Bár az előző évtized a volt a legmelegebb a mérések kezdete óta, egyes becslések szerint a java még csak most jön, a Föld hőmérséklete akár 6 Celsius-fokkal is növekedhet 2100-ra, ha az üvegházgázok kibocsátása korlátlanul emelkedik. Ahogy a légkörre káros gázok kibocsátása nő, a bolygó egyre közelebb kerül ahhoz, hogy átlépjen egy olyan határt, amely után visszafordíthatatlanná válnak az éghajlatot érő hatások és olyan jelenségek, mint a sarki jég olvadása és az esőerdők fogyatkozása.
Will Steffen, az Australian National University klímaváltozással foglalkozó intézetének igazgatója egy londoni konferencián beszélt arról, hogy egy kriitkus évtized előtt állunk. „Ha nem tudjuk megfordítani az irányt ezekben az években, akkor át fogjuk lépni a veszélyes határokat.”
Noha sürgető lenne, egy új klímaegyezményt csak 2015-ben fogadnak el. A legnagyobb szennyezők – az Egyesült Államok és Kína – üvegházgáz-kibocsátását csökkentő egyezmény 2020-ban lép életbe. „Jelentős változások küszöbén állunk. Megállíthatjuk a hőmérséklet emelkedését két foknál, vagy átlépünk egy határt, amely után a rendszer egy sokkal forróbb állapotba kerül” – hangsúlyozta Steffen.
A kutató szerint a bolygó felmelegedését lassító jégtakaró esetében talán már most túl késő. Az Északi-sark nyugati vidékének jégmezői zsugorodtak az elmúlt évtizedben, Grönland jegei évente kétszáz köbkilométerrel fogyatkoztak az 1990-es évek óta. A legtöbb klímakutató egyetért abban, hogy az amazonasi esőerdők szárazabbá válnak, ahogy a Föld melegszik, az aszály miatti tömeges fapusztulás már aggodalmakat keltett: az őserdő már most azon a ponton lehet, hogy a szén-dioxid elnyelése helyett szén-dioxidot bocsát ki. Az egyik legnagyobb aggodalom a szibériai permafrosztot övezi, amely fagyott szén-dioxidot köt meg a talajban a légkörből – kétszer többet tárol, mint amennyi jelenleg a légkörben van.
A legrosszabb esetben évente 30–63 milliárd tonna szén-dioxid kerülhetne a légkörbe 2040-ig, az évszázad végére pedig 232–380 milliárd tonna. Összehasonlításképpen: a fosszilis üzemanyagokból származó évi kibocsátás 10 milliárd tonna.(WEB)
AZ ASZÁLYOK MÉRSÉKLÉSE
Az aszály rendszerint nagy meleggel együtt fellépő, hosszan tartó, szárazság, a növények tenyészideje alatt. Gyakran több éven át ismétlődik, ami súlyosbítja az aszálykárokat. Az aszályos évek a Kárpát-medencében igen gyakoriak. Tíz évből, hat lehet aszályos, ami jelentősen hat a termesztett növények hozamára.
Megkülönböztethetünk talaj- és légköri aszályt. A talajaszály akkor keletkezik, ha a gyökérzóna talajának nedvességtartalma a növények tenyészideje alatt tartósan a hervadáspont értéke alá csökken. A növények gyökere ilyenkor nem veheti fel a nedvességet, és hervadni kezdenek.
A légkőri aszálynál a talaj nedvességtartalma a hervadás értéke fölött van ugyan, de a növények leveleit körülvevő levegő száraz és a gyökereken keresztül történő vízfelvétel nem tud egyensúlyt tartani a párologtató levélfelület vízleadásával.
Az aszályjelenségek eltérőek, aszerint, hogy milyen fejlődési állapotban érik a növényt. A legsúlyosabb károkat a kritikus időszakban fellépő aszály okoz, ami a gabonaféléknél a szárba indulás virágzás-érés, a kukoricánál a címer megjelenését követő 35–40 nap, hüvelyeseknél a virágzás – hüvelykötődés és a cukorrépánál július–augusztus közötti időszakra tehető.
A múlt év október–decemberében igen kevés csapadék hullott. Az aszályos időjárás folytatódott e folyó év január–márciusában is. Hat hónap alatt, a sokévi átlagnál lényegesen kevesebb csapadék hullott. A talaj nedvességhiányát súlyosbítja a száraz légkör és a böjti szelek is.
Az aszálykárok szakszerű öntözéssel gyakorlatilag kizárhatók, ami azonban jelentős befektetéssel és költséggel jár.
