Az óbecsei kísérleti telepen 20 bokor burgonya lett ültetve perlites közegbe. Ezek közül 14 vödörbe, hat bokor perlites asztalon. Az ültetés időpontja április 25 és 28-a. A burgonyafajta középkorai Desiree és Santé volt. Nem korai fajták, de ettől függetlenül két hónap után megnéztük, mi van a bokor alján.
Az óbecsei kísérleti telepen 20 bokor burgonya lett ültetve perlites közegbe. Ezek közül 14 vödörbe, hat bokor perlites asztalon. Az ültetés időpontja április 25 és 28-a. A burgonyafajta középkorai Desiree és Santé volt. Nem korai fajták, de ettől függetlenül két hónap után megnéztük, mi van a bokor alján.
Eltérő művelési technika lett alkalmazva. Néhány magburgonya a perlites közeg alatt 10 cm-el lett elültetve, és utána nem lett feltöltve. A többi növény körül folyamatos volt a feltöltés perlittel 25 cm magasságig. A vödör szabta meg a korlátokat és első kísérletnek elég volt. A tápoldatozás két különböző módszerrel és tápoldattal történt. Első esetben a vödrös burgonya a paradicsom tápoldatát kapta, míg a többi kissé eltérő összetételű tápoldattal lett öntözve. Felszedés után az alábbi tapasztalatokat lehet levonni.
Kivétel nélkül minden bokor egészséges gumókat termett. A feltöltetlen, bakhát nélküli bokrok két szinten fejlesztettek 2,5–6 cm átmérőjű gumókat. Egy bokor alatt átlagosan tíz gumó fejlődött. A fokozatosan feltöltött bokrok alatt több szint volt megfigyelhető. A gumók száma elérte a 20–25-öt is, de többségük még nem volt piacképes méretre kifejlődve. A bokrok fele még virágzó állapotában volt, ami azt is jelenti, hogy a gumóképződés nem fejeződött be. A fő hangsúly az újburgonya képződésén volt, ezért is lett idő előtt felszedve minden bokor.
Összességében levonhatjuk az első következtetést, hogy újburgonya perlites közegben hidrokultúrás eljárással termeszthető. Itt meg kell jegyezni, hogy a tavalyi év folyamán homokos közegbe is lett ültetve burgonya, de a rossz nedvességtartó képessége folytán a homok mint közeg nem felel meg burgonyatermesztésre.
Nem az ideális korai burgonya lett elültetve, de ettől függetlenül is megállapítható, hogy legalább 20 nappal előbb képződtek gumók, mint az a fajtától várható lenne. A perlit ideális közegnek bizonyul az újburgonya-termesztésre. Elegendő tápoldatot képes megkötni, és emellett megfelelő a levegőztetőképessége is.
Újburgonya-termesztésre korai fajtát kell választani. Már január folyamán el lehet kezdeni az előcsíráztatást megfelelő fény- és hőmérsékleti viszonyok mellett. Ha februárban elültetjük a megfelelő nagyságú csírával rendelkező burgonyát, március végén felszedhetjük az első termést. A vödrös vagy konténeres termesztés házi használatra megfelelő. Nagybani piacra való termesztésre a csatornás módszert kell alkalmazni. A megtermett gumók mennyisége függ a közeg mélységétől, illetve, hogy az elültetett burgonyát milyen magasan tudjuk folyamatosan feltölteni. Legalább 35–50 cm-es csatornamélységgel kell számolnunk a jó termés érdekében. A csatorna ne legyen 1 m-nél szélesebb, és asztalon vagy a föld felett kell megépíteni. Ezzel elérhetjük, hogy nem kell a földet melegíteni, elég, ha a levegő hőmérsékletét tudjuk tartani. Az öntözést szúrópálcás csöpögtetőkkel vagy szalagos cseppenkénti rendszerrel érdemes megoldani. Közegnek kizárólag kertészeti célra alkalmas perlitet használjunk. Az apróbb szemcseméretű nagy víztartó kapacitása miatt nem megfelelő, és ez a gumók rothadásához vezethet. Csatornás módszernél gondoskodni kell a fölösleges csurgóvíz (drénvíz) távozásáról. A közeget tartó fóliát ki kell lyukasztani fél méterenként, és ezzel biztosítani tudjuk, hogy ne keletkezzen pangóvíz a fólia alján. Egy ilyen rendszer folyamatos újburgonya-termesztésre alkalmas, és amint felszedtük a termést, helyébe el lehet ültetni az előcsíráztatott burgonyagumót. Attól függően, milyen nagyságúra szeretnénk a gumókat növeszteni egy tő alól 15–25 db gumót tudunk felszedni, melyeknek súlya 0,5–1 kg lehet. Ha figyelembe vesszük, hogy másfél hónap alatt 1 m2 hasznos területen 8–15 kg újburgonyát tudunk termeszteni kevesebb energiával, mint a földi termesztésben, akkor talán megéri a kezdeti kissé magas beruházási költség. Házilag minden összerakható egyszerű eszközökkel, de az agroperlitet meg kell venni 8-9 dináros literenkénti áron. A perlit nem használódik el, és óvatos kezeléssel, kevés szóródással több évig használható.
Ha nincs igény újburgonyára, a felállított csatornarendszerben termeszthető sárgarépa, zöldség, retek, hagyma és fokhagyma is.
Meg kell jegyezni, hogy bár a közelben szabadföldön volt burgonyaültetvény, és bogarat is találhattunk a leveleken, a fóliasátorban nem jelentek meg. A fólia mindkét végén nyitott volt, mégsem jött be egy burgonyabogár sem. A perlitet nem kedvelik a bogarak, de lehet, hogy más oka volt, hogy elkerülték a benti ültetvényt.
