Hidrokultúrás növénytermesztés A-tól Z-ig (44.)

A virágtermesztést sem szabad elhanyagolni, mert vidékünkön sok termelőnek egyetlen megélhetési formáját jelenti. Kísérleti telepünkön kizárólag zöldségnövények lettek telepítve. Tudjuk, hogy virágokat nem szabad egy fedél alatt termeszteni a zöldségnövényekkel, így kihelyezett tagozatként másik telephelyen lett telepítve gerbera és cserepes kála.

A virágtermesztést sem szabad elhanyagolni, mert vidékünkön sok termelőnek egyetlen megélhetési formáját jelenti. Kísérleti telepünkön kizárólag zöldségnövények lettek telepítve. Tudjuk, hogy virágokat nem szabad egy fedél alatt termeszteni a zöldségnövényekkel, így kihelyezett tagozatként másik telephelyen lett telepítve gerbera és cserepes kála.

A kála hidrokultúrás termesztése iránt többen is érdeklődtek már és most az elméleten kívül konkrét tapasztalat áll a rendelkezésünkre. Ez vonatkozik a gerbera termesztésre is.

Kezdjük a cserepes kálával. Holland gumók lettek elültetve, Picasso és vegyes színű fajták. Cserepes növényről lévén szó néhány gumó 22-es műanyag cserépbe lett ültetve a többi pedig a szokásos 10 literes vödörbe. Közegnek maradt az agroperlit, melynek beszerzése már nem okoz gondot.

Az agroperlites termesztéssel kapcsolatban néhány fontos tudnivalót meg kell jegyeznünk. A szokásos kérdések között szerepel a tápoldatozás. Van-e különbség a különböző közegek között tápoldatozás szempontjából? Igen, van méghozzá elég nagy a különbség. Vegyük példának a kókuszrostot. Mint tudjuk, szerves anyagról van szó, melynek nagyon magas a vízmegtartó képessége. Ebből kifolyólag a perlithez viszonyítva ritkábban kell öntözni a növényt. A szerves közegek időnként hajlamosak a tápsók felhalmozására és ezt tiszta vízzel való átmosással tudjuk enyhíteni. Perlit esetében ez nem fordul elő, mert inaktív közegről lévén szó, nem köti meg a sókat és nem lép vegyi reakcióba a tápoldattal. Kőzetgyapot esetében még rosszabb a helyzet, mert a tápsó felhalmozódás megváltoztatja a gyökérzóna térségében a fizikai és vegyi tulajdonságokat. Főképpen a pH- és EC-értéke változik meg, de a sók kiválása a tápoldat összetételére is kihat. Ennek következtében állandóan figyelni kell a bemenő tápoldat összetételét és tulajdonságát, valamint a gyökérzóna térségében levő oldatot is figyelni kell, ha jó termést akarunk. Szükséges rossz megoldásként többlet friss tápoldat adagolásával és a túlfolyás növelésével némileg enyhíteni lehet a helyzeten, de ez a gazdaságosság rovására megy. Több tápsóra és vízre lesz szükségünk a fölöslegesen elfolyó tápoldat sorsáról nem is beszélve. Perlites közeg használatánál a növény gyökérzete pontosan az adagolt tápoldatot kapja, minden változtatás nélkül. Jegyezzük meg mindenkorra, a perlit nem változtatja meg a tápoldat összetételét és tulajdonságát. A másik nagyon fontos tudnivaló, hogy nincs szükség 10–30%-os túlfolyásra. Pontosan annyi tápoldatot kell adagolni a növénynek, amennyire szüksége van. Ha már elkezd távozni a fölösleges tápanyag az edény alján, nincs szükség további adagolásra. Ez röviden azt is jelenti, hogy kevesebb vízre és tápanyagra van szükségünk perlit esetében a kőzetgyapothoz viszonyítva. Az időzítést úgy kell beállítani, hogy ne legyen elfolyás. A két tápoldatozás közötti időt sajnos tapasztalatból kell beállítani. Nem mindegy, hány liter közeg tárolja a tápoldatot? Ha 3 liter közegünk van, rövidebb idő alatt elfogy a tápanyag, mintha 10 liter közeg állna egy növény rendelkezésére. Az általános szabály megmarad, inkább többször kevés tápoldatot adjunk a növénynek, mint egyszerre sokat. Ha lehetőségünk van rá, mérőhengerben pontosan meg tudjuk állapítani a beállított idő alatt hány milliliter tápoldat folyik ki a csöpögtetőn. Az egyszeri öntözésre ajánlott mennyiség a növény fejlődési stádiumától függően 100 – 200 ml lehet.

Mindent összevetve a kertészeti perlittel sokkal könnyebb a termesztés, mert nincs szükség komoly laboratóriumi hátérre, állandó tápoldat ellenőrzésre és fölöslegesen elfolyó tápoldat sem lesz. Azt a tévhitet is el kell oszlatni, hogy egyik közeg jobb mint a másik. A megfelelő technológia betartás mellett mindegyik közeg jó eredményt adhat. A helyes megfogalmazás az lenne, hogy egyik közeg gazdaságosabb, mint a másik. Egyik közeggel könnyebb dolgozni, mint a másikkal. Egyik közeg több évig használható mint a másik. A perlitre az összes előnyei miatt esett a választás.

