Az elletés a sertéstenyésztés egyik kulcsfontosságú szakasza. Helyes és szakszerű levezetése nagyban befolyásolja a termelési eredményt is. Kellő figyelem híján tetemes veszteségek keletkezhetnek a fiadzáskor az agyonnyomás és a szülőutakban történt fulladás miatt.
A kocát gondosan elő kell készíteni az ellésre. A fiadzás előtt körülbelül 2 héttel tanácsos féregteleníteni (dehelmintizálni), és ezáltal megszabadítani a belső élősködőktől, férgektől, mint amilyenek az orsóférgek, gyomorférgek stb.
Szükség esetén a kocát a külső élősködők, paraziták, tetvesség, rühösség ellen is kezelni kell. A féregtelenített kocát a várható ellés előtt 5-6 nappal langyos fertőtlenítő oldattal kell lemosni, és ezután behajtani a megtisztított és fertőtlenített elletőkutricába.
Az iparszerű sertéstartásban az elléskor gyakran problémát okoz az, hogy az anyák a vemhességük ideje alatt keveset mozognak. Izomzatuk gyengébben fejlett és az elléskor szükséges izomerőt nem képesek kifejteni, mert hamar elfáradnak. A fiadzás ennek következtében elhúzódik, néha 24 óráig is, s ez idő alatt sok malac megfullad a szülőútban.
A mesterséges beavatkozás sok esetben méhhurutot vagy méhgyulladást okozhat.
A koca az ellést akkor fejezte be, amikor a magzatburkok maradéktalanul eltávoztak. Erről úgy győződhetünk meg, hogy a magzatburkok számát egyeztetjük a megszületett élő és holt malacok számával.
A születés után a malac köldökzsinórját, ha az magától nem szakadt el, 6-7 cm-re a köldöktől vágjuk vagy szakítsuk el, és a köldökcsonkot minden alkalommal jóddal (jódtinktúra) fertőtlenítsük.
A „farkasfogak”-at fertőtlenített fogcsípőfogóval kell elcsípni.
A farokrágás, kannibalizmus megelőzése érdekében tanácsos a malaca farkát 1-2 cm-re a faroktőtől emaszkulátorral levágni.
A malacokat nem kell szárazra törölni, mert a magzatmáznak jótékony hatása van a bőrre. Az újszülötteket a fertőtlenített műanyag malacgyűjtő kosárba kell tenni, és ezzel együtt a hősugárzó lámpa alá helyezni, hogy minél előbb fölszáradjanak, mert különben megfáznak.
A fiaztatóhelyiség optimális hőmérséklete 15–16 °C, a malacfészeké pedig 33–35 °C.
A malacok általában 20–30 perc alatt fölszáradnak. A fölszáradásuk sorrendjében helyezzük őket a csecsre, függetlenül attól, hogy a koca még nem fejezte be az ellést.
Az egyes csecsbimbóknak megfelelő tőgyrészek nem egyformán termelnek tejet. Az első csecsbimbópárokon keresztül több tejhez jutnak a malacok, mint a hátsókon. Ezért a gyengébb malacokat az első, az erősebbeket a hátsó csecsre kell helyezni.
A szopás alkalmával a malacok változtatják a csecset, de 3 napos korra már csecset választanak.
A fialás előtti napon az anyának csak lisztes-korpás ivósat kell adni, a fialás napján pedig csak vizet.
Az elkövetkező napokban fokozatosan növelhető a koca takarmányadagja. A székrekedés megakadályozására sikerrel alkalmazhatjuk a keserűsót.
A bélsárpangás tejhiányt vagy tőgygyulladást okozhat. Ezt mindenképpen meg kell akadályozni, mert a malacokra végzetes lehet.
A végbélnyílás hiányával, valamint a 800 g alatti súllyal született malacokat ki kell irtani, mert ezeknek a felnevelése reménytelen.
