Előbb a hónapokon át tartó szárazság, most meg a szűnni nem akaró esőzések akadályozzák a gazdákat a talajelőkészítésben, az őszi vetésben. Mindemellett, aki akart, az már vetett búzát, mely az enyhe idő hatására lassan sarjadozni kezd
Eddig még senki sem merészkedett becslésekbe, mekkora területen vetettek a gazdák búzát. A szakemberek félmillió hektáros vetésterületet szorgalmaznak, de a jelek szerint ennek még az egyötödén sem került földbe a mag. Az Újvidéki Növénytermesztési és Konyhakertészeti Intézet búzanemesítő szakembere a minap egy televíziós műsorban saját meglátását tálalta, miszerint eddig csupán 80 ezer hektáron vetettek el kenyérgabonát. Mi történt, miért van ez így?
A vélhető válaszok közül az egyik, hogy az időjárás nem kedvezett a talajművelésnek, hiszen több hónapos szárazság akadályozta meg a gazdákat abban, hogy búza alá szánthassanak. De ez ellen is van orvosság, hiszen a nehéztárcsákkal az agrotechnikai követelményeknek megfelelő módon elő lehetett készíteni a magágyat, és el is lehetett vetni az optimális időszakban, amely a Magvető megjelenésének időpontjában már lejárt.
A többéves tapasztalatok azt mutatják, hogy a tárcsázott földben is nagyon jól terem a búza. Eddig még negatív hatásai nem voltak az ilyen alapművelésnek, még aszályos tavaszokon sem. A tárcsázott földben a búza jobban „kapaszkodik”, a tőszám optimális.
De nézzük csak a gazdasági okokat! Tavaly az járt jól, akinek sok búzája volt, az idén pedig a gabonatermelők veszteséges évet könyvelhetnek el. Elsősorban azért, mert tavaly ilyenkor az alaptrágyát például mázsánként 5000 dináros áron vették meg a gazdák. Következett a száraz tavasz, s aki márciusban fejtrágyázott, elkésett, mert a szárazság miatt a növény nem tudta hasznosítani a méregdrága, mázsánként 2300–3000 dináros áron vásárolt fejtrágyát. Még jóval az aratás előtt hallottam egy tanásckozáson, hogy bizony a búza ára kilónként nem fogja meghaladni a 8-9 dinárt az aratás után. Így is történt. Valójában a malomipar képviselői már akkor megbeszélték a felvásárlási árat. Elég erősnek érezték magukat ehhez, mégpedig akkor, amikor a hozamok még ismeretlenek voltak.
Ismerek olyan gazdákat, akik már évek óta nem vetnek búzát. Elvből. Azért nem, mert még a miloševići idők alatt megtanulták, hogy a búzán csak a termelő veszíthet. Emlékezzünk visssza Avram apó szilárd dinárjára, amikor a parasztokat azzal ugratták, hogy arannyal fizetik majd ki az átadott búzát. Ebből persze nem lett semmi. Ugyanezek a parasztok manapság sem vetnek kenyérgabonát. Tovább gombolyítva a fonalat ez azt jelenti, hogy jövőre a búzának nagy szeme lesz, még akkor is, ha az országos tartalékok jelenleg meghaladják a kétmillió tonnát. Miért haragudtak meg a gazdák? Talán a 9,5 dináros felvásárlási ár miatt, amely jelen esetben még ennyit sem tesz ki?
A helyzeten még az sem javít, hogy az elmúlt két hét alatt a búza ára az Újvidéki Terménytőzsdén (egyaránt a világpiacon) növekedett. Most sokan azt is kérdezhetnék, miért éppen a vetés kellős közepén reagált a tőzsde arra a hírre, hogy a termelők érdektelenséget mutatnak a kenyérgabona iránt. Hisz várható volt, hogy más kultúra felé fordulnak, például a kukorica vagy a szója felé. Ennek kapcsán pedig felvetődik a kérdés, ki utalja a hazai piacot, ki tartja kezében a tőzsdét?
Valaki kiszámította, hogy egy kiló 9,5 dináros búzából a pékek kifli formájában értékesítve 600 dináros bevételt valósítanak meg. Ez persze nem fedi a valóságot. De az már igen, hogy, ha jövőre a búza hiánycikk lesz, a profit elérheti az említett összeget.
