Zima István, Magyarittabé: – A hizlalási ciklus a naposcsibe betelepítésétől a szállításig mindössze 42 napot tart. A pecsenyecsibe testtömege, a legutóbbi szállítási adataim alapján, elérte a 2,42 (!) kilogrammot, 43 napra pedig a 2,53 kilogrammot. A takarmányfelhasználás pedig 1 kg súlygyarapodáshoz 1,9 kg volt
A baromfiágazatot, ezen belül is a pecsenyecsibe-nevelést az állattenyésztés legütemesebben fejlődő ágazataként tartják számon. A néhány évvel ezelőtt megjelent madárinfluenza rövid időre háttérbe szorította a csibenevelést, ezzel együtt a baromfihús-fogyasztást (de hiszen ez történt a dioxin-mérgezést követő időszakban is), akárcsak a kergemarhakór a marhahúsfogyasztást. Rövid ideig tartott a hullámvölgy Szerbiában, Vajdaságban, lévén hogy pl. a szarvasmarha-ágazattal ellentétben a pecsenyecsibe-hizlalás gyorsan fölfejleszthető. Mellette szól az is, hogy a pecsenyecsibe a legolcsóbb hús, persze a tenyésztojás előállításához megfelelő szülőpárállomány szükséges, amit a vajdasági tenyésztők importálnak. Kistermelők, agrárvállalkozók jeleskednek a csibehizlalásban, a magánszektorra alapozódik az ágazat. A magyarittabéi Zima István 1981-ben kezdett csibehizlalással foglalkozni (a begaszentgyörgyi községben a baromfivágóhíd felépítésével ütemesen fejlődött az ágazat), s bár a baromfiágazat sem mentes a piaci viszonyok okozta válságoktól, a valamivel több mint 50 hektár termőterületre alapozódó gazdaságon azóta is folyamatos a termelés. Így kezdődött:
– Teherszállítóként tevékenykedtem, ami azt jelenti, hogy többet voltam úton, távol a családtól, de amikor 1981-ben kedvező kölcsönöket nyújtottak a csibehizlalás megalapozásához, több falubeli társamhoz hasonlóan éltem a lehetőséggel, és megépült az egy-egy ciklusban 10 000 pecsenyecsibét kibocsátó farm. Úgy terveztem, hogy a szántókon megterem az alaptakarmány, azt jobban értékesíthetem húson keresztül, mint ha a szövetkezetnek adnám át. Nem tévedtem, amikor az országutat a csibehizlalással cseréltem föl. Az állattenyésztés más ágazatival szemben előnyt jelent, hogy a termelési ciklus rövid ideig tart, s ha netán megcsappan a kereslet, vagy veszteség fenyeget, egy-egy ciklust ki is lehet iktatni, tehát „pihentetjük” a farmot, ami nem igen fordult elő a közel 30 esztendő alatt. Próbálkoztunk szülőpárok tartásával, tojótyúkok előnevelésével is, de a csibehizlalásban találtuk meg a gazda számára a legfontosabbat: a termelési és értékesítési biztonságot, meg természetesen a jövedelmezőséget is. Azt azért el kell mondanom, hogy nem minden esetben fizetnek a pecsenyecsibéért felárat, de mindig el lehet adni.
- A közel 30 év során megnövelték a termelést, így a most már két farmról évente több mint 120 000 pecsenyecsibe kerül a feldolgozókhoz. Baromfivágóhíd építése nem foglalkoztatja?
– Tervben volt a termelési kör teljes bezárása, amitől azonban elálltam. Gondok vannak a megfizettetéssel, s nem azért termelek, hogy a munkám értékét a bíróságokon keresztül hajtsam be. Tízegynéhány kisebb-nagyobb baromfivágóhíddal működtem együtt, ami napjainkra mindössze 3 feldolgozóra korlátozódik, nem kell külön magyaráznom: éppen a megfelelő partnerkapcsolat miatt.
- Az értékesítéssel tehát nincs gond. Hogyan fogalmazná meg az eredményes, így nyereséges termelés követelményeit?
