időjárással szemben, de ez mögött legtöbbször nyoma sincs a minőség növekedésének. Erre jó példa lehet a búza és a belőle készíthető kenyér. Ugyanezt elmondhatjuk a zöldségnövényekre is. Példaként vegyük a paradicsomot. Egyforma méret és szín, piacképes, jól néz ki az áruházak polcain, de beltartalmi értéke messze elmarad a rég elfeledett, hagyományos, görcsös, alaktalan, de izletes paradicsométól. Bárki megpróbálná a régmúlt idők paradicsomát termeszteni, az áruházak rá sem néznének, mert a szem vásárol, nem az értelem.
Tovább folytatva logikus következtetéseinket, az állattenyésztésben is hasonló a helyzet. Ha az állatok silányabb minőségű növényi takarmányt esznek, több gyárilag előállított műtakarmányt lehet eladni. Ez is a pénzvilág érdeke. A gyorsan felhizlalt műcsirke húsa sem hasonlít a tanyán kapirgáló több hónapig lassan növekedő szárnyasok húsához. A végterméket is a tápértékben silány minőség jellemzi. A lánc végén az ember áll, aki mindezt megeszi, és egészségének folyamatos romlásával tömi a gyógyszeripar kasszáját. Mindez egy a háttérből tudatosan irányított furcsa világra hasonlít, melyben az ember csupán egy eszköz és semmi több. Próbáljunk meg felébredni, és ott ahol lehet, szerény körülményeinkkel tegyünk valamit egészségünk és érvényesülésünk érdekében. Ahhoz, hogy bárcsak egy apró kis ellenálást is tudjunk tanúsítani a globalizált pénzvilággal szemben, elsődlegesen összefogásra van szükségünk. Ezen belül nagyfokú egymás közötti információcsere szükséges. Ki mit vet, és hogyan műtrágyáz, milyen technológiát használ, és milyen eredménnyel? Ezek fontos információk lehetnek minden mezőgazdasági termelő számára. Az információ áramlását nagyban elősegítheti a falvakban lassan alakulófélben levő falugazda-tevékenység is. Az újság és a média is szerepet vállalhat, mert közérdekről van szó.
Hol kezdődik az átverés?
Az új állatfajok és nemesített növények csak a számukra megfelelő táppal ellátott környezetben tudnak fejlődni és létezni. A műcsirke csak gyári tápon tud nevelkedni, a nemesített növény kizárólag a jól műtrágyázott talajt kedveli. Mindkettőnek komoly pénzügyi vonzata van. A növényvilág esetében egy kis matematika. Még a 70-es években a nagy kemizálás kezdetén történtek számítások a termeléssel kapcsolatban. Ezek a számítások kimutatták, hogy a műtrágyázással kétszeres termést lehet elérni, de laglább 2,5-szeres költségnöveléssel. Ez utóbbit elhallgatták, mert mögötte a tőke állt. Ismerjük Liebieg minimumelvét, a növény számára a legkisebb mennyiségben jelen levő elem fogja meghatározni a termés mennyiségét és minőségét. Ez eddig rendben van, de mi van azokkal az elemekkel, melyek többletben vannak. Példaként említhető, hogy a kálium-túladagolás mikroelem- és vízhiánytüneteket is előidézhet, de más makroelem felvételét is gátolja. Ez félrevezető lehet a tápelemhiányok megítélésében. A mezőgazdaság nagyfokú kemizálása fokozatosan kezdte előtérbe helyezni a kálium-műtrágyázást. Most ott tartunk, hogy a túlműtrágyázott talajok lassan elszikesednek, elvesztik termőértéküket. A nagyfokú kálium-műtrágyázás következményeként a növényekben is megbomlottak a valamikori tápelemarányok, és a kálium került túlsúlyban. Ennek következményeként statisztikailag kimutatható a lakosság egészségromlása és a népszaporulat csökkenése. Ez utóbbi is állítólag a kálium-túlfogyasztás következménye. Miért van az, hogy Kínában és az Iszlám országokban mellőzik a túlzott kálium-műtrágyázást? Válasz talán van, de elgondolkodtató a tény. A kálium szinte mumus lett, amivel ijesztgetni lehet az embereket, hogy ha nem eszitek, betegek lesztek. Úgytűnik, az igazság ennek a fordítottja. Nem a káliumsót és a nátriumszegény vizet kell használni. Ellenkezőleg. A műtrágyázás és tápoldatozás szempontjából érdemes