A mosolygó almák, a sorakozó kicsinosított gyümölcsösládák a szőlővel, a szilvával, de a felfűzött pirospaprikák és minden „földi jó, mi szem szájnak ingere” csak előcsalogatta a napot a felhők mögül a minap, a déli órákban Bácskossuthfalván. Az éjszakai vihar, az erős szél után ugyanis a kiadós eső is lehangolóan hatott a reggeli órákban. Nem kedvezett a hirtelen hűvösre fordult idő a terménykiállítóknak, a bográcsos paprikást főző versenyzőknek a Club Cafe udvarában. De mire a terménybemutató és a terményáldási program megkezdődött, csak benépesült a tágas udvar, az ünnepi asztalra kerültek a sokszínű gyümölcsök az újkenyérrel, a 1731-ből származó úrasztali ónkancsóval együtt, amelyből öntik a kelyhekbe manapság is az úrvacsorai bort a református templomban.
A vendégek, a helybeliek a borrendekkel együtt hallgatták az őszi javak dicsőítését.
A polgárok nevében Drenkovics Tibor, a helyi közösség titkára adott hálát a teremtőnek a bőséges áldásért és „mindazért, amit az asztalunkra helyez.
Szívünk teljen meg jóságával, és köszönjük meg neki. Áldása legyen a táplálékon, rajtunk és mindenen, ami erőt ad, hogy egészségben, békében örök szeretetben élhessünk.”
Az őszi hálaadáskor azokat a javakat köszönjük meg, amelyekkel Isten megáldotta a Földet, mondta Móricz Árpád református lelkipásztor. „A gazdák is ezért állították ki terményeiket, és azért is, hogy még jobban érzékeljük: mennyire fontos a kezünk munkája is, azért, hogy földjeink teremjenek, de tudnunk kell, Isten áldása nélkül nem megyünk semmire.
Külön öröm számunkra, hogy a szüreti napok, az őszi hálaadás egybeesnek a Kunok I. Világtalálkozójával. Ugyanis Bácskossuthfalva őslakossága 1786-ban települt ide a Nagykunságból. A magukkal hozott úrasztali kancsót – ami jó fél évszázaddal idősebb a falunknál, féltve őrizzük. Itt van most is a megterített ünnepi asztalunkon. Külön öröm számunkra, hogy a hálaadáskor a földi gyümölcsök mellet a lelki gyümölcsök gyarapodásáról is szólhatok.”