– Sohasem a piaci, az értékesítési árnál kell kezdeni, hanem a naposcsibénél és annak elhelyezésénél. Tehát a baromfi kényelmét is szolgáló, az állategészségügyi követelményeket kielégítő objektum, a fajta, illetve a hibrid megválasztása és a takarmányozás összességében szavatolja az eredményt. Ezek azok a tényezők, amelyekre munkánkkal kihathatunk, az értékesítési árat már a piac diktálja. Objektumainkat fölújítottuk, újabb szellőztetőberendezéseket és hőmérséklet-szabályozókat építettünk be, fontos az oxigénellátás. Arra is ügyelni kell, hogy ne zsúfoljuk túl a hizlaldát, az almozás is az állat kényelmét szolgálja. Egy napon az EU-s állattartási, illetve tenyésztési előírások nálunk is érvénybe lépnek, erre is készülünk.
- A hibridizáció a baromfiágazatban is kifejezett. Mely fajtát, illetve hibridet választotta?
– Mindig a világviszonylatban is vezető naposcsibehibrid kerülhet hizlaldáinkba. Van, aki még mindig az arboaikersre esküszik, így volt ez annak idején pl. a hybroval is, de mi a COB 500 hibridet választottuk, ezt igényli a feldolgozó, a piac is. Kifejezett a pecsenyecsibe legértékesebb része, a nagy tömegű mellhús, míg más hibrideknél inkább a comb a jellemző.
- Nem beszéltünk a takarmány-előállításról, a takarmányozásról, bár úgy tervezte, hogy a szántókon megtermett gabonát a pecsenyecsibén keresztül értékesíti…
– Hosszú éveken keresztül gazdaságunkon állítottuk elő, illetve kevertük a tápot, s bár nem hiányzott abból sem a fehérje, sem a vitamin, mégsem értünk el olyan eredményt, mint amikor áttértünk a nagyüzemben előállított, magas fehérjetartalmú tápra. Pelettált táp kerül az etetőkbe, ami egyöntetű, szemenként is azonos minőségű, míg a darás, illetve lisztes táp, még tökéletes keverés esetén sem szavatolja, hogy az adalékok arányosan terülnek. Az új, a COB 500 hibrid jó takarmányfelvevő és -értékesítő tulajdonságának eredménye, hogy a kezdeti, tehát a közel 30 évvel ezelőtti évi öt ciklusról ma már hatra növekedett a telepítések száma, a szigorú zoohigiéniai követelmények betartásával, az objektum fertőtlenítésével egy-egy ciklust követően nincs szükség „kényszerpihenőre”. Nem dicsekvésként mondom, de azt hiszem, figyelmet érdemelnek a következő adatok is: a hizlalási ciklus a naposcsibe betelepítésétől a szállításig mindössze 42 napot tart. Az élő pecsenyecsibe testtömege, a legutóbbi szállítási adataim alapján, elérte a 2,42 (!) kilogrammot, 43 napra pedig a 2,53 kilogrammot. A takarmány-felhasználás pedig 1 kg súlygyarapodáshoz 1,9 kg volt. Ha ehhez hozzáteszem, hogy az elhullás is mélyen 3% alatt mozog, még a valóban alacsony, 100-105 dináros értékesítési ár is nyereséges. Hogy a vásárló miért fizet 200 dinár körüli árat a konyhakész pecsenyecsibéért, vagy 400 dinár körüli árat a mellhúsért, azt a feldolgozótól kellene megkérdeznie. Én csak azt mondhatom: az adott értékesítési árat elfogadom vagy nem.
- S vissza-visszatérő álomként mégsem kísérti egy kisebb baromfivágóhíd üzemeltetése?
– Most már nem. Családi vállalkozásunkban nemcsak magamnak, hanem a feleségemnek, gyermekeinknek is munkahelyet teremtettem. Igaz, munkaidőnk nem 8 órás, de ha van értelme és látszata tevékenységünknek, nem panaszkodhatok – vallja Zima István magyarittabéi gazda.
