A titokzatos méhelhullás az Amerikai Egyesült Államokban ütötte fel a fejét még 2006 őszén. Akkor a méhállomány mintegy 30%-a pusztult el. Mivel a méhcsaládok összeomlása nálunk is jelentős károkat okozott és okoz még most is, a hazai szakemberek is a CCD szindrómát tartják felelősnek.
Az első feltételezések szerint a patogén mikroorganizmusokat, a környezet stresszhatásait és a peszticideket tartották a szindróma kiváltó okainak. A méhek emésztőszervrendszere fontos szerephez jut a betegségek elleni védekezőképesség kialakításában, viszont a legtöbb kórokozó és méreganyag is itt halad át. Ebből kifolyólag vizsgáltak meg beteg méheket és egészségeseket is, majd az eredmény összehasonlításakor mintegy 65 jellegzetes különbségre bukkantak, ami a CCD jelenlétének mutatója lehet.
A patogén mikroorganizmusok közül az izraeli akut paralízis vírusa, a szárnydeformitás vírusa, a kasmír-vírus, valamint a Nosema apis, az Ascosphaera apis és a Paenibacillus larvae nevű kórokozók tömeges jelenlétét fegyelték meg az összeomlott méhcsaládoknál. A kutatók a legnagyobb hangsúlyt az akut paralízis vírus aktivitására fektették, mivel ez a kórokozó csak a Közelkeleten volt jellemző, világszintű elterjedése kapcsolatba hozható a CCD szindróma megjelenésével. Izraelben ki is fejlesztettek egy új gyógyszert, ami a méhek vírusfertőzését segít leküzdeni. A szer nem tartalmaz mérgező anyagokat, a hatóanyaga beépül a méhek természetes védekezőrendszerének folyamatába, így segítve a szervezetet a vírusfertőzés leküzdésében. A klinikai vizsgálatok is sikeresek voltak, több ezer beteg méhcsaldot kezeltek eredményesen.
A közösségek összeomlása ennek ellenére folytatódik. A fertőzött méheknél ugyanis nem csak egy vírust izoláltak. Az izraeli akut paralízis vírusa mellett még több más betegséget okozó mikoorganizmus is jelen van, amelyek abnormális riboszomális maradványokat hagynak a szervezetben. Ezek a riboszomális fragmentumok kapcsolatba hozhatók a fehérjeszintézis blokkolásával, ami viszont létfontosságú a méhek számára. Az élő szervezet minden sejtjében nagyszámú riboszóma található, amelyek az információs ribonukleinsavhoz kapcsolódva vesznek részt az öröklött tulajdonságokat továbbító DNS felépítésében. A vírusokból eredő riboszomális maradékok ebbe a rendszerbe épülnek be, gátolva ezzel a normális fehérjeképződést.
Amikor a riboszómák megsérülnek, a méhek immunrendszere összeomlik, nem tud kellőképpen reagálni a peszticidek, gombás betegségek és bakteriális fertőzések támadására. A helyzetet csak rontja a méhek nem megfelelő tápanyagellátása, ezért jut kifejezésre a szindróma ősszel és tavasszal, amikor a természetben nem találnak friss élelmet, viszont a fejlődésükhöz szükséges volna.
További kutatások folynak világszerte egy olyan gyógyszer kifejlesztésére, amely növelné a méhek álltalános ellenállóképességét.
A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a jelenség kulcsfigurája szinte egyértelműen a Varroa atka, amely hordozója a különböző vírusoknak. Táplálkozás közben a vírusoktól és baktériumoktól hemzsegő anyagcseretermékeit is a méhek szervezetébe juttatja megfertőzve ezzel az amúgy is legyengült rovarokat.
Fontos, hogy a méhek rendelkezésére álljon a jó minőségű és kellő mennyiségű élelem késő ősztől kora tavaszig, amíg nem tudnak gyűjteni. Emellett talán a legfontosabb mozzanat a méhközösségek összeomlásának megelőzésében az atka irtása!
