Nálunk végleg sikerült megosztani a termelőket. Senki sem fog tiltakozni „csupán” azért, mert szomszédja egy parát sem kap az államtól. Pedig tudniuk kellene a jobb módú gazdáknak is: összefogás nélkül ők sem maradhatnak meg. Előbb-utóbb arra a sorsa kerülnek, amilyent az aktuális agrárpolitika szánt azoknak, akiktől újabban megvonta a támogatásokat
Elhúzódott a tél, még tartanak a számítgatások. Mit érdemes vetni, vajon milyen áron lehet majd érétkesíteni a termést. A támogatásokra viszont csak kevesen gondolnak, gondolhatnak, mert az aktuális agrárpilitika jócskán megnyirbálta a jogosultak körét. Pedig tudni kell, a nyugati farmergazdaságok nyeresége kizárólagosan a támogatásokból tevődik össze, hiszen a termelésből eredő haszon épp csak fedi a kiadásokat.
Bűvös kör: kukorica, búza, napraforgó. Esetleg szója, cukorrépa. Bármit is vetnek a temelők, a tőzsdei jelentések arra utalnak, a gabona ára az idén sem lesz magasabb, mint tavaly. A szerencsésebb gazdák számításaikba belefoglalhatják az állami támogatásokat is. Csakhogy ezekből kevés van, lesújtóan kevés. És senki sem élcelődik ezen, mert nálunk véglég sikerült megosztani a termelőket. Senki sem fog tiltakozni „csupán” azért, mert szomszédja egy parát sem kap az államtól. Pedig tudnia kellene a jobb módú gazdáknak is: összefogás nélkül ők sem maradhatnak meg. Előbb-utóbb arra a sorsa kerülnek, amilyent az aktuális agrárpolitika szánt azoknak, akiktől újabban megvonta a támogatásokat. Éppen ezért a gazdáknak nincs is kedvük beszerezni az új papírokat, a dokumentációt, amivel az idén terhelik őket, sokan, akik nem jogosultak támogatásra, az idén már fel sem újítják a regisztrációt. Pedig sokfelől hallani, ezt mégis meg kell tenni, mert az állam olyan elkeseredett lépésre is elszánhatja magát, hogy egy szép pillanatban döntést hoz: csak a bejegyzett gazdaságoktól vehetik át a termést a felvásárlók.
Nem minden olyan kilátástalan, mert lám, vannak olyanok is, akik ebben az országban a támogatásokból gazadagodtak meg. Kaptak, mert közel álltak a tűzhöz, és mert jól tudták, mire kérhetnek pénzt. Például a szőlőültetvények telepítésére. Most is aktuális. Az elmúlt hét évben jelentős pénzösszeget lehetett e célra „lenyúlni”. Hogy ki mindenki kapott pénzt, az csak ezután tudódik majd ki. A lista hosszú. Egyik rajta Zoran Živković egykori kormányfő neve, aki, mint utóbb kitudódott, 2007-ben nem kevesebb mint 41 millió dinár vissza nem térítendő támogatást kapott a mezőgazdasági minisztériumtól szőlőültetvény telepítésére a Fruška gorán, Inđija község területén, pontosabban Krčedin közelében, ahol állami tulajdonban lévő termőföldre telepített szőlőt. A bulvársajtó az üggyel akkor kezdett foglalkozni, amikor hetekkel ezelőtt az exkormányfő Vince-napi próbametszéskor az újságírók jelenlétében nyilatkozott új szakmájáról, és ekkor kezdődött meg a tényfeltárás, honnan az exkormányfőnek mintegy másfél millió euró, amennyire összesen szükség volt a többhektáros szőlőültetvény korszerű és minőséges telepítési munkálatainak az elvégzésre. Merthogy a 41 millió dinár mellett még kétszer annyira volt szükség. Az igazsághoz tartozik az is, hogy Živković az Agro union magánvállalattal (Az MK Grouphoz tartozik) szerződött, vele közösen vágott bele a nagy munkába, tehát az eszközök egy részét társításból szerezte be. Tehát honnan?
