A gazdának közgaszdásznak is kell lennie. Figyelnie kell, mit történik a nagyvilágban, nemcsak a „háza táján”. És akkor nem lesznek meglepetések. Ugyanezt a gondolatot, csak más szavakkal, a napokban egy vajdasági gazdaszervezet elnöke így fogalmazta meg: Félni nem kell, jobb úgysem lesz!
Ezen a tavaszon a gazdáknak nemcsak vetési, hanem értékesítési gondjaik is vannak. Figyelniük kell, mi történik a világpiacon, milyen mértékben drágul a kőolaj, milyen jövőt jósolnak az eurózónának, azaz az eurónak.
A vetésforgók pedig nem illeszkednek a válsághoz. A természet nem érti meg, hogy a gabonafélék termesztése elsősorban nem üzlet, hanem technológiai kényszer. Ebből következik, hogy a kalászosok vetésforgóból való kihagyása egyik évről a másikra legtöbb helyen nemigen jöhet szóba. Ezért vet kötelezően a termelő búzát, hisz tisztítani kell a földet.
De amikor a termésből pénzt kell csinálni, a kilátások nem biztatóak. Mindezért nem kizárólagosan a hazai, hanem az európai, azaz a világpiac is felelős. Megcsappant a kerslet, a felvásárlók, bankok óvatosak, csak annyi gabonát vásárolnak, vagy annyira adnak hitelt, amennyi a rövidtávú szükségletek kielégítéséhez szükséges. Készleteket senki sem raktároz.
Az EU területén az utóbbi hónapokban nagyjából alacsony szinten kiegyenlítődtek az árak, ami azt is jelenti egyben, hogy a tengerrel nem rendelkező országokban a kialakult árakra még rárakodik 15–30 eurós tonnánkénti plusz szállítási költség, amennyiben exportálni akarják a gabonát. A világpiacon pedig a válság hatására erős a kínálat a gabonafélékből: egy év alatt 26 százalékkal csökkent az értékesített mennyiség. Változás csak aratás után várható, ha mondjuk aszályos lesz az év. Ám még mindig nyitott kérdés, hogy milyen és mennyi lesz a termés. Mindezért a világpiacról még csak jósolni sem érdemes, a hazai kilátások viszont, függetlenül a többezer hektárnyi belvíznek, eddig biztatóak.
A gabonapiacot befolyásolja az olaj árának további emelkedése is, esetleg csökkenése. Merthogy a szakemberek úgy vélik, az olaj ára legfeljebb 90–100 dollár lehet hordónként 2010 első felében, a második félévben azonban szerintük megfordul a trend, és 70–80 dolláros hordónkénti átlagos olajár valószínűsíthető. Egyébként az olcsó olaj illúziója vélhetően abból fakad, hogy számos piaci szereplő a közel 150 dolláros árrekordot veszi referenciaértéknek. Az OPEC 70–80 dolláros hordónkénti értéken tartja optimálisnak az olajárat. Ilyen alacsony ár mellett pedig a szél- és napenergia nem jelent komoly versenyt. Tavaly időnként a kitermelés költsége alatt is kereskedtek az olajjal, ami számos olajállamnak okozott komoly pénzügyi gondokat, és közel 100 milliárd dolláros beruházást vontak vissza. Ez lehet a 2012-ben vagy 2013-ban jelentkező negyedik olajárrobbanás alapja, vélik a szakértők.
A gazdának tehát közgaszdásznak is kell lennie. Figyelnie kell, mit történik a nagyvilágban, s nemcsak a „háza táján”. És nem lesznek meglepetések. Ugyanezt a gondolatot, csak más szavakkal, a napokban egy vajdasági gazdaszervezet elnöke így fogalmazta meg: Félni nem kell, jobb úgysem lesz!
