Közismert tény, hogy mind nagyobb gondot jelent a világ ugrásszerűen növekvő lakosságának az élelmezése. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint „történelmi magasságokba” emelkedett az idén az éhező emberek száma, amely a világgazdasági válság következtében átlépte az egymilliárdot. Amióta statisztikákat vezetnek az élelmezésről, azóta sem arányában, sem a szám nagysága szerint nem volt ennyi éhező ember a világon.
Legutóbb Don Coxe, a tekintélyes chicagói Harris Investment Management befektetési cég vezetője szólalt meg ebben a kérdésben. A kanadai származású Coxe szerint, ha Észak-Amerikában az utóbbi évek során megszokott magas termésátlag alatt marad a gabonahozam, akkor tömeges éhezés lehet úrrá a világon. (Nem mintha a mai arány, amely alapján a világon minden hetedik ember éhezik, nem lenne tömegesnek nevezhető!) Az amerikai befektetési guru szerint ez akár már az idén végbemehet.
Coxe úgy véli, hogy a várható éhségválság sokkal súlyosabban érint majd bennünket, mint a korábbi olajválság. A termelők világszerte a legkézenfekvőbb módszerrel, termeléscsökkentéssel alkalmazkodtak a gazdasági visszaeséshez, s ennek összesítette eredményeként az utóbbi száz év során először történhet meg, hogy csökken a világ gabonatermése. Miközben az emberiség élelmiszerigénye, a lakosságszámmal egyetemben, a szokásos ütemben tovább nő. A termésterületek eddig a világon évente átlagosan 1,5 százalékkal bővültek, a gabonatermékek és a szója iránti kereslet viszont kétszer ekkora arányban. A kínálat és a kereslet növekedésének fölborult egyensúlyát csakis szerencsés körülményeknek köszönhetően tudták kezelni az élelmiszerpiacon, mivel az utóbbi években Észak-Amerikában rendszerint magas gabonaterméseknek örvendhettek. A szerencse azonban forgandó…
Nemcsak a szerencse játszott azonban közre, hanem a mezőgazdasági termelést tudományos eszközökkel fejlesztő tudatos emberi törekvés is, amit mint modern módszereket alkalmazó gazdálkodói tudást, sikeresen közvetítettek a világ legnépesebb és egyben legszegényebb részeibe, Indiába, Kínába, Latin-Amerikába, Afrikába. Zöld forradalom néven vált ismertté ez a 1950 és 1985 között lezajló folyamat, amely során a mezőgazdaság iparosításával tartósan meg három és félszereződött a modern világ gabonatermelése. Ezt lényegében a mezőgazdaságba nagymértékben bevitt ősmaradványi energiahordozókkal, műtrágyázással, rendszeres öntözéssel, gépesített talajműveléssel, növénynemesítéssel, a kevert fajú vetőmagok és a vegyszeres növényvédő szerek alkalmazásával érték el. Ha a zöld forradalom tudásközvetítése nem zajlott volna le fél évszázaddal ezelőtt, akkor valószínűleg már évtizedek óta tartós éhségválság uralná a világot kiszámíthatatlan és kezelhetetlen világpolitikai környezetet alakítva ki.
A jelek szerint újból közel kerültünk ehhez. Ennek az oka, amiről Don Coxe elemzése is hallgat, hogy a zöld forradalom termelésnövelő lehetőségei immár kifulladóban vannak. Emellett a zöld forradalommal járó iparosított mezőgazdaság terméscsökkenéssel és a termőföldek tönkretételével járó negatív hatásai is lassan beérnek. Pandzsábban, India éléskamrájában sok tízezer hektár termőföld sivatagosodott el, vált teljesen használhatatlanná az intenzív termelés miatt. S akkor még a globális fölmelegedés hatását nem is említettük, aminek a mezőgazdaságra nézve lesznek nyertesei és vesztesei, de az már előre tudható, hogy sokkal több lesz a vesztes, mint a nyertes!
Dr. Végh László Fenntartható fejlődés című könyvében arról ír, hogy a tartósan műtrágyával kezelt termőterületek talajminősége folyamatosan romlik, mert e vegyszer kiöli a talajt éltető mikroorganizmusokat. A föld minőségének romlásával egyre több műtrágyára van szükség ugyanazon termékmennyiség előállításához. Ez pedig még inkább gyorsítja a talajminőség romlását. Így egyértelmű, hogy ha a műtrágyázás egy adott területen leáll, akkor a termésátlagok még a terület műtrágyázásának megkezdése előtti szintet sem fogják elérni. Az ily módon megrongálódott termőföld nagyjából két teljes évszázad alatt regenerálódik, ha parlagon hagyják. Amennyiben pedig folyamatosan szervestrágyával kezelik, ez az idő negyven-ötven évre rövidül.