Most pedig lássuk a cserepes kála fejlődését.

A gumók egy hét után kezdtek hajtani. Kezdetben lassan, de miután kész volt egy levélképződmény, máris indult a virág. Érdekes volt megfigyelni, hogy egy nap alatt 10 cm-t is növekedett a virág, míg elérte a fajtájára jellemező 40–60 cm-es magasságot. Egy gumó 3–5 virágot is növesztett egymás után folyamatosan. A virágok tölcsérei szabályosak és a fajtától függően különböző színűek. Fontos észrevétel, hogy különbség van a földi termesztésből ismert nagy méretű kála és a cserepes kála tápoldat összetétele között. Lényegesen alacsonyabb EC-vel kell tápoldatozni a cserepes kálát, mint földi testvérét. Tápanyag szempontjából kevesebb nitrogénre van szükség, mert a zöld tömeg növekedésére nincs szükség. Kisebb levelek és virág jellemezi a cserepes kálát. Egyszerre több virág fejlődik és nagyon gyorsan. Az egy nap alatti 10 cm-es virágnövekedés valóban érdekes látványt nyújt. Nézzük a tápoldat összetételt és az összehasonlítást a cserepes mini kála és a nagy testvére között. A tápoldat a normál vegetatív szakaszra van megadva 1000 liter vízre grammokban kifejezve.

Naponta egyszer 200 ml tápoldattal lettek öntözve a növények. A további megfigyelések folynak és az észrevételek le lesznek jegyezve.

Egy másik telepen az idén először elkezdődött a gerbera konténeres perlites közegben történő termesztése. Perlites közegben két különböző nagyságú 19-es és 22-es műanyag edénybe lettek telepítve a palánták. A májusi meleg miatt nem lett erőltetve a túlzott növekedés, inkább a túlélés volt a fontosabb. Ma már megerősödve a végső helyükre kerülnek és a termesztő asztalon időzített tápoldatozással lesz öntözve. A kezdeti időszakban 100 ml. tápoldatot kap minden növény és a napi mennyiséget majd a nyári meleg fogja megszabni. Vélhetően a napi adag 200 és 500 ml. között fog mozogni. A gerbera perlites közegben való termesztésére is vonatkoznak az előzőkben leírtak. Nincs fölösleges csurgóvíz és nincs állandó tápoldat összetétel változás, mert a perlit nem avatkozik bele a tápoldat kémiájába. A jelenlegi tápoldat összetételt a következő táblázatból láthatjuk. A mennyiségek 1000 liter vízre vonatkoznak grammokban kifejezve.

A mikroelemek mennyisége az általános recept szerint lett összeállítva. Erről már az előzőkben volt szó. A pH beállítását a palánta és a vegetatív növekedési szakasz kezdetén foszforsavval, majd a későbbiek folyamán salétromsavval végezzük el. Ne feledjük el, hogy mindkét sav csökkenti a pH értékét, de a foszforsav kevésbé, míg a salétromsav nagymértékben növeli az EC értékét.

Az egész konténeres telep asztalra lett helyezve. Az asztal agrotextillel letakart szalonit lapból lett összeállítva. Enyhe lejtéssel megoldható, hogy az asztal végén egy tartályban összegyűljön a fölöslegesen elfolyó csurgóvíz. Ezt földi termesztésben fel lehet használni. Az öntözés mennyiségét és időzítését úgy kell megválasztani, hogy minimális csurgóvíz elfolyásunk legyen. A minimális azt jelenti, hogy amikor megjelenik a konténer alján a fölösleges távozó folyadék, le kell állítani a tápoldatozást. Perlites közegnél a víz és tápanyag veszteségét közel a nullára lehet csökkenteni. Egy kis odafigyeléssel gazdaságosabbá tehető a termesztés.

Hírek a nagyvilágból

Az elkövetkező évtizedekben állandó téma lesz a globális felmelegedés és annak megállítása. Kutatók vizsgálják annak lehetőségét, hogy intenzív hidrokultúrás termesztéssel csökkenthető-e a globális felmelegedés és a széndioxid kibocsátás? Általános vélemény, hogy különleges zárt üvegházakban, vagy fóliasátrakban ez megoldható lenne. Az energia ellátást nap, szél, vagy geotermikus energiával lehetne biztosítani. A foszilis tüzelőanyaggal működő fűtési rendszereknél a hőenergia mellett felszabaduló széndioxidot a növények hasznosítanák. Ez az irányzat már régóta jelen van a hidrokultúrás növénytermesztés fejlesztése terén.

Az élelmiszer hiány, mely különösen a szegény országokban érezhető, nagyban csökkenthető a kevés befektetéssel járó egyszerű hidrokultúrás telepekkel. A FAO keretein belül konkrét tervekkel rendelkeznek, melyek végrehajtása folyamatos. Olyan módszereket dolgoztak ki a kutatók, melyeket házilag olcsón össze lehet állítani és az afrikai országok éhező lakossága számára enyhíteni tudja az élelmiszer hiányt.

A következő számban visszatérünk a zöldségnövény termesztésre. A július 11-én megrendezett péterrévei uborkanapok kapcsán szó lesz az uborkatermesztésről a hidrokultúra szemszögéből nézve.