Ha a teljes kifejlődés időpontjában nem szedjük le a termést, akkor keserű ízt kaphat a padlizsán. A időben leszedett termés magjai még fehérek, s alig látszanak. A túlérett termés magjai már sárgák vagy barnák, s a mag körüli részek kissé üregesek. Csak olyan padlizsánt érdemes vásárolni, amelynek héja fényesen csillogó, ha ujjunkkal megnyomjuk rugalmasan kemény, kocsánylevelei élénkzöldek. A legfinomabbak az 5–8 cm átmérőjű darabok. Ha puha, héja matt és a levelei fonnyadtak, akkor vagy túlérett, vagy jó ideje leszedték – ilyenkor a magja már barnás, húsa rágós, íze pedig kesernyés. A friss padlizsánt is 4-5 napon belül el kell készíteni, hosszabb ideig nem nagyon tárolható.
Kiváló húspótló zöldségfélénk. Süthetjük, ránthatjuk, tölthetjük, párolhatjuk, levesbe főzhetjük stb. A törökök egyik kedvenc töltött padlizsánja az imam bayildi magyarul annyit jelent: az ,,imám elájult”. Mi mástól is kerülhetett ilyen állapotba, mint a fenséges ízektől? A siker legfontosabb titka azonban a padlizsán előkészítése. Zöld levelét, kocsányos szárát mindig távolítsuk el, mert mérgező. Legtöbbször a héját nem kell eltávolítani, de ha a recept mégis ezt javasolná, akkor pár percre forró vízbe mártva könnyedén lehúzhatjuk. A friss padlizsánt is 4-5 napon belül el kell készíteni, hosszabb ideig nem nagyon tárolható. A törökparadicsom enyhén kesernyés ízét megszüntethetjük, ha az elkészítés során a karikákat, darabokat jól besózzuk és 30-45 percre állni hagyjuk. A só elvonja a keserű levet, amit aztán könnyedén leönthetünk, papírtörlővel leitathatunk.
A padlizsánnak sokoldalú gyógyhatást is tulajdonítanak. Kiegyensúlyozza a koleszterinszintet, különösen ajánlott cukorbetegeknek, máj- és vesebetegségben szenvedőknek. Gyomorbetegeknek pedig egyenesen kötelező: emésztést fokozó, csökkenti a gyomorsavtermelést, emellett májerősítő is.
