A táplálkozás által és az iparnak köszönhetően folyamatosan mérgezzük magunkat. Tisztában vagyunk az általunk termelt túlműtrágyázott növények és műtápon nevelkedő állatok alacsony tápértékével. Munkál bennünk az elhatározás, hogy egyszer talán majd vegyszermentes biotermesztésbe kezdünk. Mire lassan, több év után elérünk a megvalósításhoz, a világ már messze jár az egészséges életmód és termesztés terén. A biotermesztés korlátozott területre vonatkozik, és szigorúan ellenőrzött feltételek mellett valósítható meg. Mindössze egy állomás a permakultúra felé vezető úton. Lépjünk egy nagyot, és kezdjünk el barátkozni a perrmakultúra fogalmával.
Mit jelent és mivel foglalkozik a permakultúra?
A távoli múltban, 1970 körül az ausztrál Bill Mollison és David Holmgren vetette fel először a permakultúra alapgondolatát. Az emberi társadalom egyre nagyobb mértékben folytatja a Föld tartalékainak a fölélését, és ezáltal el fogja pusztítani az élővilágot, ezzel együtt önmagát is. A permakultúra a természetben zajló ökológiai folyamatok minél teljesebb érvényesítését kínálja. Külön hangsúlyozza az energiamegtakarítást és a zöld energia hasznosítását. Ide tartozik a szél-, a nap- és a biomasszából nyert energia is.
A biogazdaságban is létrejönnek különféle hasznos ökológiai kapcsolatok a termesztett növények, a szántóföld és a körülötte levő élővilág tagjai között. Igyekszünk vegyszermentesen termeszteni és óvni a környezetünket, de ennél többre van szükség a természet és a Föld megóvása érdekében.
A permakultúra a gazdálkodásunk minél több elemét, növényeket, építményeket, állatokat, táj és egyéb adottságokat egy egységes ökológiai rendszerré alakítja, formálja. Ezen keresztül a gazdaságossági tényező fokozódik, a kiadások csökkennek. Az ember is része a permakultúrának, ezért célja, hogy pozitív közösségi kapcsolatokat teremtsen az emberek és embercsoportok között. Nagyban segíti a piaci értékesítést, melynek fokozatosan különféle formái létesülhetnek. A gazdák közötti szerveződés, helyi befektetésekre szolgáló pénzügyi szervezetek alakulhatnak, és a termelők-fogyasztók közötti kapcsolat is szorosabb. A közvetlen környezet megóvása minden szinten érvényesül.
Mindezt nehéz így tömörítve elképzelni, megvalósítani pedig még bonyolultabb lenne, ha nem értjük a lényegét. Az érthetőség végett Bill Mollison könyvében le van írva a lényeg, mely két tyúkra korlátozódik.
Az első tojótyúk egy szűk ketrecben üldögél, és tojni készül. Előtte a vályúban mindenféle tudományosan összeállított táp, hormon és gyógyszer keverékéből csipegethet. Hátul egy vályú, melyben pottyan a tojás. A tyúkanyó szükségleteinek biztosítására és melléktermékeinek semlegesítésére (toll, trágya stb.) egész gyáriparra van szükség a maga teljes környezetszennyező hatásaival együtt. A végső kérdés, vajon milyen minőségű a tojás?
A permakultúrás tyúkanyó egy szalmával bélelt kis ládikában ül, és tojni készül. Társai kinn a szabadban egy fás és bokros kertben kapirgálnak. Körülöttük minden megvan, mi szem és csőrnek ingere lehet. A bokrokon ízletes bogyók, magvak, csak nyúlni kell értük. Legelni is lehet, zöld is van bőven. A bokrok és fák alatt vastag lombtakaró, mely alatt az ínyenc falatok, giliszták és bogarak lapulnak. A tojóláda egy kis faházikóban van, ajtaja nyitva, tetejéről lecsorog az esővíz egy hordóba, onnan az itatóedénybe. Itt is pottyan a tojás a szalmában. A kérdés ugyanaz. Milyen minőségű a tojás?
Ha eddig eljutottunk, és van egy kis tanyavilági tapasztalatunk, akkor a kérdésre egyből rávágjuk a választ, nincs szükségünk segítségre.
Óhatatlanul is felvetődik a gondolat, hogy valamikor a tanyavilággal innen indultunk. Ezt a tanyavilágot energiát nem kímélve megszüntettük. Meddig jutottunk el, hogy most újból visszakanyarodunk az igazi környezetbarát életmódhoz? Nagyon messzire távolodtunk, és nem lesz egyszerű visszafelé fordítani a kocsi rúdját, és jó irányban haladni.
