Március 31-én járt le a parasztgazdaságok újrajegyeztetésének határideje. A hírügynökségek szinte egyszólamúan számoltak be a lajstromozás dátumának a lejártáról, és egy rövid minisztériumi közleményben az állt: Szerbiában mintegy 370 ezer aktív gazdaság jegyeztette be újra magát, és hogy az idén és a jövő év folyamán a gazdaságok száma maradhat a jelenlegi szinten, enyhe csökkenési tendenciával, mert mind több gazdaság egyesül
Badarság. A ködösítés tovább folyik. A parasztgazdaságok száma nem azért csökkent és nem azért fog csökenni, mert azok egyesülnek, hanem azért, mert sokan közülük tönkrementek, lemorzsolódtak, feladták a további harcot. És ez nem véletlenül történik. Tudatosan teszik őket tönkre. Éppen annak a ténynek köszönhetően, hogy a támogatottak körét széndékosan megtizedelték, feltételhez kötötték a juttatásokra való jogot, és, hogy csupán azok a ritka szerencsések járnak a jól, akik „közel vannak a tűzhöz”, akik például termelőkként miniszteri tanácsosi fizetést is kapnak.
A tranzíció kezdetén Szerbiában mintegy 750 ezer magángazdaság volt. Hogy mennyi jelenleg a számuk, azt nem tudni, majd csak akkor derül ki, ha az újabb népszámlálás keretén belül adatokat gyűjtenek erről a kategóriáról is.
Közben mind többet halljuk, hogy tavaly mindössze 50 ezer gazdaság kapott területalapú támogatást (vagy még ennyi sem), annak a szigorításnak az eredményeként, hogy valaki csak akkor kaphat prémiumot, ha befizeti a nyugdíj- és egészségügyi járulékot.
Pedig nem ezt ígérték. Hanem azt, hogy minden gazdaság, amely lajstromoztatja magát, megkapja az állami támogatásokat. És biztatták is az embereket, hogy minél többen jegyeztessék be magukat. Az akció 2005-ben kezdődött. Sokan gyanakodva fogadták, mert attól tartottak, újabb cselszövés az egész: végeredménye pedig a hatékonyabb megadóztatás lehet.
Kezdetben nem valami nagy hasznot remélhettek azok, akik bejegyeztették gazdaságukat. Emlékezzünk csak vissza. Eleinte csak a raktározott búza tonnája után fizetett az állam 750 dinárt és a gázolajra kivetett akcíza megtérítése volt az előny. Ahogy telt az idő, és a támogatások, gondolunk itt elsősorban a területalapú támogatásokra, növekedni kezdtek, mindenki belátta: a termelésből nincs profit, s ha meg akar maradni, feltétlenül szüksége van még arra a kevésre is, amit kap az államtól.
Ennek aztán az lett a következménye, hogy 2007-ben jócskán megnövekedett a lajstromoztatás iránti érdeklődés, 2008-ban már valóságos tumultusok voltak a tolóablak-szolgálatok előtt, hisz a 2008-as évben fizetett hektáronkénti 10 000 dinár mindenkinek járt, aki csak bejegyeztette magát. És ekkor még az állam nem gördített különösebb akadályt papirológia formájában a gazdák elé.
De az öröm nem sokáig tartott. A választások után fordult a helyzet. Nagyon sokan lemondták azt, hogy gazdaságuk van, de a 2009-es év folyamán mégsem tudtuk meg, hányan jegyeztették be magukat, és hányan kaptak tényleges támogatást.
És az idén sem várható változás, de talán még jövőre sem. De 2012 már választási év lesz, lealább ígéretekből nem lesz hiány.
