Boross László felsőhegyi kertész: Megtörténik, hogy elgondolkozom, a 22 dinár körüli búza- vagy kukoricaár mellett érdemes-e zöldségnövény-termesztéssel foglalkozni, de rendszerint azt a reális képet látom, hogy nem lesz mindig csúcsára a gabonának
A tartományi vetésterv adatai szerint Vajdaságban mintegy 70 000 hektáron termesztenek zöldségnövényeket, ami a vetésterületnek 5 százalékát sem teszi ki. A munka- és tőkeigényes termelés főleg a magángazdaságokra alapozódik, ahol a legújabb termesztési technológiákat alkalmazva (mind a zárt térben – fóliasátorban vagy üvegházban, mind a szabad földön) a külföldi piac követelményeinek is megfelelő zöldségféléket állítanak elő, ennek egyre jelentősebb része friss vagy feldolgozott termék formájában az EU-s országok piacára is eljut. Az öntözésbe vonható termőterületek növelésével (négy éven belül Szerbiában akár 1,4 millió [!] hektárt is öntözhetnek) a szaktárca szerkezetváltásra, a belterjes termelésre igyekszik irányítani a gazdákat, de hogy milyen eredménnyel, azt az árviszonyok és a piaci érvényesülés határozza meg. Az eredményes termelésben fontos szerepe van a természeti adottságoknak (jó minőségű termőföld, megfelelő éghajlat, gazdag vízhálózat – ez Vajdaság esetében eddig is megvolt), de ezeknek az adottságoknak a minél teljesebb kihasználásához beruházásra és a termelés támogatására van szükség. Az agrárkassza igencsak szűkös pénzkerettel rendelkezik, az érvényben lévő támogatásokra is nehezen teremti elő a pénzt, remélhetőleg az előcsatlakozási időszakban jelentős eszközökhöz jut az agrárágazat az EU-s alapokból, így, még ha késik is, de nem marad el gazdáink és termékeik versenyképességének növelése. Visszakanyarodva a zöldségnövény-termesztéshez, az ágazatban még be sem fejeződött a tavaszi nagy munka: a vetés, illetve a palántálás, már a betakarítás is folyamatban van.
– Nem mondható kedvezőnek, legalábbis a zöldségnövény-termesztő számára kedvezőnek az év és az idény kezdete. Gazdaságunk a kertészetre alapozódik, a palántanevelés is itt történik, s a kemény téli fagyok miatt több energiát kellett a fóliasátrak fűtésére használnunk, de ezúttal is nagyon jó minőségű paprika, zeller, káposztapalántákat neveltünk, melyeknek folyamatban van a kiültetése – mondja Boross László felsőhegyi kertész, s azt is hozzáteszi, hogy gazdasága számára nem a búza jelenti az első bevételt. – Befejezéséhez közeledik a spenót betakarítása, nem panaszkodhatok az árra és a termésre sem. A kaprot az április eleji fagy sajnos megsemmisítette. Folyamatban van a korai káposzta vágása, amit nyomban a hóolvadás és a keményebb fagyok megszűntével március 10-én palántáltunk ki, s fátyolfóliával borítottuk be a parcellákat, ami biztos védelmet nyújtott az alacsony hőmérsékletek ellen, a káposzta különben is jobban elviseli az alacsony hőmérsékletet, mint más növények.
A csemegepaprika-palánták csak május második felében kerültek ki a szabad területre
– Május 20-án kezdődött a káposzta betakarítása, még viszonylag kicsinynek tűnnek a fejek. Ilyen árut igényel a piac?
– Fajta-, illetve hibridtulajdonság ez, de a friss fogyasztásra kerülő terménynek küllemben is meg kell nyernie a fogyasztó tetszését, amit az egyöntetűséggel érünk el, a káposztafejek súlya 1,2–1,4 kg között alakul. Nyugat-európai üzletláncokba, valamint az orosz piacra kerül a kötelezően faládákba csomagolt korai káposzta. Tág fogalom a külföldi piac szigorúnak mondott minőségi követelménye, aminek az előírt termelési technológia alkalmazásával teszünk eleget.
