Földieper telepítése – szeptember végéig
Kevés kivétellel ősszel vagy tavasszal ültetjük a gyümölcsféléket. A kivételek egyike a földieper. Zöld palántával az anyanövény mellől kiemelve, vagy a tálcás (földlabdás) palántával nálunk augusztus derekától szeptember végéig telepíthető. Így gondos ápolással már a következő évben élvezhető zamatos, illatos gyümölcse. A talaj-előkészítés és az ültetés utáni öntözés mellett a gondozás már a telepítés után megkezdődik, ugyanis az augusztusi ültetéskor többet kellett locsolni, a szeptemberinél pedig a hidegtől kell jobban védeni, talajtakarás is ajánlott
Az első gyümölcs tavasszal
Az erdei szamóca botanikai neve Fragaria vesca, ami azt jelenti, hogy: ehető illat. A téli hónapok után elsőként kerül az asztalra a kertből. Azt tartják róla, hogy bármennyit ehet belőle az ember, mégse lakik jól vele.
A kertben kis helyen elfér, ápolása is viszonylag egyszerű. Nyilván ezért található meg néhány tő szinte minden kertben. Vannak egyszer, kétszer és folyton termők, egészen a fagyokig szüretelhetők.
A Magvető olvasója is nyilván ezen okok miatt a érdeklődik a földieper-szaporítás felől.
Tőről szaporítani
A földieper a nyár végén fejleszti ki következő évi termőrügyeit, ezért fontos a nyárutói–őszi gondos ápolása.
Az első termőév során – közvetlenül a termésérést követően – a földieper önmagát szaporítja, indákat nevel. Ahol azok elérik a földet, ott meggyökeresednek, és őszre fejlett szaporítványt nevelnek. Ha a feltételek kedvezőek, az indák még tovább terjednek, és akár 2-3 további szaporulatot is létrehozhatnak. A gyakorlatban legjobb az utóbbiakat eltávolítani, hogy az első szaporulat megerősödhessen. A kevesebb, de erős gyökérzetű szaporítvány – már csak a későbbi helykihasználás miatt is – többet ér, mint a sok gyenge gyökérzetű.
A felszedett szaporítóanyagot még aznap el kell ültetni végleges helyére vagy egy erősítőiskolába, és naponta többször kell öntözni. Vizes újságba csomagolva a palánta esetleg egy-két napig tárolható.
Erős, dús gyökérzetű, bőtermő anyanövényről válasszunk ki palántát. Földlabdával együtt vegyük fel. A palánták még az ősz folyamán begyökeresednek. Némi téli takarással károsodás nélkül áttelelnek, és – az erősebb tövek – már az ültetést követő tavasszal gyümölcsöt érlelnek.
Nálunk a háztáji kertekben legelterjedtebb a nyár végi–ősz eleji, azaz augusztusi–szeptemberi telepítés, mert ilyenkor ősszel, a hideg előtt begyökeresednek a tövek új helyükön, és már tavasszal megmutatják termésüket. Mivel az idén augusztusban nagyon meleg volt, most szeptemberben sem késő telepíteni a földiepret, csak a tél folyamán arra kell figyelni, hogy a fagyok idején takarjuk az ágyást, azaz védeni kell a kifagyástól a gyenge gyökereket.
Érdemes több helyről beszerezni a palántát, mert így nagyobb az esélye, annak hogy több fajtánk lesz. Az azonos fajták viszonylag rövid idő alatt beérlelik gyümölcsüket, ezért a szüret idejének meghosszabbítása érdekében kívánatos, hogy több fajtát telepítsünk. Így akár 5-6 hétre széthúzhatjuk a földieperszüretet.
Korszerű módszer az ún. frigó palánták telepítése. A frigó (0 fok alá hűtött) palánták ősszel kerülnek a hűtőházba, ahol megnyújtott telet kell átvészelniük, amíg kiültetésre kerülhetnek. Ezek tavasszal, márciusban szerezhetők be. Lombtalanok, csupán gyöktörzsből és erős gyökérzetből állnak. A kiültetés után átlagban 3 hónap múlva virágot fejlesztenek, és gyorsan termést érlelnek. Ezek a palánták azonban drágák, és kérdés, hogy megéri-e a kertben, kis területen termeszteni. A nagyüzemi termesztésben bizonyára kifizetődőbb.
A hely kiválasztása
A földieper leginkább a szabad, napos helyen érzi jól magát, de enyhe félárnyékban is kielégítő termést hoz. A nagyon árnyékos helyet azért kerüljük, mert a hozam ott jelentősen csökken. És az sem mellékes, hogy a nyirkos árnyékban a betegségek kialakulása, a bogyók rothadásának veszélye is nagyobb. A fiatal gyümölcsfák és az alacsony bogyós gyümölcsűek sorai közé is telepíthetjük.
Az ágyás előkészítése
A telepítés előtti talajművelés alapvetően meghatározza a későbbi fejlődést. Mélyen megművelt talajt igényel. Tápanyagban és humuszban gazdag, jó vízháztartású talajban szeret. A homokos agyagtalajon fejlődik a legjobban. Mivel több évig, átlagban 3-4 évig marad az ültetési helyen, nagyon fontos, hogy a telepítés előtt bőven adjunk tápanyagot. Talajtípustól függetlenül nagy adag szerves trágyát kell a talajba forgatni.
A szarvasmarhatrágya a legalkalmasabb a földieper szerves trágyázáshoz. A lótrágya laza szerkezetű talajba nem való, csak kötöttebb földbe érdemes bedolgozni.
