A mezőgazdaság számára az idei év jövedelemcsökkenést hozott. Ezt nyíltan beismerték nálunknál sokkal erősebb gazdaságok is. Az Európai Únióban sincs másként. Különösen a gabonatermelő országoknál jegyeztek jövedelmkiesést, egyik közülük Magyarország.
Szerbia sem képezhet kivételt. Az ismert tényezők miatt: világválság, alapanyagok drágulása, piacok beszűkülése. De hivatalos helyken másként tálalják a dolgot. A napokban azzal van tele a sajtó, hogy a mezőgazdságunk a hadiipar mellett az egyetlen ágazat, amely növekedést valósított meg (igaz csupán 2 százalékosat), s hogy kiviteli eredményei 700 millió euró tiszta hasznot hoztak az országnak. Ez szép eredmény, annál is inkább, mert a nyáron, a gazdasági év kellős közepén, a csaknem három hónapon át tartó szárazság alatt kevesen merészkedtek bátor előrejelzésekbe. De ha már így van, akkor bizonyos következtetésket kellene levonniuk azoknak, aki az agrrárium sorsát irányítják.
Még azok a politikusok is, akik soha nem fogták meg az eke szarvát, jól tudják, a mezőgazdaságba fektetett dinár tízszeresen megtérül. Tudják, de mégsem cselekszenek, hisz az agrárköltségvetés a jövő évre is megalázóan alacsony. És bizony az sem mellékes, hogy a prémiumok, támogatások felhasználóinak a köre folyton szűkül. Ez pedig egyfajta jel a gazdák felé. Annak a jele, hogy a jelenlegi mintegy 800 000 magángazdaságból mindössze mintegy 50 000-nek van helye. De mi lesz a többivel? Vajon felhagynak-e önként több száz ezren a földműveléssel? Vajon hajlandóak lesznek-e eladni az ősi földet? Vajon elképzelhető-e, hogy az egykori termelők becsukják a boltot, egyik napról a másikra fogyasztók lesznek, akik elárasztják a nagy áruházakat, s ezentúl csak vevőkként szerepelnek majd a különbőző statisztikai jelentésekben?
A szigorítások éve előtt állunk. Erre utal többek között az új közlekedésbiztonsági törvény, mert ha a belügy szigorúan betartja és szankcionálja a törvényszegésegeket, bizony sokan nem közlekedhetnek majd közutakon traktoraikkal és más erőgépeikkel. Olyan hírek is kiszivárogtak például, hogy az adószervek szigorítani fogják az adóterhek törlesztését...
És végül mondjuk ki: az ország kitűnő kiviteli erdeményeit annak a ténynek köszönheti, hogy a nyersanyagot, a betakarított termést a termelőtől rendszerint potom áron vásárolják fel ugynazok, akik azután jó pénzért eldják külföldön. Szerbiát a világ első tíz legnagyobb kukorica-exportőre közé sorolják, pedig tudjuk, hogy a tengeri értékesítése az elmúlt két évben milyen nagy és váratlan áringadozásiokkal lepte meg olykor a termelőket. És tegyük hozzá, még a tőzsdei elemzőket, újságírókat, a szakma jó ismerőit is. Ez pedig végső soron azt jelenti, hogy a gazda nem tud tervezni, mert minden olyan kaotikus. Tovább gombolyítva a fonalat: az ilyen helyzetben mindig azok találják fel magukat a legjobban, akik zavarosaban halásznak. Meddig tarthat ez így?