A perlites, csatornás módszer csak egy a sok közül, melyet a világon több helyen alkalmaznak. Ezenkívül sikeresen termeszthető újburgonya tápfilmes eljárással is. Erre a célra kiképzett csatornákban csörgedezik vékony rétegben a tápoldat. A burgonya alsó gyökerei felszívják a tápanyagokat, és a légtérben képződnek a gumók, mely a tápoldat fölött helyezkedik el. Ezt a módszert is folyamatosan tökéletesítik, mert az amerikai űrkutatási központ, a NASA is érdekelve van. A világűrben vagy más bolygókon való burgonyatermesztésnek fontos szerepe lesz az űrhajósok élelmezésében.
A tápfilmes módszerrel egy bokor alól 30–40 gumót szüretelnek, és összességében ez egy négyzetméter területen 10–14 kg újburgonyát jelent. Ez azt is jelenti, hogy van még kísérletezni és tökéletesíteni való ezen a téren is. A jövőben a tápfilmes módszer is a kísérletek között szerepel.
A kísérleti telep egyéb tapasztalatai
Az ötletek időnként későn valósulnak meg, és ilyenkor a várt eredmény is elmarad, de a legfontosabb mindig a tapasztalat. Abból el lehet indulni és a következő alkalommal már az eredmény is elfogadható lesz.
A konténeres termesztés egyik fontos gazdasági mutatója, mennyi hasznot, illetve termést ad egy növény, illetve egy konténer. Földi termesztésben a nehézkes tápoldatozás és a föld egyéb tulajdonságai miatt előnyösebb egy szálon vezetni a paradicsomot. Hidrokultúrás termesztésnél nem kell tápanyaghiánnyal vagy elégtelen tápoldatmennyiséggel számolni. A perlit biztosítja a gyökérzetnek az ideális feltételeket a növekedéshez és fejlődéshez. Ezért nincs akadálya, hogy két vagy akár három ágon vezetve a paradicsomot, megkapjuk a maximális termésmennyiséget és -minőséget. A tapasztalat azt mutatja, hogy két ágon is elérte a paradicsom a nagyságát és a megfelelő időben beért. Gazdasági számítást végezve nehéz eldönteni, mi lenne az előnyösebb, egy vödörben egy paradicsom két ágon, vagy két paradicsom egy-egy ágon. A tapasztalt termelők biztosan a két paradicsom egy ágon való termesztésére szavaznak, de nem szabad elhamarkodni a matematikát. Legjobb, ha mindkét lehetőséget teszteljük, és csak utána döntünk a számunkra megfelelőbb módszer mellett.
Ha egy növényt ültetünk egy konténerbe, akkor van egy lehetőségünk, hogy a közeget jobban kihasználjuk. A paradicsom a vödör közepén helyezkedik el, és körülötte sok a kihasználatlan terület. Ezt fel tudjuk használni zöldhagyma és hónapos retek termesztésére. Egy vödörbe 10–15 hagymát tudunk ültetni a paradicsom köré. Ezt kora tavasszal ajánlatos, amikor a tápoldat megfelel a hagymának is. Már százvödrös állománynál is 1000–1500 db újhagymát kapunk, és ez nem kis mennyiség. Fokhagymával is lehet próbálkozni, bár annak sokkal hosszabb a termesztési ciklusa. Az eredmény több hónap után lesz látható. A perlites közeg jobb kihasználásával gazdaságosabb lesz a kiépített konténeres rendszerünk.
A termelők nagy többsége csöpögtető öntözőrendszert használ. Földi vagy hidrokultúrás tápoldatozásnál is ajánlatos, amíg a nagy melegek tartanak, hetente egyszer hydrogén-peroxidot adagolni a tápoldathoz. A gyógyszertárban kapható 30%-os peroxidból 100–200 ml (1-2 deciliter) elegendő 1000 liter tápoldathoz. Vigyázni kell, óvatosan kell kezelni, mert maró hatású. Börre, szembe véletlenül se cseppenjen. A győkérzóna oxigénellátását javítja és erős fertőtlenítő hatású. Gyökérbetegségek megelőzésére is alkalmas.
Érdekességek a nagyvilágból
A paradicsomnál maradva érdemes megemlíteni a japánok által kifejlesztett mélyvizes eljárást. Fél méter mély tápoldatba ültettek paradicsomot, és aktív keveréssel, valamint levegő hozzáadásával a gyökérzóna intenzívebb oxigénellátásban részesült. A tápoldat-összetétel állandó ellenőrzése mellett növekedett a paradicsom, és végül fa lett belőle. A beszámolók szerint több mint 5000 paradicsom termett a fán és több száz kilogrammot szüreteltek belőle.
Talán érdemes megfigyelni, hogy a paradicsomfa nem egy ágon fut felfelé, és mégis bőséges termést ad. A mélyvízben tökéletes a tápanyagellátás, és a növény fejlődéséhez minden feltétel adva van. A paradicsomfa kedvelt Japánban és nagyobb épületek belső terében is láthatók olykor. Ezenkívül egyéb hidrokultúrás termesztési érdekességek is megtalálhatók Japánban, mint amilyen a padlizsánfa vagy a modern stílusban megépített tápfilmes salátarendszer. Figyelemfelkeltő és ismeretterjesztő jellegük mellett szép és hasznos megoldások. A világ előttünk jár, kopogtat az új technológia. Nyissunk ajtót és engedjük be!