odafigyelni, hogy mit lehet vásárolni az üzletekben, és vajon biztosan arra van-e szükségünk. Számoljunk, mielőtt műtrágyázunk. Mennyivel több lesz a termés, ha több műtrágyát szórunk a kelleténél, és az a terméstöbblet mekkora kiadással jár? Fedezi-e a termésnövekedés a többletműtrágya költségét? Valószínűleg, hogy nem. Ezért kell elgondolkodni azon, megéri-e tönkretenni a földet a nagyfokú kemizálással, vagy kevesebb terméssel és költséggel jobban járunk. Már vannak vállalkozók, akik a minimális műtrágyázással gazdaságosabban termesztettek búzát és kukoricát. Megkímélték a földet, egyúttal minőségesebb terméket tudtak előállítani. Ez gazdasági és egészségügyi szempontból is előnyösebb. A megfelelő növényi fajták kiválasztása is fontos lehet az elkövetkező évtizedekben. Lassan, de biztosan vissza kell térni a tápértékben gazdagabb őshonos növényekhez, mint amilyen a tönkőlybúza vagy a többi, rég elfelejtett értékes növényfajta. Az állattenyésztésben is hasonló a helyzet. Az őshonos mangalica, szürkemarha, racka juh és sok más fajta kezd újból értékes lenni. Sajnos az ördög nem alszik, és furcsa mód, amikor sok a liba a szomszédban, akkor megjelenik a madárinfluenza, és irtani kell az állatokat. Érdekes és elgondolkodtató egybeesés. Még furcsább, hogy a vírust kizárólag csak angliában tudják kimutatni, holott magyarország biotechnológiája és káderkészlete világviszonylatban is kitűnő.
A vírusokat mesterségesen állítják elő?
A mesterségesen előállított vírusok tömegére lehet számítani az elkövetkező években, mert ezzel az egyszerű módszerrel célzottan lehet egyes állati vagy akár növényi betegségeket előidézni. Sajnos ez ellen nem tudunk küzdeni. Annyit azért tudni kell, hogy a régen jól bevállt állat- és növényfajták is ellenálóak a betegségekkel szemben, tehát ez irányban érdemes gondolkodni. A növénytermesztésben kerüljük a túlzott műtrágyázást a földön és a tápoldatozásban is. Adagoljunk mindenből annyit, amennyire a növénynek szüksége van, és számoljunk. Mit ígér a többletműtrágyázás. A növényvédelemben, ahol csak lehet, használjunk biopermeteket, vagy alkalmazzunk biológiai védekezést. Igyekezzünk visszahozni és népszerűsíteni a régi növényfajtákat. A magforgalmazók évi összejövetelein követeljük az egyszerű adatok mellett a beltartalmi érték feltüntetését is. Egy paradicsommagot forgalmazó cégtől kérdeztem, hogy a képen bemutatott szép, piros paradicsom vajon hány százalék szárazanyagot és ásványi anyagot tartalmaz érett állapotában. Nagy csodálkozás volt válasz helyett, mert az ilyen adat, ha rendelkezik is vele a magforgalmazó, nem lehet publikus mindenki számára. Valójában ezzel kellene versenyezniük a nemesítőknek, hogy ki tud nagyobb beltartalmi értékkel rendelkező növényt előállítani. Sajnos ez a verseny még várat magára. Valahol el kell kezdeni, és ha már ezren kérdezik ugyanazt, talán nem lesz válasz nélkül hagyva a kérdés.
Figyeljünk mindenre, mit eszünk és iszunk, de arra is, hogy mit termelünk és hogyan! A káliummal kapcsolatban néhány adat, amit érdemes megjegyezni és tudomásul venni. A konyhasó helyett ételízesítésre és élelmiszer tartósításra, valamint a talaj túlzott műtrágyázására használatos különféle káliumsók különböző betegségeket idézhetnek elő. Ezek közül ki kell emelni a vese- és szívbajt, a rákot, az impotenciát, meddőséget, összegezve, az életrövidítő hatást. Ez ellen úgy védekezhetünk, ha káliummentes konyhasót fogyasztunk, a káliummal nem szennyezett földeken pedig biotermesztésbe kezdünk. A kálium egy csendes vegyi fegyver lehet az elkövetkező évtizedekben, ha időben nem vesszük észre, mit szeretnének ránk erőltetni az állítólagos egészségünk és a nagyobb jövedelem érdekében.
A kálium-műtrágyázás káros hatásairól bővebb információt a http://www.aquanet.fw.hu/ honlapon találhatunk.
