Mielőtt bemutatná találmányát, megmutatja a többi díjat is, amit kapott. Nemcsak az említett mezőgazdasági csodaszerszámért, hanem más találmányaiért is.
– Erre különösen büszke vagyok. 1982-ben kaptam. Kúla község Októberi díja. A Kulatrans forgalmazó vállalatban dolgoztam sokáig. A járművek karbantartásával voltam megbízva. Csapatunk nemcsak javította a teherautókat, hanem igyekezett olyan változásokat eszközölni rajtuk, amelyek egyrészt megkönnyítik a munkát, másrészt pedig megtakarítást hoznak a vállalatnak. Mintegy húsz újítást végeztem, legtöbbet a teherautókon, és néhányat személygépkocsikon is. Közülük a legnagyobb a teherautók és pótkocsik oldalának átalakítása volt. Akkor ezek az oldalak fentről lefelé nyíltak. Az ömlesztett áru ürítése körülményes, de veszélyes is volt. A cukorrépakampány előtt pedig egy teljes hónapot kellett dolgoznunk a teherautókon, hogy ezeket az oldalakat a répa szállítására alkalmassá tegyük. A járművek álltak, ami vesztességet jelentett. Sokáig gondolkoztam azon, hogyan oldható meg ez a probléma, majd szerkesztettem egy olyan oldalt, amely alulról fölfelé nyílik, és amely a répa szállítására is megfelelt. Miután az első teherautóra felszereltük az új oldalakat, kiderült, hogy az ömlesztett áru kiürítése is gyorsabb és sokkal biztonságosabb. Lassan minden teherautónkon lecseréltük az oldalakat. Annyi munkánk volt ezután, hogy nem győztük. A Kulatransnál abban az időben csak az újvidéki Május 25. volt erősebb, de csak azért, mert ők külföldi munkákat is vállaltak. Akkor, amikor találmányomért Októberi díjat kaptam, a vállalat 25 millió dinárral jutalmazott meg. Ez az összeg harminc havi fizetésnek felelt meg. Lehetett rajta venni három színes tévét vagy egy Zastava 101-es autót.
Később volt még egy találmánya, amelyet a teherautókra szánt, a gombnyomásra összecsukható ponyva, ám ezt már nem sikerült felszerelnie, ugyanis elkezdődött az általános romlás, a vállalatok sorra csődbe jutottak, ő pedig gondolt egyet – és mivel erre lehetősége volt –, nyugdíjba vonult.
– Mindig is volt egy kevés földem, amit munka után, szabad napjaimon műveltem. Nyugdíjba vonultam azért, mert láttam, hogy ha ezt nem teszem meg, az utcára kerülök. Nem akartam az idegeimet tönkretenni. Ezután több időt töltöttem a földön, több időm volt azon gondolkodnom, hogyan lehetne egyszerűbbé, könnyebbé és olcsóbbá tenni a termelést. A kombinált mezőgazdasági gépet – ezt a nevet adtam neki – tíz évvel ezelőtt szerkesztettem meg. Persze nem úgy nézett ki, mint a mai, időközben alakítgattam rajta. Miután teljesen tökéletesítettem, 2002-ben szabadalmaztattam is. 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karának professzoraiból álló csoport, név szerint: dr. Ratko Nikolić, dr. Nedeljko Malinović, dr. Radojica Mehandžić, dr. Lazar Savin, dr. Timofej Furman, dr. Radojka Gligorić, valamint Milan Tomić és Mirko Simikić tanársegédek különböző méréseket végeztek, és megállapították, hogy ezzel a szerszámmal 100 eurót lehet hektáronként megtakarítani. A hagyományos módon végzett termeléshez 47,58 liter gázolaj kell hektáronként, a kombinált mezőgéppel mindössze 25,1 liter. Ugyanakkor kevesebb olaj fogy. A traktor munkaórája hektáronként 2,66 óráról 1,33 órára csökken, az emberi munka pedig 2,92-ről 1,59 órára hektáronként. A traktorokba és a szerszámokba is kevesebb pénzt kell beruházni, hektáronként 14,858 euró helyett 9,87 eurót, de a karbantartás költségei is csökkennek 14,276 euróról 9,23 euróra.
A professzorok megállapították azt is, hogy hektáronként legkevesebb gázolaj fogy akkor – mindössze 18 liter –, ha 200 lóerős traktorral 2,25 m széles felületen 9-10 kilométeres sebességgel végzik a munkát. Ebben az esetben egy hektár földet 45 perc alatt lehet megmunkálni.
Miután feljegyzem az adatokat, Stanko kivezet a földjére, ahol bemutatja, hogyan működik a találmánya.
– Ha hagyományos módszerrel termelünk kalászosokat, akkor többször kell végigmenni a traktorral a földön, tapossuk. Gépemmel csak egyszer, sőt a már megmunkált földet sem taposom, ugyanis a kerék a barázdában megy. Amint látja, ez a gép szánt, elvégzi a föld goromba és finom megmunkálását, szükség szerint vegyszerezi azt, elszórja a műtrágyát, és mielőtt elvetne, még egyszer finoman eldolgozza a földet. Itt kukorica volt, a csutkatövet sem kellett eltávolítani. Nézze, milyen tökéletes munkát végez.
Elvezet egy másik parcellához is, ahol már elvetette a búzát. A találmányával megmunkált földön kikelt búzák katonás rendben, egyformna sűrűségben állnak, a mellette levőben kissé rendetlenül kandikálnak ki a földből.
– A gépemnél nincsen magszórás. És ami még fontos, tapasztalatom szerint a hozam is kissé nagyobb, ha a kombinált módszerrel vetek. Ha kukoricát akarunk vetni, akkor ezzel az mezőgazdasági eszközzel kétszer kell csupán a földre menni, először talajmegmunkálás végett, másodszor pedig a vetés miatt.
Stanko Mandić megmutatja még, hogy hol szerkesztette meg a szerszámát. Egy régi, üres épületben. A szövetkezet tulajdona, úgy látszik, hogy műhely volt itt valamikor.
– Itt szeretném elkezdeni a sorozatgyártást. Persze kezdetben kis példányszámban. Megpróbálok társat keresni ehhez a vállalkozáshoz, olyan embert, akinek van pénze. De ígéretet kaptam Szabó Józseftől, a Tartományi Fejlesztési Alap igazgatójától is, hogy az Alap támogatni fogja ennek a gépnek a sorozatgyártását. Több okból kifolyólag, mert takarékos, mert környezetkímélő, és ha sorozatban gyártjuk, akkor olcsóbb is lesz, mintha külön-külön venné meg az ember ezeket az eszközöket.
Szabó Józseftől ezzel kapcsolatban a következő választ kaptuk:
– Többször is láttam Mandić úr találmányát. Csodálatos eszköz, mindenképpen gyártani és népszerűsíteni kell. Valóban megígértem, hogy az Alap támogatja majd a vállalkozást, ám ezt az idei költségvetésből még nem tehettük meg, mert nem volt tervben. Különben is 60 millió dinárral kevesebb pénzünk van, mint amennyit terveztünk. Az Alap kedvező, mindössze 2 százalékos kamattal hitelt is tud biztosítani, manapság azonban még kerékpárt sem szabad hitelre vásárolni. Mandić úr találmánya a jövő évi költségvetésünk része lesz.