Négyzetméterenként 10-15 kilónyit dolgozzunk be az ágyásba. Ügyeljünk arra, hogy a bedolgozott szerves anyagok, így például az istállótrágya ne kerüljön túl mélyre, mert ott a sekélyen gyökeresedő földieper számára elérhetetlen a tápanyag. Egy ásónyom mélyre a legjobb beforgatni. A szerves anyag a tápanyagpótlás mellett segíti a talajéletet, ezenkívül melegedő, jó talajszerkezetet biztosít. Kiegészítőként foszforból 5–8 deka, nitrogénből 3–5 deka ajánlott négyzetméterenként, de a termesztés során műtrágyát fejtrágyaként is adagolhatunk. A kijelölt helyen tehát az ültetés előtt trágyázzuk meg a talajt istállótrágyával, majd ássuk fel, és gereblyével egyengessük, simítsuk el a földet.
Tavasszal nagyon fontos a folyamatos talajlazítás is, hiszen csak kellően szellőző, gyommentesen tartott talajban fejlődnek megfelelően a földiepertövek.
Palántázás
Telepítéskor ügyeljünk az ültetési mélységre. A földieper gyöktörzsének csúcsi részében levő tőrózsában álló levelek, az ún. szívlevelek – ezek hónaljában vannak a hajtásrügyek – mindig a talajfelszín fölé kerüljenek. A gyökérnyak éppen talajszintben legyen, és szilárdan álljon. Ha ujjunkkal megcsippentve egy levelet, nem tudjuk kihúzni a palántát a földből, akkor jól elültettük.
A túl mélyre ültetett palánta rendszerint nem virágzik a következő évben. Ha viszont túl magasra kerül, akkor a gyökérnyak most ősszel kiszárad, vagy télen kifagy.
Az ültetőlyuk mérete sem mellékes. Ha túl kicsi, a sarjnövény gyökerei visszahajlanak, a palánta vontatottan fejlődik, és előbb-utóbb elpusztul.
Nem mellékes az sem, hogy milyen távolságra kerülnek egymástól a palánták. Az erős, egészséges, sűrű gyökerű növénykék 40-50 centire legyenek egymástól. A sorokat is ugyanilyen távolságra tervezzük egymástól. Ha nagyobb területet tervezünk, akkor ágyásonként 3 sorba ültessünk, majd hagyjunk szélesebb utat.
Talajtakarás
Érdemes azonnal takarni a talaját. Nedvesebben tartható a talaj, gátolja a gyomok növekedését, és tavaszra a gyümölcse is kevésbé szennyeződik.
Az ültetés után gyorsan és biztosan meggyökeresedik, szinte veszteség nélkül áttelel, ha a talaját takarjuk. Talajtakarásra alkalmas az érett istállótrágya, a nedves tőzeg, összetört vagy szecskázott szalma, vagy érett komposzt. A talajtakaró anyagot még az öntözés előtt terítsük szét, de a növényeket ne takarjuk le!
Fekete fóliát is használhatunk talajtakarónak, de ezt még az ültetés előtt ki kell teríteni. A szalma- vagy más takarással ráérünk később is.
Telepítés után
Ne mulasszuk el a palánták öntözését. Ha a talajt nem takarjuk, akkor a növényeket egyenként, kannából öntözzük meg. Csak ezután permetezzük vízzel az egész ágyást. Ott ahol talajtakarást alkalmazunk, nincs szükség egyedi öntözésre, de bőségesen kell locsolni az egész ágyást.
Tápanyagpótlás
A nitrogén mellett meglehetősen sok foszfor és kálium szükséges a bő terméshez. Célszerű az öntözővízzel együtt adagolni a műtrágyát is, ami mindenképpen klórmentes, savanyú kémhatású készítmény legyen. A boltokban beszerezhető – nem kizárólag a földieperre való, de megfelel – Wuxal Szuper, Ferticarre III, Damisol Kondi lombtrágya is megfelel a célnak.
És egy tipp!
A földiepret érdemes hagyma társaságába ültetni. Állítólag vegyes kultúrába bármelyik hagymával például a metélőhagymával, a fokhagymával vagy vörös-, lila, vagy ezüsthagymával ültetve távol tartható a szamócaatka. Hagymahéjfőzettel a virágzás előtt többször permetezve a növényt, megelőzhetők a betegségek, és a szemek is megvédhetők az atkáktól. Ez csak egy tipp, de érdemes kipróbálni!
Fajták
Eredetileg Európában csak a különleges zamatú erdei szamóca volt honos és ismeretes. A mai nagyobb, ún. ananászfajták eredete Észak és Dél-Amerika. Ezekből nemesítették és nemesítik ma is a legkülönbözőbb új fajtákat. Nálunk hagyományosan a piros húsú, lekvárkészítésre is alkalmas fajták ismeretesek (Senga Sengana, Gorella, valamint a magyar Fertődi 5, Kortes stb.), de vannak belül fehér húsú, kemény, jól szállítható, de többnyire íztelen fajták is (Elsanta).
Amennyiben a nyár végén vagy ősszel látunk friss szamócát a gyümölcsárusoknál, azok vagy frigó, azaz hűtőházi tárolással késleltetett, majd onnan pl. a nyár közepén kiültetett és 6-7 hét alatt termő, de rendkívül öntözésigényes termesztésből származnak, vagy pedig kétszer termő fajtákról (Ostara) van szó.
A kétszertermők kezelése a frigókénál lényegesen egyszerűbb. A későbbi nagyobb bogyók érdekében szokás ezekről az első termés virágait eltávolítani. Így végül ezek a tövek is csak egyszer teremnek, de nagy bogyókat szüretelhetünk róluk.
