EGYHÁZASKÉR (Verbica): 1953-ban 1360 lakosa volt a falunak, mára alig 220 – A településen évtizedek óta olyan íz-világú tavaszi fokhagymát termesztenek, amilyent sehol máshol, a termést az idén kilogrammonként 2-3 euróért értékesíthették.
Mint ahogyan Futak a káposztáról, Péterréve az uborkáról, Martonos a fűszerpaprikáról ismert, Egyházaskér (Verbica, Vrbica) nevét hosszú évtizedek óta a fokhagyma öregbíti. Mi sem természetesebb, mint hogy a megélhetés (egyedüli) forrása a mezőgazdaság, a gazdaságnak olyan ágazata, amely egyre inkább erőteljes, vállalkozó kedvű gazdát igényel, amivel nem dicsekedhet az alig 220 lelket számláló észak-bánáti falucska, a csókai község legkisebb települése. Ft. Bogdán József vagy húsz évvel ezelőtt találóan írta a faluról szóló versében: „…Üresek a házak, nem kacag már senki, és temetni hívnak, mindig csak temetni…” Pedig szebb napokat is megélt Egyházaskér, melyről a Magyar Országos Levéltár mohácsi vész előtti gyűjteményének 1247-ből származó latin nyelvű oklevelei is említést tesznek: a csanádi és az aradi káptalan 1247. február 9. keltezésű oklevele e templomos helységet Egyházas-Kér néven említi. A nyomon követhető falualapítás azonban csak fél évezreddel később következett be.
– Marczibányi Lőrinc földbirtokos 1782-ben megvásárolta a csókai kincstári birtokot és a vele járó pusztákat – Terjánt, Czernabara és Vrbicza pusztákat –, és 1785-ben 94, négy évvel később pedig még 41 Szeged környéki család betelepítésével alapozta meg a falut – mondja Huszár Gábor, a falu „krónikása”. – A tanyai gazdálkodás sem volt ismeretlen őseink számára. Így alakult ki többek között a Jani-tanya, a dr. Király-tanya, a Vízhányó-tanya stb. A tanyavilág, bár ez volt a paraszti gazdálkodás igazi modellje, már csupán az emlékezetben él. Sohasem volt könnyű a jó minőségűnek aligha nevezhető nehéz, kötött talajú termőföldek művelése, mert ilyenek veszik körül Egyházaskért. Szebb napokat is megélt a falu, hiszen 1931-ben 1280, 1953-ban pedig 1360 lakosa volt, s a gyerekek a hatosztályos elemi iskolában tanulhattak. Mára alig 220-an maradtunk, s csak néhány diákja van az 1–4 osztályos általános iskolának. A mezőgazdaság mélypontjai, valamint az 1960-as években annyira vonzó külföldi munkavállalás okozta a lassú elnéptelenedést, olyannyira, hogy csaknem 40 ház üresen áll, a falu házainak egyharmada, s ma már kocsmánk sincs…
-Ami viszont megmaradt, az a termőföld és az itt élők kitartása…
– Mindig azt vallottuk, hiszen ezt hallottuk és tanultuk őseinktől is, hogy a termőföld biztos megélhetést szavatol. Megtanultunk ezekkel a szurkos réti földekkel élni, s ha olykor-olykor embert próbáló munkával is, de mégis viszonylagos jólétet teremtettünk magunknak – vallja Dékány Zoltán gazda, aki 50 hektáron gazdálkodik (nem sok ekkora területet művelő termelőt találunk a faluban!). Nem a mezőgazdaság semmibevételére panaszkodik, hanem az utánpótlás hiányára. – Hiába mondogatjuk, hogy képzett fiatal gazdákra van szükség, örökös nélkül marad a termőföld. Az életet most kezdő fiatal földművest talán nem is találunk.
– Az itteni gazdálkodási, termelési föltételeket aligha egyenlíthetjük ki a bácskai lehetőségekkel, mégis hogyan találják meg a nyereséges termelés útját?
– Megterem itt minden haszonnövény, akárcsak a jó minőségű szántókon, csakhogy nagyobb befektetéssel és kisebb terméshozammal. Mint a legtöbb egyházaskéri, kisebb területen fokhagymát termesztünk, van a vetésszerkezetben kukorica, búza, napraforgó is. Pusztán növénytermesztésből nem lehet megélni, ezért foglalkozom állattenyésztéssel is, ami most, amikor a kukorica és más takarmány értéke az egekbe szökött, eleve veszteséget jelent, s jobban jár az, aki nem bajlódik sertéshizlalással vagy szarvasmarha tartásával. Biztos vagyok benne, hogy fordul a kocka, azért nem is gondolok arra, hogy fölszámoljam az állományt.
-Termelés-bővítés, fejlesztés?
– Lassan nyűg lesz ez az 50 hektárnyi szántó is. Két lányunk már kiröppent a házból, s ha feleségemmel kidőlünk, nem tudom, folytatja-e valaki is a gazdálkodást. Persze, hogy csábító a gépvásárlási hitel, én is szeretnék új traktorral szántani, de nem látom értelmét az eladósodásnak.