Ezt az irányt egyre többen hangoztatják már szerte a nagyvilágban. Permakultúrás szövetségek alakulnak és irányítják, segítik a vállalkozó gazdákat a helyes irányban gondolkodni és tevékenykedni. Közvetlen szomszédságunkban a Magyar Permakultúra Szövetség segíti és irányítja tanfolyamok és bemutatók szervezésével az érdeklődőket. Két éve, 2007-ben alakult meg. Várhatóan az ősszel jelenik meg egy könyv ebben a témában Baji Béla: Önfenntartó biogazdálkodás – Permakultúra címmel.
A Föld rohamos kizsákmányolásának megakadályozására világszerte elindult a permakultúrás termesztést és életmódot hirdetők tábora. Ez a mozgalom bár látszatra hobbiszinten indul, a nagygazdasági termesztésben is alkalmazható. Nem egy új divatról van szó, hanem hosszú távon is működőképes életmódon és termesztési rendszeren alapul, melynek szigorú etikai követelményei vannak. Ezeket a következő pontokban lehetne összefoglalni.
Első szempont a bolygónk védelme. Mindenki elgondolkodhat, hogyan tudna változtatni az életén, gazdálkodási szokásain, hogy minél kevésbé károsítsa közvetlen környezetét, a természetet. Ehhez hozzá tartozik az is, hogyan tudjuk a haszon- és vadon élő állatok környezetét jobbá tenni. Gondoljunk vissza a ketrecbe zárt és a szabadon kapirgáló tyúkra. Melyik tyúknak van szebb élete és jobb tojása?
Fontos tényező az emberek védelme. Életmódunkkal ne ártsunk magunknak és a világnak sem. Támogassuk egymást életmódunk minél emberibb kialakítása érdekében. Hozzunk létre emberi közösségeket egymás megsegítésére és támogatására, biztosítva mindenki számára az érdemes munkát és pihenést is. Ezzel együtt fejlesztjük a kommunikációs kézségünket is, melynek hiánya a mai világban egyre nagyobb.
A következő lehet a megtermelt javak igazságos elosztása. Abból kell kiindulni, hogy a Föld készletei nem végtelenek. A Föld javainak végtelen kiaknázása zsákutcába vezeti a társadalmunkat. Csökkenteni kell a javak és az energia mértéktelen fogyasztását. Közösségen belüli csere alapon osszuk meg fölöslegeinket egymással. A csere alapja lehet a tudás, tapasztalat, információ és szakértelem is. Erre a célra alakultak meg az úgynevezett szívességbankok.
Mindezek az etikai alapelvek figyelembe vételével alakulhatnak meg a permakultúrúval foglalkozó közösségek. Ezek alkothatják a jövendő ökofalvak csíráját, melynek a jövő társadalmának megformálásában lesz része.
A témakörben világszerte folynak a kutatások, mert nincs egységes és mindenhol, mindenre alkalmazható recept. Példaként említhejük Fukuoka japán permakultúra-szakértő kísérleteit a japán szigeteken. Az ottani klímára alapozott önfenntartó megvalósított gazdasági rendszerét mutatja be könyvében. Komoly termésátlagait a talajerő növelésével érte el. Ezt többek között a területre vetett növények sorrendje, valamint azok ültetési ritmusa és a betakarított gabonák szalmájának a területre való visszaforgatásával érte el. A visszahordott növényi részek takarják a talajt, így az kevésbé szárad ki, és a gyomosodás is kisebb. A szalma lebomlásakor szerves anyagok keletkeznek, melyek a talajba jutnak. A komposzt gyakorlatilag a termőhelyen keletkezik, melyet a növények közvetlenül hasznosítani tudnak.
A növényenkénti konkrét termesztési módszerek kidolgozása környezet- és klímafüggő, ezért is nem létezik egységes, mindenre és mindenki számára elfogadható recept. Ahhoz, hogy minden tökéletesen működjön, fel kell térképezni a helyi adottságokat, beleértve az időjárási viszonyokat is. Ezek után gondos tervezéssel el lehet dönteni, milyen növények és állatok képezhetnek egy ökológiailag önfenntartó rendszert. A kezdet a bio- vagy vegyszermentes termesztéssel és a tudományosan megalapozott műtápok, hormonok és gyógyszerek adagolásának mellőzésével kezdődhet.
Ez csupán egy kis ízelítő abból, hogy mi vár ránk, ha a helyes útra szeretnénk térni saját érdekünkben. Azt már láthattuk az előzőkben, hogy mi lesz a sorsunk, ha az ipar karmaiba kerülünk. A mértéktelen műtrágya, valamint műtáp felhasználása következtében életünk végéig fogyaszthatjuk a gyógyszereket. Az általunk megtermelt pénz pedig hosszú útja végén a globalizált világ és a bankok kasszájában köt ki. Ha ezt szeretnénk elkerülni, tekintsünk előre, az ökofalvak és ökotársadalmak irányába, mert még nem késő, a vonat most indul.
Megfelelő érdeklődés esetén a permakultúrás növénytermesztés és az ökofalvak témája részletezhető.
