A tévhittel ellentétben a méhek nem alszanak téli álmot. Ahhoz, hogy a méhcsalád gond nélkül átvészelje a telet, időben elő kell készíteni a közösséget. A jó telelés a következő évi sikeres méhészidény alapja
A méh egymagában gyorsan kihűl, megdermed és elpusztul. Egy magányos munkásméh +9 és +7 fok kött megdermed, mozdulatlan, de még működnek az életfunkciók, ha idejében melegbe jut, van esély a túlélésre. +3 fok alatti hőmérséklet esetén nem tudja felhasználni mézhólyagjának a tartalmát, életfunkciói is lassan leállnak és elpusztul a rovar. Sok méh azonban egymást melegítve könnyebben megbirkózik a téli fagyokkal.
A hideg idő beálltával, a méhek telelőfürtbe húzódnak, csak azt fűtik. Aktív mozgásukkal hőt fejlesztenek, így tudják fenntartani a 25 oC-os hőmérsékletet, ami a méhek életben maradásához szükséges. A telelőfürt három részét alkotó méhek állandóan váltják egymást, így biztosítva, hogy mindegyik élelemhez és elegendő meleghez jusson. A héjjat alkotó egymáshoz simuló méhek feladata a hőszigetelés. A fürtnek ebben a részében csak 8-9 oC van, és a táplálékfelvétel is szünetel, így itt csak rövid ideig tartózkodhatnak a méhek. A magban lazán elhelyezkedő méhek aktív mozgással hőt fejlesztenek, itt a 20-25 oC-t is elérheti a hőmérséklet, és állandóan rendelkezésre áll a táplálék. Az üres sejtekbe bújt méhek feladata is a hőszigetelés, azonban itt sem lehetséges a táplálkozás és a hőmérséklet sem megfelelő, így a magban hővel és energiával feltöltődött méhek felváltják őket, úgy, mint a héjjban szolgálatot teljesítő társaikat is.
Ahhoz, hogy a telelőfürt megfelelően működjön, megfelelő mennyiségű és minőségű élelemmel ellátott, erős, népes közösségre van szükség. Elengedhetetlen még a fiatal, termékeny anyaméh is, valamint a jó telelés szempontjából fontos, hogy a kaptárok a szélsőséges időjárási viszonyoktól védve legyenek.
A fiatal anyáról a méhésznek kell gondoskodnia. Megtörténhet, hogy a közösségen belül ősszel kerül sor az anyaváltásra, ami túl késő, ugyanis nem történik meg a bepárzás, terméketlen marad az anya, így kora tavasszal, amikor az első méhlegelőre kellene felkészíteni a családot, fiatal méh nélkül marad a közösség, az idős, áttelelt méhek viszont már nem tudják ellátni a feladatukat. Nem ritka az sem, hogy az úgynevezett állanyás család a tél folyamán legyengül, sőt el is pusztulhat.
A jó minőségű és kellő mennyiségű élelem elengedhetetlen energiapótlás a hideg ellen küzdő méhek számára. Fontos, hogy az élelemtartalék jól legyen elrendezve a kaptáron belül, hiszen a hidegben csak nehezen jutnak át a méhek egyik keretről a másikra. Tapasztalatok szerint egy átlagos méhcsaládnak 20-25 kg méztartalékra van szüsége a teleléshez. A méz mellet a virágpor is lényeges. Főleg kora tavasszal, a fiasítás beindulásával jut kifejezésre a jó minőségű pollen, amelyet a fiatal méhek etetésére használnak.
A jó betelelés alapfeltétele, hogy az augusztus végétől október elejéig kikelt méhek Varroa-mentesek legyenek. A nozéma, a költésmeszesedés és egyéb betegségek jelenléte tovább rontja a közösség túlélési esélyeit. Ezért fontos a méhcsaládok egészségének rendszeres vizsgálata. A Varroa atka elleni harc ősszel sem állhat le, sőt a telelés előkészületeinek egyik legfontosabb mozzanata.
A jól felkészített méhcsalád szinte gond nélkül átvészeli a telet, és már februárban elkezdi a fiatal méhek nevelését, így biztosítva a népességet az első méhlegelő kihasználásához. Ha azonban kártevők, betegségek vagy élelemhiány zavarja meg a téli nyugalmat, lényegesen lecsökken a közösség következő évi termelése, vagy akár a méhcsalád elhullása is bekövetkezhet.