– Nem is olyan régen még apáról fiúra hagyományozódott a termelés tudománya, a birtok is. Azonban akad, aki a kényszer terhe alatt tér vissza a szántókhoz…
– Faluhelyen, bárhol is legyen a munkahelye, mindenki foglalkozik földműveléssel. Huszonhárom évig nekem is volt jó munkahelyem, de vissza kellett pártolnom a földhöz, s néha elgondolkozom rajta, hogy ha már a faluhoz kötöttem az életemet, talán előbb kellett volna teljes erőbevetéssel az önálló gazdálkodást választanom – veszi át a szót Tűri Tibor, aki 22 holdon gazdálkodik, s mint vallja, megélhetést biztosít az ilyen birtoknagyság is. – Összeszorul a torkom, amikor a száz meg nagyobb területen történő gazdálkodást emlegetik, mint a mezőgazdaság egyedüli távlatát. Kis területen is lehet jól termelni, ezt valamennyi termelőtársam bizonyítja, igaz, nem valami látványos a fejlődés és a fejlesztés, de munkánkból emberi módon élhetünk. Fontos a vetésszerkezet, így fokhagymát meg olajtököt termelek a hagyományos szántóföldi kultúrák mellett.
– Téli pihenőre vonult a növénytermesztő gazda, de nem „telel” nyugodtan, dolgavégezetlenül fejezte be az évet…
– Az esős ősz áthúzta számításunkat, s bár idejében megtörtént a terménybetakarítás és a vetés, a szántás tavaszra maradt. 2010-ben 900 milliméter csapadékot mértem, ami kétévi átlagnak felel meg! Ezeken a kötött földeken összefüggő vízfelületek alakultak ki, a búzavetések egy része is víz alá került. Mivel vadász is vagyok, az Őzbak egyesület elnöke, járom a határt, s ezeken az ideiglenes tavakon megjelentek a vadkacsák is. Remélem, hogy tavaszig a vízzel együtt el is vonulnak…
– Egyházaskér évtizedek óta a fokhagymáról ismert. A jövedelmezőség vagy a talaj- és éghajlati adottságok serkentenek termesztésére?
– Párosul a kettő, hiszen ebben a kötött földben olyan íz-világú tavaszi fokhagymát termesztünk, amilyent sehol máshol. Ha volna elegendő munkaerő, érdemes lenne az egész határban csak fokhagymát termeszteni, de ennek híján legtöbb család 1-2 holdat vállal, mert géppel nem lehet ültetni, tél végén, amint a szántókra lehet menni, még mindig hagyományosan, kézzel történik a duggatás – kapcsolódik be a beszélgetésbe a 20 holdon gazdálkodó Takács Rudolf, s azt is hozzáfűzi, hogy a szövetkezet megszűntével viszonteladók vásárolják fel a napjainkban igencsak keresett fokhagymát. Nem nehéz kiszámítani, hogy ki jár jobban, a termelő vagy a kereskedő. – A hetvenes meg a nyolcvanas években egy hold fokhagyma nyereségéből egy új Zastava 101-es gépkocsit vásárolhattunk, 2010-ben is nagyon jó áron, kilogrammonként 2-3 euróért értékesíthettük a terményt, s újra csak gépkocsiban mérhetjük a holdanként megvalósított értéket. Márkanévvé lehetne tenni a verbicai fokhagymát, valahogy megszerezni a földrajzi eredetvédelmet, s ha összefognánk, akár külföldre is eljuthatna termékünk, mint valamikor. Vittek mintát bevizsgálásra, de nem érkezett visszajelzés. Lehet, hogy túl derűlátó vagyok, de a falu megmaradását a fokhagyma szavatolhatná.
-A megtartó erőt nem csak a szántók jelenthetik, hanem a település otthonossága, a közművek…
– Nem „isten háta mögötti” település Egyházaskér, s bár nem a legjobb minőségű úton, de télen-nyáron egyaránt megközelíthető. Megvannak a legszükségesebb közművek, hetente kétszer orvos is rendel, a helyi közösség és a civil szervezetek pedig a falu közösségi életének meghatározói – mondja Hézső Fehér Mária, a helyi közösség elnök asszonya, s nyomban hozzáteszi, hogy anyagiak híján nincs látványos fejlesztés a kis közösségben. – A lakosság fele nyugdíjas, a 150–200 000 dinárnyi helyi járulék alig fedezi működésünket. Vannak nagyon jó, a fejlesztést lehetővé tevő pályázatok, de még az önrészt sem vagyunk képesek biztosítani, esetleg községi támogatással, így kevés pénz jut a helyi közösség kasszájába. Ennek ellenére nem tétlenkedünk, így várva a lassú elmúlást, hanem összefogással szervezzük a közéletet. A Kálmány Lajos és Borbély Mihály mesemondó verseny innen indult 1997-ben, a tájház múltunk egy darabkáját őrzi, nőszervezetünk minden ünnepen kitesz magáért, s jó érzés volt advent idején a nagy ünnepi adventi koszorú mellett gyülekeznünk…
HÉZSŐ FEHÉR MÁRIA: A fokhagyma és a falusi turizmus jelentheti településünk megmaradását
-A lakosság számát tükröző számadatok a település elnéptelenedését vetítik elénk, hiszen alig fél évszázad alatt egyhatodára apadt a lélekszám…
– Akik itt maradtunk, nem adjuk fel. A mezőgazdaságban, pontosabban a fokhagymatermesztésben és a falusi turizmusban rejlik jövőnk. Az üresen álló házakat könnyen alkalmassá tehetnénk vendégfogadásra, mert azért a nyugodt falusi környezeten kívül akad a környéken látnivaló is. Látványos az 1939-ben felszentelt templomunk, a közelben van a 9 lyukú híd, az 1883-ban indult világhírű Orient expressz a falu mellett elhaladó vasúti vágányon közlekedett, a vadászati lehetőség már most is sok külföldi vendéget vonz. Ezért bízom benne, hogy nem válik valóra Bogdán atya versének záró gondolata, mely szerint „…Kérded, mi újság Egyházaskéren? Egyházaskéren egy ház, majd egy sem…”