– A gumós zeller kipalántálása megtörtént, de az eső megszakította a paprika kiültetését. A csemegepaprika termesztésében egy, a tájainkon nem alkalmazott technológiát, a bakháton történő termelést alkalmazza. Hogyan, miért esett a választása a költséges technológiára?
– Szeretek kísérletezni, s ha már a szakirodalom is feljegyzi a bakhátas, ikersoros termelést, ami jelentősen magasabb terméshozamot biztosít, mint amilyent síkművelésben érhetünk el, engedtem a csábításnak és kihívásnak, így már tavaly is alkalmaztuk ezt a technológiát. A növénytáplálás fontos eleme a növénytermesztésnek, így a bakháton húzódó csöpögtető rendszerű öntözéssel, a tápoldatozással a növény időben megkap minden szükséges tápanyagot, s ami nem mellékes, hogy a tápanyag felvehető állapotban kerül a gyökérzónába.
– Hogyan alakította ki a bakhátat, hogyan is fest ez a termesztési technológia?
– A parcella hosszában traktor vontatta speciális kapcsolható eszközzel képeztük ki a 30-35 cm magas dombot, ezzel biztosítjuk a laza talajszerkezetet, ami fontos a gyökér fejlődése szempontjából, s az sem mellékes, hogy gyorsabban felmelegszik, mint a sík föld. A dombra került a csöpögtetőrendszer, s UV-stabil fekete fóliát húztunk a bakhátra. Míg a síkművelésben géppel történik a paprikapalánták kijuttatása, a bakhátas művelésnél kizárólag kézzel. A fólián lyukat ütnek, s azon keresztül jut a földbe. A fólia előnye, hogy fékezi a kipárolgást, tehát megtartja a talaj nedvességét, ezenkívül a talajhőmérséklet is kedvezőbb, ugyanakkor nincs gyomosodás, tehát a gyomok nem vonnak el nedvességet és tápanyagot a haszonnövénytől. A sorközökben megjelennek ugyan a gyomnövények, de sávos permetezéssel és mechanikus úton gyommentesen tartható a parcella. A bakhátas termesztési technológiának egyedüli hátránya, mivel jelentős ráfordításról van szó, a síkműveléshez viszonyítva holdanként kb.1000 euró a többletköltség, hogy legalább két éven keresztül, tehát monokultúrában kell termelni, hogy a nagyobb hozamon keresztül megtérüljön a ráfordítás. A paprikát felválthatná esetleg az uborka, de ahhoz külön piacot kellene keresni, így az idén is csemegepaprika került a bakhátra.
– A tápoldatozást milyen tényezők határozzák meg, s a vegetáció során folyamatosan üzemel a csöpögtetőrendszer?
– Most elegendő nedvesség van a talajban, s nem csak a felső talajrétegben, így még szükségtelen az öntözés. A tápoldat kijuttatását a növény tápanyagigénye és fejlettségi szintje határozza meg. Azt a szakirodalomból is tudjuk, hogy meghatározott terméshozamhoz mennyi tápanyagot igényel a növény, de ez az információ kevés a tápoldatozáshoz. Minden növényi kultúrához, esetünkben a paprikához is talajelemzést végeztetünk a zentai Mezőgazdasági Állomás laboratóriumában, s a kapott eredményt, a termőtalaj tápanyagtartalékát, ami a makroelemeken (N, P, K) kívül néhány mikroelemet is tartalmaz, összevetjük a növény tápanyagigényével, így történik a növénytáplálás. Ezzel a módszerrel a termésmennyiség is szabályozható. Téves az a nézet, mely szerint a makro- és mikroelemek mennyiségének növelésével, a folyamatos tápoldatozással szinte eltűnnek a hozamhatárok, nem, mert a növény nem hasznosítja az optimális szint feletti tápanyagmennyiséget, így csak a termelési költségek növekszenek.
