Talán a nagy hideg is közrejátszott abban, hogy szerényre sikeredett Rumán az első idei vásár a jószágkínálat tekintetében. Egyébiránt nagy volt az árubőség, a tömegtermelési cikkeket, élelmiszert, alkatrészeket árusítók polcai két-három sorban csaknem két kilométeres hosszúságban sorakoztak egymás mellett.
Az állatvásár kínálata viszont rendkívül szegényes volt: a három tehénen és a mintegy száz borjún és malacon kívül csupán néhány juhot vehetett szemügyre az érdeklődő. Lovakból is volt vagy száz.
A malacokat messziről, Csantavérről hozták, tulajdonosuk 180 dinárt kért értük, és sikerült is eladnia ezen az áron néhányat. A kupecek 170 dináros kilónkénti árat kínáltak az összesért.
Vágómarhákat nem árultak, ám a Boszniából érkezett fölvásárlók, megadva a szállítás időpontját, följegyezték azoknak a gazdáknak a címét, akik jószágaikat a közeljövőben szeretnék eladni. A szimentáli húsmarha kilója 1,80 euróba került. A borjú, amelyből csak tízet adtak el, továbbra is megőrizte a 3 eurós árát.
A járókelők érdeklődését leginkább az a tíz fülszám nélküli szamár keltette föl, amelyeket gazdájuk Pirotból szállított a rumai vásárra – állítása szerint a jószágokat Macedóniában vásárolta. A legdrágább példányért 175 eurót kért a viszonteladó.
Valószínűleg először esett meg a rumai vásár történetében, hogy egyszer sem kellett használni a mázsát. Nem volt rá szükség, mivel egy nagyjószág sem kelt el.
