A foszfor a növényi sejtek fontos alkotóeleme. Részt vesz a sejtosztódásban, anyagcsere-folyamatokban, a klorofill felépítésében, az asszimilációban stb.
A virágzás és a megtermékenyítés után a termésbe vándorol.
Hiánya a termés (főleg a magtermés) csökkenéséhez vezet. Tünetként a levélerek közt nekrózis (elhalás) jelentkezik. Az egyoldalú kalászos termesztés kimeríti a talaj foszforkészletét.
A foszfátok (PO4-)eléggé stabilak – nehezen mosódnak ki a talajból. A Ca+ Fe+ és Al +-ionok jelenléte akadályozza a foszfátok oldhatóságát, mert sók keletkeznek.
A kellő foszforellátottság fokozza a gyökérfejlődést, szilárdítja a sejtfalat, ellenállóbbá teszi a növényt a károsítókkal és a faggyal szemben. Tárolásra alkalmassá teszi a termést, és (ellentétben a nitrogénnel) gyorsítja a beérést.
A nyersfoszfátok, foszforitok, apatitok legtöbb növény számára felvehetetlenek, ezért az említett ásványokból kénsavas vagy salétromsavas eljárással gyártják a foszforműtrágyákat.
A foszforműtrágyákat önmagukban gyakran használják starter-, azazindítótrágyaként, míg kombinált vagy kevert formában (más makro- és mezoelemekkel) leginkább alaptrágyaként szolgálnak.
A kálium sokszor ortoklász, csillám vagy nefelin formájában található a kőzetekben (ezekből gyártják a trágyákat).
Homok- és tőzegtalajokon kevés a K.
Fontos szerepe van a szénhidrátforgalomban és -felhalmozódásban (pl. cukorrépánál), továbbá a fehérjeszintézisben és a sejtosztódásban.
A fiatal növényi részekben mindig több a kálium.
A kiegyensúlyozott K-ellátottság kedvezően hat a szárszilárdságra, valamint a magvak képződésére és tömegére. A foszforral együtt növeli a télállóságot, szárazságtűrést és tárolhatóságot (ellentétben a nitrogénnel).
A mi talajaink zömének K-tartalma meghaladja a N és P mennyiségét. A vegetatív növényi részek is sok káliumot tartalmaznak.
A hamu tápanyag-összetétele
Növénycsoport (növényi rész) | K2O | P2O5 | CaO |
Lombhullató fa Tűlevelű fa Rozsszalma Napraforgószár | 10% 6% 20% 15–40% | 3,5% 2,5% 5% – | 30% 35% – – |
A kálium a talajban csak kiegyensúlyozott N:P:K arány esetén kellő hatékonyságú!
Káliumhiány esetén a növényeken először megsárgulnak a levélszélek, utána rozsdaszínű foltok jelentkeznek a levéllemezen, majd nekrózis (elhalás) következik. A tényleges gazdasági kár a termés mennyiségének csökkenésében és minőségének romlásában nyilvánul meg. Jegyezzük meg, hogy K-hiány esetén a növények érzékenyekké válnak a károsítókkal szemben, és romlik a termés tárolhatósága.
A legtöbb káliumot a kötöttebb talajok tartalmaznak. Hiánytünete ritkább, mint a nitrogéné és foszforé.
