Szüret utáni málnagondozás
A málna sikeres őszi növényvédelmének egyik alapja a metszés szakszerű és időbeni elvégzése. A letermett vesszőket kell kivágni és megsemmisíteni (elégetni) lehetőleg közvetlenül a szüret után.
Legkésőbb szeptemberben ki kell metszeni a letermett vesszőket. Tőből vágjuk ki. Így nagymértékben csökkenthetjük a betegségeket. Leginkább a vesszőfoltosság (látható foltok a vesszőn) és a málnavesszőszúnyog (befúrja magát a vessző belsejébe) okoz kárt a málnásban. A gombák nagy kárt tehetnek a málnásban, a leveleket és a vesszőket egyaránt támadják. A beteg részek elszíneződnek, és foltok jelzik a betegséget. Augusztus végétől szeptember végéig a vesszőfoltosság ellen a fásodó hajtásokat réztartalmú készítménnyel (pl. Rézoxiklorid 50 WP, Champion 50 WP, Miltox Special és Bordói por) kezeljük. A téli lemosó permetezés is segíti a fertőzés csökkentését. A vesszőszúnyog ellen pedig a permetlébe rovarölő szer is kerüljön, pl.: Sumithion 50 EC, Unifosz vagy a magyar Bi 58 EC. Mivel áttelelnek a vesszőben, az egész tenyészidőben kell védeni a növényt. Persze a szüret idején szüneteltessük a vegyszeres kezelést!
A magasra engedett ültetvényben is metszeni kell. A 1,8–2 méterre hagyott málnavesszőket szeptemberben visszavághatjuk. Ezzel nem csökkentjük a jövő évi termést, mert a vessző hegye rendszerint nincs kellően beérve, és télen gyakran elfagy.
Ha a nyáron, júniusban – amikor a málna bőségesen fejleszt tő- és gyökérsarjakat – nem ritkítottuk meg, akkor most még ezt megtehetjük. Úgy ritkítsunk, hogy egy négyzetméteren 8-10 vessző maradjon. Az összes gyenge hajtást vágjuk ki, hogy – egymást nem árnyékolva túlságosan – a megmaradók jobban fejlődhessenek.
Az alakítás után hozzuk rendbe a támrendszert. Ezzel a munkával ne várjunk télig, mert az átfagyott vagy sáros talajban nehéz dolgozni. És azért is fontos ősszel kijavítani a karókat meg a huzalt, mert már most érdemes kikötözni az egyéves vesszőket. Tövenként csak a 4–6 legerősebb hajtást hagyjuk meg. A fiatal hajtásokat egyelőre ne vágjuk vissza. A vesszőket egyletesen elosztva kötözzük a huzalhoz vagy a karóhoz.
Nem mellékes munka – ha bővíteni szeretnénk a málnást – a telepítés. Lehetőleg ősszel ültessük. Minél korábban, annál jobban kihajt tavasszal: október végén, november elején. Ügyelni kell arra, hogy a tövén levő rügyek ne sérüljenek, hiszen ezekből fejlődnek az új vesszők. Közvetlenül az ültetés után metsszük meg. A talaj felett 30 centire kell visszavágni. Ezzel az alapi rügyeket késztetik kihajtásra, ezekből lesznek ugyanis a következő évi vesszők.
A földieper őszi gondozása
Már a szedés után meg kell kezdeni a jövő évi termés kinevelésére való felkészítést. Ha nem akarunk szaporítóanyagot nevelni, akkor már nyáron, a szüret befejeztével minden tőről el kell távolítani az indáit. Ezt folyamatosan júliustól egészen október végéig végezzük. Az üzemi kísérletek azt igazolják, hogy sokkal nagyobb a következő évi hozam, ha az indákat rögtön a szedés után eltávolítják. Óvatosan, késsel kell levágni az anyanövényről. Akkor kell gyomlálni és kapálni is. A későbbiekben fejlődő fiatal indákat szintén le kell szedni.
Kísérleteztek a szüret utáni lombeltávolítással is, de az eredmények azt mutatják, hogy ez csak egyes fajtáknál hozott eredményt, vagyis következő évi nagyobb hozamot. Többnyire a korábbi vagy későbbi lombtalanítás egyaránt terméscsökkenést okozott. De mivel erre a módszerre a fajták eltérően reagálnak, csak erős fertőzés vagy gyomosodás esetén érdemes lekaszálni a leveleket. Tehát, ha egészségesek, akkor hagyjuk meg őket.
A földiepret csak 3-4 évig érdemes ültetési helyén hagyni a kertben. Nagyüzemi termesztésben ennél rövidebb ideig hagyják ugyanazon a helyen, mert a hozama annyira lecsökken, hogy a gondos ápolás mellett sem kifizetődő. A telepítés utáni 1-2 évben érhető el a legnagyobb hozam.
Azt is tudni kell, hogy a termő földiepertöveken a termőrügyek szeptember–októberben kezdenek kialakulni, szaknyelven differenciálódni, ezért ilyenkor is több vízre van szükségük. A virágrügyek megfelelő fejlődéséhez augusztusban és szeptemberben 2-3 alkalommal alaposan meg kell öntözni a ágyást. Ilyenkor a műtrágya egy részét is kijuttathatjuk: gyorsan ható nitrogén kerüljön a földbe, az évi adag egyharmada, azaz négyzetméterenként 2-3 deka. Erősíti a gyökereket.
A kártevők közül a szamócaatka száraz időben komoly károkat okozhat. Ha a levelek nem fejlődnek ki teljesen, torzultak, kanalasodnak, akkor ez az atkára utal. Fehéres színűek, de puszta szemmel alig láthatók. Atkaölő szerrel pl. Mitac 20-al sikeres lehet a védekezés. A permetezést egyhetes időközökkel legalább kétszer ismételjük meg, és tavasszal legalább még egyszer, megelőzésképpen. A sodrómolyok és a levélfoltosság ellen Ortho-Phaltánnal és Ditrifonnal permetezzük öntözés után, amikor a lombja már felszáradt.
Ősszel csapadékos időben a meztelen csigák is szeretik a leveleit. A tövek közül szedjük össze őket, mert kárt okoznak a rágásukkal.
A földieperágyásokról októberben még egyszer távolítsuk el a gyökérsarjakat, és – amennyiben még nem tettük meg – takarjuk a talajt. Az ágyásokat mindenképpen érdemes takarni – bármilyen idős is az ültetvény. Ehhez érett istállótrágyát, nedves tőzeget, szecskázott szalmát vagy érett komposztot használjunk. A takarással érdemes várni a lehűlésig, mert különben a melegben befüllednek a levelek, vagy – a meleg takaró alatt – korán kihajtanak, majd később a téli hidegben elfagynak, mert a fiatal, gyenge hajtásokat még a takaró sem tudja megvédeni a fagytól.
És egy tipp: októberben egy-egy kifejlett tövet – nagy földlabdával együtt kiemelve – cserépbe is ültethetünk. A meleg szobában korábban terem, mint a kertben.