– Mit mutatnak a talajminták, mely tápanyagok pótlására kell külön figyelni?
– Termőtalajainkba foszfort és káliumot, tehát a termés mennyiségét és minőségét leginkább meghatározó elemeket kell visszajuttatni, de nem sok műtrágyát használunk mivel szerves trágyázással és az őszi műtrágyázással feltöltjük a talaj tápanyagháztartását. A tápoldatozás lényegében kiegészítőként történik, lombtrágyázásra pedig nincs is szükség.
– A szántóföldi haszonnövény-termesztésben legfeljebb 3-4 évenként történik egy-egy parcella szerves trágyázása, de a zöldségnövény-termesztésben rövidebb időközönként...
– Minden vetést, illetve palántázást szerves trágyázás előz meg, így esetenként évenként kétszer is 40-40 tonnányi istállótrágyát dolgozunk a talajba. Ennek eredménye meglátszik a humusztartalmon is, hiszen az parcelláinkon 5,5–6 százalék között mozog. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a mikroelemek is természetes úton kerülnek vissza a termőtalajba, senki sem vonhatja kétségbe a szerves trágya értékét. A nálunk is egyre terjedő növénykondicionáló szerek használata is ugyancsak hozzájárul az egészséges, jó minőségű zöldségnövények kitermeléséhez. Mintegy 80 hektáron termesztünk különböző zöldségnövényeket, az egész területet öntözzük, s ha a tápfenntartás csak műtrágyázással történne, rombolnánk a talajszerkezetet, bekövetkezne a savasodás, a tápanyag nehezen válna fölvehetővé, mindebből – a termelési költségek növekedése révén csak kárunk származna.
– Sok gazda a termelési és értékesítési bizonytalanságot, mint a jobb munka és az esetleges beruházások fékezőjét említi, ön nem panaszkodik. A zöldségnövény-termesztésben valóban nincs ok a panaszra?
– Nem mondanám, hogy felhőtlen az életünk, de a teljes agrotechnika és a termelési technológia alkalmazásával olyan hozamokat érünk el, ami némileg ellensúlyozza a depresszív árakat. A feldolgozónak, tehát a hűtőházaknak, konzervgyáraknak, valamint a kereskedőknek is nagy mennyiségű és szavatolt minőségű nyersanyagra van szüksége, így a termelési szerződés megkötésekor mindkét fél számára elfogadható árban egyezünk meg.
– Mezőgazdaságunk nagy lehetőségét az organikus termelésben és a zöldségnövény-termesztésben, s az ezekből az ágazatokból származó termékek exportjában látja a szaktárca. A gazda is így látja?
– Kétségtelen, hogy Szerbia, Vajdaság mezőgazdaságának a növénytermesztésnek ez a két ágazata kínálja a nagy kitörési lehetőséget, még akkor is, ha pusztán önerőre támaszkodik a gazda. Megtörténik, hogy elgondolkozom, a 22 dinár körüli búza- vagy kukoricaár mellett érdemes-e zöldségnövény-termesztéssel foglalkozni, de rendszerint azt a reális képet látom, hogy nem lesz mindig csúcsára a gabonának, a pillanatnyi nyereségért nem szabad hátat fordítani azoknak a feldolgozóknak, akikkel hosszú éveken keresztül építettük ki a kölcsönös bizalmon alapuló együttműködést. Ha jobban utánaszámolunk, ebben az ágazatban, igaz, több munkával, mégiscsak nagyobb a nyereség. Száz hektáros gazdaságunk nem számít nagy gazdaságnak, így csak a belterjes termelés szavatolja a fejlődést. A terület növelésére sincs nagy lehetőség, mert megnőtt a becsülete a földnek, így az évenkénti két vetéssel és aratással növelhetjük az egységnyi területen megvalósítható nyereséget, s tesszük is tudásunk szerint – vallja Boross László felsőhegyi kertész.
